Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Gőzsy Zoltán: Molnár István a Somogy Megyei Levéltár egykori főlevéltárnoka, 1913-1949
Igazgatósága leglátványosabb eredményének a levéltári épület 1. emeleti keleti szárnyában elvégzett nagy átalakításokat - a tölgyfából készült zárt szekrényrendszert, a megyegyűlések jegyzőkönyveinek bőrbe kötését, a vármegye területén lévő történelmi jelentőségű épületek, templomok, kastélyok, régi romok tájképszerű megfestését, 29 somogyi ősi nemzetség nevének és jelvényeinek megfestését, továbbá a címeres üvegablakok elkészítését - kell tartanunk. A legnagyobb sikert a nemesi címerekkel díszített üvegablakok aratták, amelyek megvalósítását 1933 és 1938 között Molnár igen nagy elánnal irányította. Az átalakítások során rengeteget dolgozott. Az előkészítést, a levelezéseket, a szervezést, a kutatásokat szinte egyedül végezte.25 Molnár levéltárosként leginkább ügyfélszolgálati munkát végzett, elsősorban anyakönyvi, erdészeti és nemességigazolási ügyekkel foglalkozott. Másik hangsúlyos tevékenységi köre a közigazgatási hatóságoktól való iratátvétel volt, amely az 1920-as és az 1930-as években kulminálódott.26 A hozzá érkezett levelek alapján azt látjuk, hogy jelentős energiákat fektetett a kutatási felkérések teljesítésére. Ezeknek nagy szorgalommal igyekezett megfelelni, igényes másolatokat készített a levelekben kért iratokról.27 Hozzáállását, ügybuzgalmát több alkalommal megköszönték és dicsérték. Ugyanakkor az is kiderül, hogy a levéltár igazgató segítőkészségét egyes kutatók, történészek arra használták fel, hogy akár nagyobb szövegeket is kimásoltassanak, és így nem kellett Kaposvárra utazniuk.28 29 A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról intézkedő 1939:4. te. jelentősen megszabta Molnár hivatali tevékenységét. 1938-ban 90, 1939-ben 438, 1940-ben 126, 1941-ben 177,1942-ben 212, 1943-ban 2016, 1944-ben 194 származásigazolást állított ki a levéltár, ugyanakkor az igazgató ennél sokkal nagyobb munkát végzett, az ezzel kapcsolatos kutatásainak különböző fázisairól is tudósította a hozzá fordulókat. A forrásokból látszik, hogy lelkiismereti kérdésként kezelte az igazolások kiállítását. 29 Az adatok feltárása a különböző összeírásokból, anyakönyvekből és más dokumentumokból hosszas utánajárást igényelt. Kanyar kritikája leginkább arra fókuszált, hogy Molnár nem reagált az 1940-es években hozzá érkező intézményi és kollegiális megkeresésekre, és ezt annak deklarálásával toldotta meg, hogy „... tulajdonképpen az egész levéltári élet vérkeringésébe a második világháború után Molnár István már be sem kapcsolódott.”30 Kanyar érvei ebben a 25 Erről bővebben: Kanyar, 1962. 164-169. p.; Gőzsy Zoltán - Gőzsy Gábomé: A Somogy Megyei Levéltár üvegablakai. Kaposvár, 2000. 3-4. p.; Gőzsy, 2010. 179-185. p. 26 Kanyar, 1962. 153. p. 27 SMLMIlev., 1939-1942. 28 Jő példa erre Hal Pál pécsi történész 1941-ből származó levele, amelyben a turbéki kápolnával kapcsolatos kutatásaihoz kérte Somogy vármegye 1720. évi országos összeírását. „Hogyan juthatnék én ezekhez az adatokhoz anélkül, hogy Kaposvárra utaznék. ... Nem sok az egész, most nem tudok hosszabb időre szabadulni." Hal a következő mondatával igyekszik Molnár érzelmeire is hatni: „Sok levéltárat láttam, de olyant mint a kaposvári, még eddig nem. Ott élvezet lehet dolgozni." SML MIlev., 1941. 29 „Szíves elnézését kérem, amiért megkésve írok, pedig meg kell őszintén mondanom, hogy a legszebb karácsonyi ajándékként vettem nb. sorait. Mindig végtelen hálát érzek a Mindenható iránt, ha a rideg hivatali formán túl emberiességgel és szívélyességgel találkozom, annál is inkább, mert bizony mostanában kevesebbszer van benne részünk.” SML. MIlev., 1941. Urr Irma levele Molnár Istvánnak. „Legelőször is engedje meg, hogy a le glut- lásabb köszönetemel nyilvánítsam azért az okmányért, amelyet Öntől kaptam. Olyan tökéletes és alapos, hogy a belügyminisztériumban a legnagyobb elismerés hangján adóztak a Doktor Úr ügyintézésének.” SML MIlev., 1942. Büchler Lajosné levele Molnár Istvánnak. 50 Kanyar, 2000. 63. p. ■ 215 ■
