Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 1. Középkor és kora újkor - Robert Offner: Milyen egyetemeket látogattak az erdélyi és magyarországi orvostanhallgatók, illetve azok közép-európai kollégái a 16. században?
—— Robert Offner Milyen egyetemeket látogattak az erdélyi és magyarországi orvostanhallgatók, illetve azok közép-európai kollégái a 16. században? Aló. század elején nem működött egyetemi orvosképzés a Duna-Kárpát- medencében. A Mohácsot követően három részre szakadt Magyar Királyság államaiban a politikai-gazdasági feltételek sem voltak alkalmasak egyetem létrejöttére, jóllehet volt erre próbálkozás, például Erdélyben János Zsigmond fejedelem tervezeteként (1570), de korai halálával és az azt követő zaklatott időkben ilyen vonatkozású kísérletek nem ismétlődtek meg, legalábbis a vizsgált században. Az egyetemi oktatásra vágyó fiatalok külföldi főiskolák látogatására kényszerültek, ami egyébként peregrinatio academica (diákmigráció) néven Európa-szerte elterjedt gyakorlat volt. A felsőbb szintű oktatást igénylőknek csupán igen kis hányada érdeklődött az orvosképzés iránt, és így európai vonatkozásban is, az orvostanhallgatók számaránya ritkán érte el az 5%-ot. A legtöbben a studium generale (filozófiai alaptanulmányok) oktatásán vettek részt, ezen túlmenően, a teológia iránt vonzódtak e korban, a társadalmi igényeknek és munkapiaci lehetőségeknek megfelelően. Ezt követték a jogi tanulmányok és csak harmadikként a medicina.1 Az orvos társadalmi szerepe akkoriban nagyban eltérő volt a maitól, főleg a ragályokkal kapcsolatos felügyeletre korlátozódott, mert a gyógyításban mindenekelőtt más szakmabelieké (borbélysebészek, füvesasszonyok, bábák, felcserek) volt ez az osztályrész. Ehhez tudni kell, hogy a három felsőbb tanulmány sokkal több anyagi áldozatot jelentett a diákok eltartói, illetve finanszírozói számára, és ez is lényegesen korlátozta a külföldre „bújdosó“ diákok számát. Tanulmányunk egyetlen célja megvizsgálni és összehasonlítani az eddig ismert, illetve tisztázott koraújkori egyetemjárás ismeretében a Kárpát-medence lakóinak és a közép-európai népek szokásait az orvosképzés gyakorlatára vonatkozóan. Ez annál is inkább érdekes, mert a vizsgált diákság szárma1 Köbért Offner. Deutsche Universitäten als Ausbildungsstätten siebenbürgischer Mediziner von den Anfängen bis zum Jahr 1850. In: Peregrinado Hungarica. Studenten aus Ungarn an deutschen und österreichischen Hochschulen vom 16. bis zum 20. Jahrhundert. (Contubernium 64.) Hrsg. Márta Fata - Gyula Kurucz — Anton Schindling. Stuttgart 2006. 287-344. 105
