Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 1. Középkor és kora újkor - Simon Katalin: Az alsófokú oktatás helyszínei Budán a 18. század végétől a 19. század közepéig
Simon Katalin: Az alsófokú oktatás színhelyei Budán a 18. század végétől a 19. század közepéig 1707-től a görögkeletiek külön iskolájával).8 A Vízivárostól 1785-ig külön telekkönyvezett Horvátvárosban szintén külön városi iskola működött. A külvárosi iskolák — a horvátvárosi kivételével — rendre a városrész temploma mellett, vagy annak közvetlen közelében kaptak helyet, így a Vízivárosban a Szent Anna-templomnál, Újlakon a Sarlós Boldogasszony-templomnál, a Rácvárosban pedig az Alexandriai Szent Katalin-templomnál, illetve a Szent Demeter- templomnál. A Helytartótanács 1774-ben felmérette a város elemi iskoláit (Scholae Triviales). A budaiak jelentése szerint ekkor hat római katolikus (német), illetve egy görögkeleti (a rácvárosi) működött, előbbiek fenntartásáról város gondoskodott — beleértve az épületet és a tanító fizetését —, utóbbiról a rácok. Az egykori jezsuita latin iskola a rend feloszlatását követően kincstári kezelésbe került.9 Buda plébániáinak 1774. és 1775. évi összeírása szerint10 1775-ben a várbeli iskolamester számára külön házat tartott fenn a város, ez azonban téli időben lakhatásra alkalmatlannak bizonyult (a tanítók lakása egyúttal az oktatás helyszínéül is szolgált). A fiúk olvasásra és írásra okításáért évi 130 forintot kapott, illetve orgonistaként 100 forintot, házasság kihirdetésért 15-öt. A város 50 forintért kötelezte továbbá egy másik tanító eltartására. A vízivárosi iskolamester otthona ezzel szemben kényelmes, falazott kőház volt ugyanekkor, s fizetsége magasabb (összesen évi 319 forint), azonban kötelezettsége is több: írás-olvasás tanításáért évi 80 forintot kapott, illetve 95 forintot adott neki Buda városa még két oktató fenntartására (emellett különböző stoláris jövedelmei voltak, valamint többek között zenés szolgálatot teljesített a plébánia- templomban és a Szent Flórián-kápolnában). A Szent János utcán állt az az iskola (in Tlatea S. Joannis Nép.), amely nevét a mai Széli Kálmán tér sarkán állt egykori városi szegényház előtti Nepomuki Szent János-szoborról kapta, pontosabban az utcáról, ami a vízivárosi, 1739-es pestisjárványt követően bezárt temető mellől a szegényházig vezetett (ma Varsányi Irén utca).11 Az itteni iskolamester otthona szintén kényelmes, falazott kőház volt. Éves jövedelme 212 forintot tett ki, s kizárólag oktatással foglalkozott: írás- és olvasás8 Miller, J. E. F.: Epitome vicissitudinum i. m. 99.; Nagy Eajos: Budapest története III. Budapest története a török kiűzésétől a márciusi forradalomig. Bp. 1975. 193.; Ge'ra E.: Kőhalomból (fő)város i. m. 275. 9 Budapest Főváros Levéltára (a továbbiakban: BFL) Buda város Tanácsának iratai. Helytartótanácsi iratok (a továbbiakban: IV.1002.e) 1774 S No. 178. 10 BFL IV.1002.e 1774 P No. 2199. Buda város jelentése a Helytartótanácsnak 1774. április 29. és 1775. december 28. 11 Érdemes megemlíteni, hogy 1786-ban Korabinsky külön említi a Johannes Gassen és a Kroatische Gassén működő iskolákat, a kettő tehát nem azonos. Az első egyértelműen az ún. János-iskola, a második talán a horvátvárosi iskolára utal, ennek működésére azonban ebből a korszakból már nincs más adat. Johann Matthias Korabinsky. Geographischhistorisches und Produkten-Lexikon von Ungarn. Preßburg 1786. 484. 123
