Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 1. Középkor és kora újkor - Robert Offner: Milyen egyetemeket látogattak az erdélyi és magyarországi orvostanhallgatók, illetve azok közép-európai kollégái a 16. században?
Robert Offner: Milyen egyetemeket látogattak az erdélyi és magyarországi orvostanhallgatók, illetve azok közép-európai kollégái aló. században? zási helyei igen különbözőek voltak. A történelmi Magyarország összeomlását követő államok egyike, a királyi Magyarország (Felvidék és Dunántúl) a Habs- burg-birodalom része lett, s mint ilyen, egészen más feltételek jöttek létre, mint a török hódoltság alatti középső országrészben, illetve a keleti részben, ahol Erdélynek önálló fejedelemségként (1538—1541) alapjában véve Habsburg- ellenes, török-vazallusi státuszával saját útját kellett megtalálnia az egyetemi oktatás tekintetében is, ezért a peregrinatio academica, azaz a külföldi egyetemjá- rás maradt az egyetlen lehetőség.2 Az összehasonlítás alapját tehát azon kárpát-medencei származású diákok képezik, akikről biztos adataink vannak arra vonatkozóan, hogy bár egy egyetemen orvostudományt (is) tanultak, illetve legalább egy orvosi fakultásra beiratkoztak, vagy adatok bizonyítják későbbi orvosi tevékenységüket. Sok esetben teljes képünk van a tanulmányok lefolyására vonatkozóan, egészen a doktori fokozatszerzésig. Néha viszont nincs adatunk arról, hogy az egykori orvostanhallgatók hazájukban vagy idegenben gyakorolták szakmájukat, vagy sem. Erdélyből 18 diákról van tudomásunk, hogy valamelyik egyetemen medicinát (is) tanultak vagy később orvosként tevékenykedtek. Magyarország esetében 9 személy került be a vizsgálati csoportba.3 A szembesített közép-európai terület sem képvisel egy egységes államot, hanem a német nyelvterület déli és keleti részeire, illetve az annak ma különböző államokhoz tartozó régióira szorítkozik (Szilézia, Cseh- és Morvaország, mai Ausztria, Frankföld, Szász-, Sváb- és Bajorország, Svájc és a Közép-Rajna vidéke). A vizsgált terület nagy részben a Német-római Birodalomhoz tartozott és helyenként többnyelvű (a német mellett cseh, lengyel, rétoromán, francia) régiónak számított. Lényegesen különböznek az összehasonlított származási helyek abban is, hogy az utóbbiban, illeme annak közveden szomszédságában, akkor már jó néhány egyetem (Prága, Bécs, Ingolstadt, Lipcse, Wittenberg, Erfurt, Jéna, Marburg, Köln, Heidelberg, Mainz, Tübingen, Freiburg, Straßburg, Bázel, Genf, Zürich) 2 Matthias Asche: Bildungsbeziehungen zwischen Ungarn, Siebenbürgen und den deutschen Universitäten im 16. und frühen 17. Jahrhundert. In: Deutschland und Ungarn in ihren Bildungs- und Wissenschaftsbeziehungen während der Renaissance. Hrsg. Wilhelm Kühlmann - Anton Schindling. (Contubernium 62.) Stuttgart 2004. 27—52.; Ladányi Sándor: Bedeutung und Wirkung der protestantischen Kollegs und des Auslandsstudiums in Ungarn vom 16. bis 18. Jahrhundert. In: Die ungarische Universitätsbildung und Europa. Hrsg. Márta Font - László Szögi. Pécs 2001. 133- 142.; S%ögi László: Die Universitäten Ungarns vom Mittelalter bis zum aufgeklärten Absolutismus. In: Régi magyar egyetemek emlékezete. Memoria universitatum et scholarum maiorum regni Hungáriáé 1367—1777. Hrsg. László Szögi. Bp. 1995. 25—36. 3 Nincsenek végleges számadataink arról, hány orvostanhallgató származott a 16. században a királyi Magyarországról, valamint a török hódoltsági területről. Név szerint ismertek még, Rezenei János (1538), Pannonius Mihály (1522), Sebastian Pauschner (+1533), Christoph Stein, akiknek az egyetemi kiképzésükről nincsenek megbízható adataink. 106
