Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 2. 19-20. század - Kapronczay Károly: Lengyel "földalatti" hazai és emigrációs iskolák a második világháború éveiben
Kapronczay Károly: Lengyel „földalatti” hazai és emigrációs iskolák a második világháború éveiben Élet a szovjet megszállási területen Moszkva a megszállt lengyel területeken először is az erőviszonyokat, majd az államszervezet kialakítását kívánta rendezni. Azonnal bezártak minden lengyel intézményt (közigazgatási szerveket, hivatalokat, iskolákat, felsőoktatási intézményeket), hatalmas letartóztatási hullám indult meg: őrizetbe vették a tisztviselőket, tanárokat, papokat, az értelmiségi pálya minden szereplőjét, katonákat, rendőröket, őket az Urálon túli területekre hurcolták. Az egykori lengyel állam keleti területein hatalmas propagandával népszavazást tartottak az országrész jövőjéről. Az így életre hívott népgyűlés (országgyűlést helyettesítő szervezet) a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsához fordult, hogy csatlakozhassanak Belorussziához és Ukrajnához. 1939. november 1-én a lengyelek lakta térség a Szovjetunió szerves része lett. Ezzel jogalap született a szovjet közigazgatás kiépítésére, ahol mindenki szovjet állampolgár lett. Ez szolgált alapul, hogy a fiatalok tízezreit behívják a szovjet hadseregbe, illetve a szovjet fogságba esett lengyel katonákkal szemben a szovjet büntető törvénykönyvet használják. Megjelentek a belső szovjet területekről érkező, lengyel nyelvet nem beszélő tisztviselők, akik elfoglalták a helyi közigazgatás minden posztját. Azonnal a „fehér lengyel urak” ellen heccelték az ukrán, belorusz nemzetiséget, teret engedtek az ukrán és belorusz szabadcsapatok fosztogatásainak, az új rendőrség őket és nem a lakosságot védte. Betiltották a lengyel nyelvű iskolákat, oroszok vették át a közoktatás megszervezését. Bár a hivatalos nyelv az orosz lett, átmenetileg kénytelenek voltak engedni a lengyel nyelv használatának. A szovjetrendszer nem tett kivételt senkivel szemben, ami súlyosan érintette a németek elől ide menekült zsidókat is. Az iskolákban bevezették az orosz oktatási rendet és tankönyveket. Az alsóbb osztályokban még megengedték a lengyel nyelv használatát, a közép- és felsőoktatási intézményekben azonban az orosz lett az oktatás nyelve. Még megengedték a lembergi Műszaki Egyetem működését, de itt is az oroszul folyt az oktatás. Minden intézmény — iskola, mozi, színház stb. — orosz nevet kapott. A mintegy kétmillió, németek elől ide menekült lengyellel szemben kegyetlenül léptek fel: többségüket belső-ázsiai területre deportálták, egy részüket visszakergették a német zónába. 1939. november-decemberben hatalmas letartóztatási hullám söpört végig a megszállt területeken, mintegy negyedmillió értelmiségit, politikust, kormánytisztviselőt, tanárt, a gazdasági élet vezető tagját, nyugdíjas katonatisztet, papokat, tartóztattak le, száműzték a belső szovjet területre. 1940 januárjában halálra ítéltek 11 ezer lengyel értelmiségit és azonnal kivégezték őket. 1940 tavaszán újabb 400 ezer lengyel értelmiségit telepítettek Kazahsztánba és a Komi Köztársaság területére, akik kényszermunkával sem tudták megélhetésüket biztosítani. 242
