Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)

Gyáni Gábor: A levelezés mint a polgárosodás tünete

A LEVELEZÉS MINT A POLGÁROSODÁS TÜNETE

■ Gyáni Gábor

Л századi naplókat olvasva gyakorta tapasztalhatjuk, hogy a középosztálybeli család X У mindennapi életében milyen nagy volt a jelentősége a levélírásnak és a rendszeres levélforgalomnak. Gyakorta megemlítik a naplóírók, hogy levelet írtak és azt is, hogy levelet vagy leveleket kaptak aznap ettől vagy attól. A levéllel kapcsolatos eseményeket szinte soha nem felejtik el feljegyezni naplójuk számára. Táncsics Eszter és Csorba Géza, a fiatal és akkor még gyermektelen házaspár az 1870-es évek derekán közösen vezetett naplójának idevágó bejegyzéseit módszeresen átvizsgálva megállapítható: 3 naponta írtak és kaptak egy vagy egynél is több levelet. 1873. február 1. és 1876. december 28. között- a napló tanúsága szerint - 178 levelet írt és postázott, illetve 73 levelet kapott a Csorba család.1 Ezek között hivatalos küldemények nem szerepeltek, csak magánlevelek.1 2

Hasonló helyzetre számos további példa említhető. Hadd utaljunk ezúttal a Losoncon (ma: Lucenec, Slovákia) élő fiatal középosztályi házaspár feleség által vezetett naplójára, amelyből kitetszik: a szóban forgó értelmiségi házaspárnak - a férj középiskolai tanár volt- kedvelt időtöltése volt a levelekkel való foglalatoskodás. Egy 1895. január 13-i bejegyzésben olvassuk, hogy „Lalim [a férj] a nékem egykor írt leveleit olvasgatta át.’’3 Egy 4 nappal később kelt bejegyzés pedig arról tudósít, hogy: „Délután szortíroztam a leveleimet, csak az emléket tartalmazókat hagytam meg. ”4

S mi rejlik vajon a korban oly jellemző buzgó levelezgetés, a levelekkel összefüggő kulturális gyakorlatok hátterében, amely elsősorban a városi (nagyvárosi) középosztály sajátjának tekinthető?5 Erre a kérdésre néhány általános összefüggés felvillantásával igyekszem majd felelni.6

Magától értetődő dolog, hogy a levélírásnak- és olvasásnak elsőrendű feltétele az al- fabetizáció széleskörű elterjedése. Európai viszonylatban a 17-19. század között tört utat magának ez a folyamat. Lawrence Stone becslései szerint az angol polgárháború hajnalán Angliában a férfiak csupán 30%-a tudott írni és olvasni; ez az arány a 19. századig, majd

1 Táncsics Eszter és Csorba Géza naplója. Vál., szerk., bev. és jegyz. Búza Péter. Bp., 1994. 443 p. A kérdés tágabb kontextusához lásd: Gyáni Gábor: Rokonság és a polgári „osztály” létrejötte. In: Uő: Az urbanizáció társadalomtörténete. Kolozsvár, 2012. 128-130. p.

2 A hivatalos levelezés egy típusához lásd: Kiment Judit: Levelező vállalkozások. A levél mint műfaj a vállalkozások hétköznapjaiban a 19. század második felében és a 20. század elején. = Történelmi Szemle (továbbiakban: TSZ), 2013. 4. sz. 639-655. p.

3 Keil Lajosné Geller Irma naplója. A napló egy meghatározott szempont szerinti feldolgozásához lásd: Gyáni Gábor: A nó'iség mint narratív identitás. In: Szám- (és betú')vetés. Tanulmányok Faragó Tamás tiszteletére. Szerk. Őri Péter. Bp., 2014. 11-22. p.

4 Uo.

5 Ebből fakad a korabeli levelezések anyagát az utókornak közre adó történeti forráspublikációk feltűnő gyakorisága. Kiement Judit: Levelező vállalkozások. A levél mint műfaj a vállalkozások hétköznapjaiban a 19. század második felében és a 20. század elején. = TSZ, 2013. 4- sz. 639-655. p.

6 A kérdés bővebb kifejtésével szolgál: Fónagy Zoltán: Levelezés a 19. századi Magyarországon. = TSZ, 2013. 4. sz. (továbbiakban: Fónagy, 2013.) 619-637. p.

■ 185 ■