Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 2. 19-20. század - Kapronczay Károly: Lengyel "földalatti" hazai és emigrációs iskolák a második világháború éveiben
Kapronczay Károly: Lengyel „földalatti” hazai és emigrációs iskolák a második világháború éveiben hoztak magyar földre. Az intézmény létszáma 150—200 fő volt fennállásának időszakában. Az álcázás annyira tökéletes volt, hogy a helyi polgárok csak a német megszállás idején ismerték meg a valóságot. Az intézet sikeres volt a menekülésben, 1945 őszén „kitelepültek” a Közel-Kelet angol katonai zónájába. Lengyel egyetemisták Magyarországon A lengyel menekültek oktatásügyén belül a legtöbb nehézséget a lengyel egyetemisták ügye jelentette. Közel félezerre tehető azoknak az egyetemistáknak a száma, akik mint behívott katonák léptek magyar földre, illetve a polgári menekültek között is több száz egyetemista volt. Ezek a számok a lengyel menekültek nyilvántartásaiból, névjegyzékeiből származnak. Egy részük — közel félezer fő — gyorsan távozott Magyarországról. A lengyel emigráció szellemi elitje Budapestre „koncentrálódott”, így azok a fiatalok is, akik magyar egyetemen kívántak tanulni. Hamarosan világossá vált, hogy ezt a magyar hatóságok „egyenes úton” nem engedélyezhetik. Hóman Bálint miniszter mereven ragaszkodott azokhoz a jogi formákhoz, amelyeket a német rendelkezések a megszállt lengyel területeken a közép- és felsőfokú tanulmányokkal kapcsolatban kimondták. Attól viszont nem zárkózott el, hogy az egyetemek — autonómiájuk következtében - vizsgakötelezettség nélküli előadás látogatást engedélyezzenek a lengyel egyetemistáknak. A Belügyminisztérium IX. osztálya minden menekült számára napidíjat, valamint szállásdíjat biztosított. Addig nem volt gond, amíg a táboron kívüli lakhatóságot engedélyezték, de bizonyos igazolványok megadásánál gondot jelentett a tényleges „foglalkoztatás” megnevezése. Az egyetemisták esetében a „vizsgakötelezettség nélküli előadás látogatás” bejegyzése szükséges volt az egyetemi beiratkozáshoz. A lengyel követség Teleki Pál miniszterelnöktől kért segítséget, ami végül kompromisszummal végződött. Minden egyetemi tanulmányt folytatni kívánó személy írásban kért engedélyt tanulmányainak megkezdésére a miniszterelnökségtől, amely az engedély kiadását a Belügyminisztérium IX. osztályának, nevezetesen személy szerint Antall Józsefnek a hozzájárulásától tette függővé. Az előbb vázolt eljárással engedélyezték a teljes jogú egyetemi tanulmányokat, elismerték az addig letett vizsgákat is. A Lengyel Polgári Bizottság 1941 elején átvett két budapesti épületet a Belügyminisztériumtól lengyel egyetemi kollégiumi célokra. A Lengyel Polgári Bizottság vállalta a fenntartási költségeket is, amelyhez a magyar menekültügyi szervezetek is jelentős összegekkel hozzájárultak. Az elvi megállapodás értelmében hasonló módon jártak el a tandíj kérdésében is, aminek felét a Lengyel Polgári Bizottság, a fennmaradó összeget pedig a menekülteket segélyező magyar szervezetek fizettek. A lengyel egyetemistákat csupán a beiratkozási díj 247
