Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Várady Zoltán: A császári hadsereg jelenléte Tolna vármegyében a 17-18. század fordulóján
jegyzőkönyvekben, illetve a vármegyei iratokban. A zsellérek árendásként is bírhattak nemesi telkeket, de azok tulajdonjoga a bérbeadóé maradt. A helyi társadalom legalsó rétegét a nem nemesek alkották: a jobbágyrendűek, akik vagy állandó, vagy ideiglenes lakosoknak számítottak. Az anyakönyvekből kitűnik, hogy a jómódú birtokosok kiépítették majorságukat, ahol juhászokat, lovászokat alkalmaztak.15 Nagy munkák - így az aratás, a betakarulás, a cséplés - idejére idénymunkásokat helyből, a környékről, só't távolabbról is felfogadtak. 1764 nyarán például szentpéteri (ma: Kemenesszentpéter, Veszprém megye) részes aratók dolgoztak Takácsiban, akiket a nemesek rávettek arra, hogy az úgynevezett Pörös rét miatt felújult határvita „megoldásaként” gyújtsák fel a vaszariak malmát, amit ők meg is tettek. Az időben megkezdett oltásnak köszönhetően a kétkerekű malomnak csak a zsúpfedele égett le, a kár azonban így is jelentős volt: 305 forint 40 dénárra becsülték.16 A község alkalmazottakat (szegődményeseket) is felfogadott: kovácsokat a községi kovácsházba, molnárokat a közbirtokossági malomba, henteseket-mészárosokat a mészárszékbe, különféle pásztorokat a közlegelőre, csőszöket a mezőre, erdőre, és szükség szerint éjjeliőröket is alkalmaztak. A NEMESI KÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATAI A községi önkormányzatot a nemesi község jelentette, amelynek élén az évente választott bíró, törvénybíró és elöljáróság (esküdtek) álltak. A község egészét érintő anyagi és más ügyekben a nemes birtokosokból álló közgyűlés döntött, a község tényleges igazgatását a két közgyűlés között az elöljáróság (tanács) végezte a bíró irányításával. Az évente megtartott számadó közgyűlésre rendszerint az agilis elöljáróság képviselőit is meghívták, hiszen az önkormányzat fenntartásához ők is hozzájárultak. A bíró vezette a községi számadásokat, amelyeket a vármegye évente felülvizsgált. Mivel a bíró írástudatlansága miatt képtelen volt a bevételek-kiadások feljegyzésére, helyette a községi jegyző végezte az írásbeli munkát. Ö vezette a községi önkormányzat jegyzőkönyvét, illetve a felsőbb hatóságok körleveleinek szövegét tartalmazó úgynevezett kurrenskönyvet is. A jegyzői tisztséget az 1850-es évek közepéig a mindenkori református tanító töltötte be, amely tény önmagában is mutatja a reformátusok hatalmi túlsúlyát.17 Kisebb büntető és polgári ügyekben esküdttársaival együtt a községi bíró ítélkezett, és az ítéleteik ellen a vármegyéhez lehetett fellebbezni. A reformkor utolsó évtizedében Takácsi rendezett tanácsú községnek számított, a községi bíróság a helyi szokás szerint 12 pengőforint értékig bíráskodott.18 Nagyobb horderejű ügyekben a járási szolgabírót vagy a vármegyei törvényszéket keresték fel.19 15 DREL A Takácsi Református Egyházközség iratai. 1. sz. vegyes anyakönyv, 1720-1747. 16 GyELI. l.c. Capsarium. CapsaA.fasc. 11. nr. 1. A vaszari malom fölgyújtásának vizsgálati ügye, 1769. Illés Ferenc takácsi gazdánál 1764 nyarán Thuri Benedek szentpéteri zsellér, takácsmester, Marmaris János és egy-egy kötözőasszony volt „kepés aratás”-on. 17 Hudi József: Takácsi község egyházi és világi archontológiája. 1., 1613-2014- = AP, 2014. 3-4. sz. 309-334. p. A református tanítók névsorát a 17. század végétől az 1948-ben végrehajtott iskolaállamosításig lásd: 326- 329. p. 18 VeML Mkir. 994/1846. Hunkár Sándor szolgabíró jelentése a járásában létező szóbeli bíróságokról és rendezett tanácsú községekről. Veszprém, 1846. február 3. 19 A szolgabíró előtt zajló szóbeli és írásbeli peres eljárást részletesen ismerteti: Zsoldos Ignác: A szolgabírói hivatal. 1. Törvénykezési rész. Pápa, 1842. 10-182. p. ■ 80-
