Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Hudi József: Takácsi nemesi község társadalma és önigazgatása a 18-19. században - Soós István: Fiume inkorporációja a Magyar Királyságba, 1776-1827
A JOZEFINIZMUS ÉS A REFORMKOR KÖZÖTT. NÉHÁNY SZÓ EGY RÉGI VITÁHOZ * Poór János A történet- és az irodalomtudomány számára régi, de nem megválaszolt kérdés: hogyan illeszkedik a magyar történelem és irodalom folyamatába az 1800 előtti és utáni több mint 2-2 évtized? Mikor kezdó'dött és meddig tartott a felvilágosodás kora, vannak-e benne alkorszakhatárok? Lehet-e ívet húzni a felvilágosodás és a felvilágosult abszolutizmus, illetve a liberalizmus és a reformkor között, vagy megtörik az ív, és ha igen, mikor? Több monográfia és tanulmánykötet címével is jelzi a dilemmát.1 A történettudomány és az irodalomtudomány másként közelíti meg a problémát. Itt és most a történettudomány kérdésfeltevésével foglalkozom, amely leegyszerűsítve így hangzik: van-e kontinuitás az 1780-as években kezdó'dött felvilágosult (abszolutista) reform-/modernizációs kísérletek és a reformkor között, vagy ahogy Miskolczy Ambrus fogalmaz: .. a két magyar reformkor között.. ,“,1 2 avagy az 1790-es évek közepe korszak- határ, és csak magányos reformerek éltették tovább reform-gondolataikat. Miskolczy részletes és kritikus historiográfiai áttekintése felment annak megismétlése alól. Magától értetődik, hogy a kérdésre nem adható egyértelműen tagadó válasz. Nem is ad ilyet senki, és ha a politika- és a társadalomtörténetben vagy a jogfejlődésben a legtöbben stagnálásról, akár visszalépésről beszélnek is, „mankónak” (ellenérvnek) , amellyel a pozitív válasz alátámaszthatónak tűnik, rendre ott van a politikai gondolkodás - a gondolkodók néhány fős táborának kiemelkedő, bár súlytalan - teljesítménye. Szekfű Gyula szerint - minden hanyatlás ellenére - a felvilágosodástól a reformkorig a felszín alatt azért ott húzódott „... a modernizálódás szükségérzete.. .”.3 Kosáry Domokosnál a szerinte meghatározó rendi nacionalista többség mellett ott volt a polgári átalakulás, az antifeudalizmus képviselőinek szerény csoportja, amelynek munkái átvezettek a reformkorba.4 Benda Kálmán erről szólva a „búvópatak” kifejezést használta, jelezve, hogy az eszmék nem semmisültek meg teljesen.5 Hála a korabeli, egyébként marginális értelmiségnek megvannak tehát az érvek a kontinuitás mellett. 1 Csáky Moritz: Von der Aufklärung zum Liberalismus. Wien, 1981. 272 p.; Folytonoság vagy fordulat? (A felvilágosodás kutatásának időszerű kérdései.) Szerk. Debreczeni Attila. Debrecen, 1996. 423 p.; A korszakolás problematikája szempontjából különösen fontos ebből a kötetből Csetri Lajos: Folytonosság és változás a felvilágosodás kori magyar irodalomban. (15-33. p.); Mezei Márta: Egy irodalmi korszak vége az irodalomtörténet-írásban. (389-397. p.) és Bíró Ferenc: 1795: fordulat, korszakhatár vagy más. (401— 410. p.) tanulmánya.; Klasszika és romantika között. Szerk. Kulin Ferenc, Margócsy István. Bp., 1990. 251 p.; Miskolczy Ambrus: A felvilágosodás és a liberalizmus között. Folyamatosság vagy megszakítottság? Egy magyar történészvita anatómiája. Bp., 2007. (továbbiakban Miskolczy, 2007.) 129 p. 2 Miskolczy, 2007. 7. p. 3 Szekfű Gyula: Magyar történet. 7. köt. Bp., é. n. 19. p. 4 Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország. Bp., 1977. 148-149. p. 5 Benda Kálmán: Emberbarát vagy hazafi? Bp., 1978. 7. p. ■ 93 ■
