Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)

Gyáni Gábor: A levelezés mint a polgárosodás tünete

azt követően folyamatosan, és egyre gyorsuló ütemben nőtt.7 Fontos, hogy megjegyezzük: az írni- és olvasni tudás terjedése lakóhelyhez, nemhez, társadalmi réteghez és nem utolsósorban vallási felekezethez kötött jelenség. Ez a fajta készség hosszú időn át és a legtöbb európai országban - nem csupán Angliában - szinte kizárólag a férfiak privilégiuma volt. Ráadásul az alfabetizáció főként vagy egyedül a nemesi és a felsőbb rétegeket ragadta magával és messze elkerülte az alsó rétegeket, a jobbágyparasztokat, a modern kori agrártársadalmat és a városi proletariátust. Fontos összefüggés továbbá, hogy az alfabetizáció mindenekelőtt városokhoz kötött jelenség maradt, és hogy vitathatatlan előnyt élvezett e tekintetben a protestáns felekezethez tartozó népesség, szemben a katolikusokkal és ortodoxokkal. A nagyiparosodással egybekötött urbanizáció ugyanakkor lassanként felszámolta a folyamat útjában álló összes addigi gátat.8

Külön kell szólni a férfi és a női írni- és olvasni tudás kérdéséről, már csak azért is, mert a 19. századi élénk polgári hétköznapi levélírói és -olvasási gyakorlat nagyrészt női tevékenység volt. A női iskoláztatás lassan hódított teret; nálunk majd csupán az 1777. évi Ratio Educationis indította útjára a folyamatot, hogy az 1806. évi Ratio Educationis lendítsen rajta később észrevehető módon. Ez foglalkozott elsőként külön a leányneveléssel is.9 Az 1848 előtti évtizedek biedermeier nőeszménye nem kedvezett azonban különösképpen a művelt, tehát az írni- és olvasni is tudó nők számbeli megsokszorozódásának.10 11 Mindamellett ez a nőtípus is létezett már, még ha nem is gyakran bukkant fel a korabeli magyar városi társadalomban.11 Beszédes példát szolgáltatnak erre a korabeli nőírók, és kivált az, hogy egyre több nő vezetett ekkoriban naplót.12 Mindez így együtt döntő módon járult hozzá a levélírás elterjedéséhez, amely nem kizárólag férfi foglalatosság már ez idő tájt.

Ennek kapcsán érdemes utalni arra a beszédes példára, amely König Rózához, Egressy Béni feleségéhez kapcsolódik. A Nemzeti Színházban énekesnőként is tevékenykedő König Róza, akit az első férje már elhagyott, 1847-ben megismerkedett a színházban az újságíró Csengery Antallal, akivel rendszeresen találkozott ezek után. A közöttük szövődő szerelem erejének engedve, azt követően, hogy a férje által elhagyott Egressyné visszaköltözött a szüleihez Komáromba, levelezni kezdtek egymással. A Csengery Antal és König Róza között 1848 nyarán megindult szerelmi levelezés jó példával szolgál a polgári intimitással egybefűzött sűrű levélváltás - a szerelmi levelezés - bevett gyakorlatára.13

Az idézett eset arra vall, hogy a mindinkább terjedő városi és középosztályi (polgári) életforma, és nemkülönben az egyre gyakoribb fizikai mozgás (a migráció) serkentette

' Stone, Lawrence: Literacy and Education in England 1640-1900. = Past and Present, 1969. 42. sz. 99. p.

8 Nicholas, Stephen: Literacy and the Industrial Revolution. In: Education and Economic Development since the Industrial Revolution. Ed. Gabriel Tortella. Valencia, 1990. 47-68. p.

9 Nagyné Szegvári Katalin: A nó1< művelődési jogaiért folytatott harc hazánkban, 1777-1918. Bp., 1969. л 17-23. p.

10 Lásd: Zolnai Béla: A magyar biedermeier. Bp., 1993. 59-61. p.

11 Esettanulmány jellegű bizonyíték: Gyáni Gábor: Női identitás egy reformkori napló tükrében. In: Évek és színek. Tanulmányok Fábri Anna tiszteletére hatvanadik születésnapja alkalmából. Szerk. Steinert Ágota. Bp., 2005. (továbbiakban: Steinert, 2005.) 33-40. p.

12 Fábri Anna: „A szép tiltott táj felé”. A magyar írónők története két századforduló között, 1795-1905. Bp., 1996. 250 p.

13 Samu Nagy Dániel: König Róza, a feleség, a családanya és a dolgozó nő. In: Steinert, 2005. 42. p.

■ 186 ■