Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Gőzsy Zoltán: Molnár István a Somogy Megyei Levéltár egykori főlevéltárnoka, 1913-1949
tekintetben jogosak, hiszen egyrészt Molnár valóban válasz nélkül hagyta az Országos Levéltár, valamint az újjáalakuló Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete megkereséseit, másrészt alig tett kísérletet a világháború alatt a nemesi családok anyagainak begyűjtésére. Ennek okaként azonban éppen Kanyar egy másik kritikáját kell citálnunk: .. a levéltárból ki nem mozduló levéltáros .. .”.31 Molnár egyrészt valóban egyedül maradt a levéltári munkával. Az elsó' emeleti új raktár kialakítása igen sok utómunkálatot követelt meg. A beszűkült raktári helyek miatt igen nagy anyagot kellett átcsoportosítania, miközben folyamatosan érkeztek a levéltárba a közigazgatási szervek iratai, az említett igazolások kiállítását pedig a végletekig komolyan vette és a lehető' legalaposabban végezte. Ugyanakkor valóban megöregedett, és a háború időszaka érzelmileg is negatívan érintette. Mindezek együttesen eredményezték, hogy a levéltár falai között töltötte munkaidejét. Ráadásul 1945 után a megyei hatóságok igen ellentmondásosan kezelték a státuszát. 1945-ben megerősítették pozíciójában, 1946. július 31-ével viszont nyugdíjazták („bélistázták”), miközben munkájára bizonyos mértéig igényt tartottak. E rendelkezést 1947 júniusában hatálytalanították, a Nemzeti Bizottság soron kívüli felterjesztést tett Molnár visszahelyezésére: „Nevezettet valamennyien ismerjük ... így véleményem szerint jelen felterjesztés aláírásának akadálya nincs.”32 1948. január 30-val azonban Tömpe István alispán a „... közszolgálatból ... elbocsátotta.”33 Végül Molnár István 1949. február 1-jéig vezette a somogyi levéltárat. Kanyar József igazgatóságának ideje alatt egészen 1952-ig bejárt a levéltárba, ahol „tiszteletdíjasként” rendezte a feudáliskori iratokat.34 1952-ben Patalomba költözött, miután felesége ott kapott tanítónői állást, és ennek nyomán megkapták a helyi iskolában található tanítói szolgálati lakást. Molnár István itt halt meg agyvérzésben 1953. április 1-jén, és itt is temették el. A temetésen Kanyar József mondott gyászbeszédet. Sírját azonban hiába is keresnénk a patalomi temetőben. Szóbeli közlés alapján tudtuk meg, hogy 1956-ban exhumálták Molnár holttestét, és a kaposvári Keleti Temetőbe szállították.35 Molnár István 36 évnyi levéltári munkája alatt mindvégig alázatosan és szorgalmasan igazgatta intézményét, ügyfélszolgálati munkáját maradéktalanul elvégezte. Azáltal, hogy a levéltárat, illetve a raktárakat kiállítótérré fejlesztette, és a közművelődés részévé, eszközévé tette, nagyban hozzájárult az intézmény el-, illetve megismeréséhez. 3‘ Kanyar, 1962. 190. p. 32 SML MIlev., 1947. Somogy vármegye és Kaposvár thj. város Nemzeti Bizottsága valamennyi párt Nemzeti Bizottsági Tagjának. 33 SML MIlev., 1948. Tömpe István alispán hivatalos értesítése. 246/1-1948. 34 Kanyar, 1962. 190-191. p. Kanyar így vall erről a tevékenységéről: „Ekkor nagyon szép munkát végzett.” Kanyar, 2000. 64. p. 35 Ennek okairól sem a Somogy Megyei Levéltárban, sem a Temetkezési Vállalat irattárában, sem Patalomban nem találtam információt. ■ 216 ■
