Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 2. 19-20. század - Kapronczay Károly: Lengyel "földalatti" hazai és emigrációs iskolák a második világháború éveiben
Kapronczay Károly: Lengyel „földalatti” hazai és emigrációs iskolák a második világháború éveiben A német megszállók lengyelellenes politikája A Harmadik Birodalom megszálló és lengyelellenes politikája eltért a Németországhoz csatolt és a Főkormányzóság területén alkalmazott törvényektől. A Németországhoz csatolt lengyel területeken azonnal bevezették a német köz- igazgatást, legalább 400 ezer lengyelt, főleg zsidókat akartak áttelepíteni a Főkormányzóság területére. Bezárták az iskolákat, felszámolták a sajtót és a könyvkiadást, feloszlatták a lengyel társadalmi szervezeteket, a gazdasági egyesületeket, letartóztatták a lengyel közélet 16 ezer képviselőjét, csoportosan kivégezték őket, vagy börtönben halálra kínozták. Kegyetlenül leszámoltak a katolikus papsággal, többségüket koncentrációs táborba hurcolták. Közel 200 ezer gyereket „germanizáltak”: egy részük valóban árva, illetve a szülőktől elszakított gyermek volt. Németország területén a poznani, a toruni és a wroclawi lengyel egyetemeket bezárták, helyükön német egyetemeket nyitottak, német oktatási nyelvvel és tanári karral. Ezekbe csak németeket vagy a német kisebbségi névjegyzékben szereplőket vettek fel. A Főkormányzóság területén is hasonló helyzet alakult ki: a német nyelvű közigazgatásban ugyan megtűrték a lengyeleket, de megkívánták tőlük a tökéletes német nyelvtudást. 1939 novemberében felszámolták a krakkói egyetemet, és a teljes tanári kart a Berlintől 30 kilométerre levő sachsenhauseni koncentrációs táborba hurcolták, ahonnan Benito Mussolini határozott követelésére engedték el őket. Hazatérésük után megélhetésükről a magyar hivatalos és társadalmi szervezetek gondoskodtak. Az egyetemhez tartozó természettudományi intézetek és laboratóriumok (elsősorban az orvosi karon) lengyel személyzettel tovább működhettek, de vezetőik csak németek, elsősorban gesta- pós tisztek lehettek. Az egyetemen az oktatást betiltották. A Főkormányzóság területén is felszámolták a lengyel nyelvű középiskolákat, lengyelül csak az elemi és a szakiskolákban lehetett tanítani. Varsó környékén legalább 3 és félezer értelmiségit gyilkoltak meg, a letartóztatottakat csoportokban vitték a Varsó közelében levő Kampiosi erdőbe, ahol tömegsírokba lőtték őket. Mivel a Főkormányzóság területén partizánháború dúlt, bárkivel szemben fegyvert lehetett alkalmazni. Mindennapossá vált a lengyelek indok nélküli legyilkolása, közel 100 ezer lengyelt hurcoltak csak Varsóból koncentrációs táborokba. Ugyan működtek lengyel bíróságok, de ezek csak vagyoni ügyekkel foglalkozhattak. Lengyelek csak alacsonyabb beosztásban dolgozhattak a postánál, vagy a városi közszolgálati intézményeknél. A Főkormányzóság területe a német-szovjet háború kirobbanása után azonnal a keleti lengyel területekkel gazdagodott, de a szovjetek brutális lengyelellenes megtorlásai nem szűntek meg, sőt inkább erősödtek. Most főleg az idemenekült zsidósággal szemben léptek fel: gettókba zárták vagy koncentrációs táborokba hurcolták és megfosztották őket minden munkalehetőségtől. Már a megszállás korai szakaszában 20%-os volt a halálozás aránya. A Főkor243
