Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 2. 19-20. század - Kapronczay Károly: Lengyel "földalatti" hazai és emigrációs iskolák a második világháború éveiben
terhelte, megélhetésüket és egyéb költségeiket a Belügyminisztériumtól biztosított kiemelt segélyből fedezték. A megállapodás szerint a Lengyel Polgári Bizottság — a budapesti Lengyel Intézet keretén belül — megalakított egy Egyetemi Bizottságot, amelynek elnöke Zbiegniew Zaleski, az intézet igazgatója, a Pázmány Péter egyetem lengyel lektora és a lengyel irodalomtörténet professzora volt. A Bizottság tagja lett Stefan Grzybowski, a vilnói Báthori István egyetem és Stefan Filipkiewicz, a krakkói Művészeti Akadémia professzora. Hozzájuk kellett fordulni a magyar egyetemen történő tanulmányok folytatásához. Általában gond nélkül történt az engedélyezés, de rendkívüli esetnek számított egy nekik is különös eset, amikor Anna Hermann-Rutkowska 1941 legelején „a zöld határon át” magyar földre menekült és a Bizottságnak az egyik földalatti lengyel középiskolában kiadott érettségi bizonyítványt mutatott be. Végül a Bizottság a bala- tonboglári lengyel gimnáziumba utasította egy újabb vizsga letételére. A Lengyel Polgári Bizottság 1941 elején felhívással fordult a lengyel polgári és katonai menekülttáborok lakóihoz, hogy folytassák egyetemi tanulmányaikat, ha a háború miatt szakították meg. Feltételezhetnénk, a balatonboglári lengyel középiskolában érettségizettek többsége valamelyik magyar egyetemen folytatta tanulmányait: sajnos az itt érettségizett 112 lengyel fiatal töredéke - mindössze 30 fő — kérte a Bizottság segítségét. A fiúk többsége a harcoló lengyel hadsereghez szökött ki, illetve bekapcsolódott a titkos ellenállás munkájába. A legnagyobb nehézséget a magyar nyelv ismeretének hiánya okozta, ezért is engedélyezték azt, hogy a lengyelek egyetemi tanulmányaik első évében bármelyik nyugati nyelven tehettek vizsgát. Ugyanakkor számottevő segítséget jelentett, hogy a Lengyel Intézet tankönyveket is biztosított számukra, valamint magyar nyelvtanfolyamokat szervezett nekik. A Lengyel Polgári Bizottság 1943-ban a lengyel egyetemisták között megalakította a „Bratnik” önsegélyező egyesületet, amely az anyagi támogatáson túl, egyéb problémákat is orvosolt. Éppen a Bratnik adatai szerint 1941-ben 110, 1942-43-ban újabb 91 fiatal iratkozott be magyar egyetemre, sőt 1943—44-es tanévben 30 jelentkezővel bővült a névjegyzék. Figyelemre méltó, hogy a lengyel hallgatók melyik egyetemre jelentkeztek: 1941/44-ben 109 fő tanult Budapesten, ebből 42 fő a bölcsészettudományi, 14 az orvosi karon, 3 hallgató a gyógyszerészeti intézetben és 1 fő az állatorvosi főiskolán, így a Pázmány Péter Tudományegyetemen összesen 60 lengyel hallgatót tartottak nyilvántartásban. Emellett 36 hallgató iratkozott be a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre, ebből 18 a gépész- és villamosmérnöki karra, 7 fő építésznek és 8 fiatal közgazdásznak tanult. Rajtuk kívül tízen a Képzőművészeti Főiskolán és heten a Zeneművészeti Főiskolán tanultak. A lengyel hallgatók bölcsészettudományi karon elsősorban nyelvszakokon (angol, német, latin és szlavisztika) tanultak, kisebb arányban nyelvé Kapronczay Károly: Lengyel „földalatti” hazai és emigrációs iskolák a második világháború éveiben 248
