Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 2. 19-20. század - Kapronczay Károly: Lengyel "földalatti" hazai és emigrációs iskolák a második világháború éveiben
Kapronczay Károly: Lengyel „földalatti” hazai és emigrációs iskolák a második világháború éveiben ményt alkalmazta. A katonákat — jogaik megtartásával - táborokban helyezte el, a polgári menekültek vonatkozásában a szociális emigránsokra vonatkozó rendelkezéseket alkalmazta: biztosította elhelyezésüket, megélhetésüket segélyekkel és munkavállalási engedélyek kiadásával segítette. Ugyancsak biztosította számukra az oktatáshoz és az önálló egészségügyi ellátáshoz való jogokat, engedélyezte az önálló sajtó és könyvkiadás lehetőségeit. A lengyel emigráció érdekvédelmét a Lengyel Polgári Bizottság és a Katonai Képviselet képviselte. A közel 100 ezres menekült tömegben rengeteg (szülőkkel együtt) iskola- köteles gyerek volt, akik számára — a polgári és katonai táborok közelében — iskolákat szerveztek. A magyar kormány engedélyezte az elemi iskolák szervezését, ahol a lengyel oktatási elvek és tanrendek szerint folyt az oktatás. A második világháború évei alatt ilyen lengyel elemi iskola körülbelül 300 volt, de számuk az evakuálás, a külföldre történő szervezett távozás előrehaladtával fokozatosan csökkent. 1944 tavaszán mindössze 10—12 iskola működött. Ezt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium engedélyezte, gondot a középiskolai oktatás megszervezése jelentette. A Lengyelországot megszálló német hatóságok a középiskolákat betiltották, ezen a szinten csak német nyelvű és tanrendű gimnáziumokban volt tanulási lehetőség. Ezt a magyar Vallás- és Közoktatás- ügyi Minisztérium kénytelen volt betartani, nem gördített akadályt azok elé, akik magyar nyelvű középiskolába iratkoztak be. 1939 októberében a Belügyminisztérium és a Lengyel Követség Balatonzamárdiban Lengyel Ifjúsági Tábor néven illegális lengyel gimnáziumot és líceumot szervezett, lengyel tanári karral, lengyel tanrenddel és kollégiumi elhelyezéssel. Diplomáciai tiltakozások miatt ezt a szervezeti formát Balatonboglárra helyezte át, ahol a lengyel nyelvű oktatás szeptember közepétől május elejéig tartott, követve a nyaralási idényt. A lengyel oktatási intézménynek a háború ideje alatt közel félezer diákja volt, érvényes bizonyítványokkal és a végzősök érettségi bizonyítvánnyal zárták a tanéveket. Ebben az iskolaformában — más vallási megjelöléssel — menekült zsidó gyerekek is tanultak. Ez az iskolaforma egyedüli volt a németek megszállta területeken, Magyarországon kívül lengyel középiskolák Svájcban és Angliában működtek. A magyarországi lengyel iskolák fenntartásának zömét a magyar állam vállalta, de az emigrációs lengyel kormány is rendszeresen küldött pénzbeli segítséget, amit a Lengyel Polgári Bizottságon, a Nemzetközi Vöröskereszten és a külföldi segélyszervezeteken keresztül juttatott el. Az előbbi iskolai hálózathoz tartoztak a lengyel zsidó iskolák, amelyek kezdetben — 1943-ig — elemi iskolai szinten négy helyen működtek, csak a magyarországi zsidótörvények szigorodása miatt kénytelenek voltak felszámolni. A Belügyminisztérium és a lengyel emigrációs szervezetek 1943 nyarán — teljesen titkos körülmények között — életre hívták Vácott a Lengyel Tiszti Árvák Otthonát, ahol zsidó gyerekeket helyeztek el 3—16 év között. Többségük valóban árva volt, de sok gyereket a lengyel gettókból mentettek ki és 246
