Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 1. Középkor és kora újkor - Simon Katalin: Az alsófokú oktatás helyszínei Budán a 18. század végétől a 19. század közepéig
Simon Katalin: Az alsófokú oktatás színhelyei Budán a 18. század végétől a 19. század közepéig tanításért évi 200 forintot kapott, amit az egyházközség tagjai vagy a város tanácsa még kiegészített további 12 forinttal. 1774-ben a vízivárosi ferencesek ún. illír iskolája már nem működött. Ugyanekkor az újlaki iskolamester házát falazottnak, oktatásra alkalmasnak írják. Eves jövedelme szép összeget (297 forint 83 krajcár) tett ki, amelyben különböző egyházi szolgálatai mellett oktatásért 105 forintot kapott, amit a város tanácsa évi 20 forinttal toldott meg (viszont nem kötelezték másik tanító tartására). 1774-ben a tabáni katolikus iskolamester házát is megfelelőnek találták. Tanulója még az újlaki társánál is kevesebb volt, hiszen évente 80 forintot kapott tanítói munkájáért, további 20 forintért még egy tanítóról is gondoskodnia kellett (összes bevétele 241 forint 38 krajcárt tett ki). Országúton 1775-ben már volt iskolamester, külön épület azonban nem, az oktató saját otthonában tartotta az órákat, amiért a várostól évi 40 forintnyi adójóváírást kapott. Oktatásért 100 forintot adtak neki, amit a tanács 20 forinttal pótolt ki, hogy utóbbi összegből egy másik tanítót tartson fenn. Összes jövedelme így 173 forintot tett ki. Az ekkor még a Nagyboldog- asszony-templom filiájaként működő krisztinavárosi Kéményseprő-kápolna, azaz a Havas Boldogasszony-templom elődje mellett már kijelölte a város az iskolamester házát, ezt azonban ekkor még nem találták alkalmasnak az okta- tásra-lakhatásra. A városrész növekvő lakosságszámát jelzi, hogy írás-olvasás tanításáért 130 forintot kapott évente a tanító, míg a tanács 50 forintot adott neki egy további oktató tartására. (A krisztinavárosi iskolamester emellett 15 forintot kapott még az esketésekből, valamint 100 forintot orgonistaként.) A tabáni rác iskoláról, mivel nem a város felügyelete alá tartozott, nem közöltek adatot a jelentés készítői. Az éves jövedelmek, valamint az egyéb tanítók különböző száma jól illusztrálja az egyes városrészek közti különbségeket: a várbeli tanítónak kevesebb gyermekről kellett gondoskodnia, illetve a közelében működött a — nem csak budaiakat vonzó - latin iskola. Legtöbb munkája a sűrűn lakott vízivárosi Szent Anna-templom iskolamesterének volt: sokrétű egyházi kötelezettségei mellett ezért tam'tói munkájában két másik társ segítette. Az ún. János-iskola már a város kevésbé tehetős családjainak gyermekeit szolgálta, csakúgy, mint az épp alakulófélben lévő országúti iskola. Az utóbbihoz hasonlóan 1774— 1775-ben szervezés alatt álló krisztinavárosi elemi iskolához, mivel ekkor még épp, hogy elkezdődött a Krisztinaváros kiépülése, csak kevés gyermek tartozott. „Iskolaépítési mozgalom”? Elemi iskolák Budán a 18-19. század fordulóján Hogyan változott az I. Ratio Educationis kiadását követően a budai alapfokú iskolák helyzete? Mennyiben feleltek meg az új követelményeknek? Az 1777-es év nem csupán a rendelet kibocsájtása miatt bírt jelentőséggel Buda 124
