Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)

Levéltárak és egyetemtörténetek - interjú Szögi Lászlóval (Készítette: Vér Eszter Virág)

Levéltárak és egyetemtörténetek — interjú Szögi Lászlóval

Visszaemlékezve milyennek látod a tanszék életét a ’70-es évek második felében?

Talán a Segédtudomány Tanszék volt az egyetlen olyan tanszék, ahol senki nem volt párttag. Történész vonalon ez akkor egyáltalán nem volt tipikus dolog. A kollégák is nagyon jók voltak, olyan közösség alakult ki, akikkel még most is barátok vagyunk. Dolgoztunk, haladtunk előre a szamárlétrán. Letettem a kisdoktorit, adjunktus lettem, közben sok mindennel foglalkoztunk. Mint fiatal oktatót rendszerint beosztottak felvételi dolgozatokat javítani, ami azt jelentette, hogy együtt ültünk a második emelet 40-es teremben huszonötén és 3—4 napon keresztül több ezer dolgozatot javítottunk ki. Ezek nagyon emlékezetesek maradtak, mert a különböző elképesztő szövegeket egymásnak felolvastuk, és szórakoztunk rajta. Ugyanakkor a szóbeli vizsgákon is nagyon érdekes volt részt venni. Sok dolgot lehetett megtapasztalni, például arra vonatkozóan, miként is működik a szocialista demokrácia. Elvben természetesen mindenki egyenlő volt és mindenkit a teljesítménye alapján vettünk fel. Ennek ellenére mindig oda volt írva, ha a vizsgázó egyházi iskolából jött, vagy S^oáa- lista hatjáért érdemérme volt közvetlen hozzátartozójának (stb.). Emlékszem, egyszer azt kérdeztem felvételin, hogy a Pünkösd minek az ünnepe. A jelölt azt válaszolta, hogy „na de hát én nem vagyok vallásos” és éppen Németh professzor mondta mellettem, hogy vallásosnak nem kell lenni, de hülyének sem.

Mikor határoztad el, hogy magyar művelődéstörténettel szeretnél foglalkozni? E tudományterületen belül miért éppen a felsőoktatástörténeti kutatásokra esett a választásod?

Amikor 1972-ben a Műegyetemre elkerültem, az egyetem már készült fennállásának 200 éves jubileumára. A közelgő ’82-es évfordulóra kellett létrehozni a levéltárat, és logikusnak tűnt, ha rendezem az egyetemi iratanyagot, ennek során az egyetem történetéről is sok újdonságot fogok megtudni. Ebből adódott, hogy a kisdoktori értekezésemet a Műegyetem történetének első (1782- 1850) korszakáról írtam. Nagyon sokat kutattam az Országos Levéltárban, mindenütt. Végül a dolgozatom a Fejesetek ELTE történetéből című sorozatban jelent meg, ami az ELTE Levéltára által kiadott felsőoktatástörténeti művekből állt. Eközben már a rendezési munkálatok idején kezdett elterjedni a híre a budapesti kutatók között, hogy van egy fiatalember, aki ügyesen rendezi az addig általában borzasztó állapotban levő egyetemi iratokat. Ladányi Andor támogatásával, illetve ajánlásával egyre-másra hívtak más egyetemekre. így kerültem ’76-ban a SOTE-ra, ahol a pincében megtaláltuk a régi iratanyagot, évekig rendeztem ezt is. Később az Állatorvosi Egyetemen szintén ugyanez történt. Miután elterjedt ennek híre, utóbb már szakértőnek hívtak Sopronba, Miskolcra, és Keszthelyen is kérték, hogy létesítsünk levéltárat. Közvedenül a rendszerváltás előtt a Közgazdasági Egyetemen szintén rendezni kezdtem.

24