Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Várady Zoltán: A császári hadsereg jelenléte Tolna vármegyében a 17-18. század fordulóján
Az Ebergényi-ezred Tolna vármegye 1701. február 17-én megtartott közgyűléséről készült jegyzőkönyvből tudjuk, hogy a császári katonák és a simontomyai praefectus által vezetett lakosok között keletkezett összetűzés kapcsán egy Szabó Adám nevű katonát foglyul ejtettek.51 1701. április 4-én határoztak arról, hogy Szabó Adámot - akit lólopáson értek - Eszterházy Adám gróf, az ezred alezredese megfelelő óvadéka ellenében kiadják lovával együtt az Ebergényi-ezrednek, ha az alezredes a gonosztevőt méltányosan megbünteti.52 1703. február 26-án olvasták fel a budai albizottság levelét miszerint a Kollonich- és az Ebergényi-ezred jelvényeit elhagyó katonák elfogásában a vármegye legyen segítségére az ezredeknek.53 KÍSÉRLETEK A TOLNA VÁRMEGYÉRE KIVETETT ADÓ TELJESÍTÉSÉRE Ha figyelembe vesszük, hogy az 1698 tavaszán 4.000.000 forintra emelt óriási hadiadó Tolna vármegyére eső része mintegy 60.000 forintot tett ki,54 akkor a fenti utalványozások és katonai kihágások miatt fizetett összegek nagyságáról, továbbá a behajtás lehetetlenségéről pontos képet kapunk. Mindezt annak tükrében kell értékelnünk, hogy a területen a törökellenes „felszabadító háború” idején jobbágyok alig tartózkodtak. A kimutatások szerint ekkor 1396 jobbágy és 131 zsellér élt Tolna vármegyében. így a terhek egy része a zsellérsorban élőkre hárult,55 sőt az armalista nemeseket, a töredékportákkal rendelkezőket is megadóztatták.56 Adóztatni kívánták a kereskedelemmel foglalkozó nemességet, és vagyonadót vetettek ki a jobbágyokkal nem rendelkező birtokosokra.57 Fontos volt a birtokok benépesítése tehát abból a szempontból is, hogy a birtokosok igazi birtokosoknak minősüljenek, vagyis jobbágyokkal és portákkal rendelkezzenek. Mivel csak a jobbágyokkal rendelkező birtokosokat tekintették igazi nemeseknek, elengedhetetlennek tűnt, hogy a birtokokat lakossággal telepítsék be, még adókedvezmény árán is. Nagy gondot okozott a „ius armorum” - a birtokba jutás fejében fizetendő, nagyjából 10%-ot kitevő összeg - előteremtése, tehát a birtokjog visszaszerzése sem ment zökkenőmentesen.58 Nem meglepő tehát, hogy Tolnában a birtokkal rendelkező arisztokraták és nemesek a sokszor a császári adminisztrációból származó vármegyei tisztségviselőkkel karöltve igyekeztek a bécsi miniszteri deputációnál, ennek budai albizottságánál, vagy a főhadbiztosoknál a vármegye terheit csökkentetni, a kihágásokat és a lakosságot ért egyéb terheket elismertetni. Tevékenységük részbeni eredményességéről a korszak vármegyei közgyűlési jegyzőkönyvei átfogó képet nyújtanak. 51 TML Mkjkv. 61. p.; Várady, 1992. 38-39. p. 52 TML Mkjkv. 63. p.; Várady, 1992. 41. p. 53 TML Mkjkv. 82. p.; Várady, 1992. 54. p. 54 TML Mkjkv. 22-23. p.; Holub, 1974. 86-87. p.; Várady, 1992. 10. p. 55 TML Mkjkv. 37- p.; Holub, 1974. 81. p.; Szakály, 1986. 146. p.; Várady, 1992. 18-19. p. 56 TML Mkjkv. 63-71., 81., 82. p.; Holub, 1974. 79. p.; R. Várkonyi, 1989. 97. p.; Várady, 1992. 4L, 48., _ 53., 55. p.; Várady, 1997. 236-237. p. 31 TML Mkjkv. 71. p.; Varga J. János: Berendezkedési tervezetek Magyarországon a török kiűzésének időszakában. Az „Einrichtungswerk”. = Századok, 1991. 5-6. sz. 459. p.; Várady, 1992. 47. p.; Várady, 1997. 236. p. 58 TML Mkjkv. 48., 59-60., 81-82. p.; Csizmadia Andor: A szekszárdi prediálisok és utódaik a feudális korban. In: Tanulmányok Tolna megye történetéből. 3. Szerk. K. Balog János. Szekszárd, 1972. 22. p.; Holub, 1974. 12-18. p.; Szakály, 1986. 149. p.; R. Várkonyi, 1989. 95-96. p.; Szilágyi, 1990. 96. p.; Varga, 1992. 10. p.; Várady, 1992. 26., 36-37., 54-55. p.; Várady, 1997. 239-240. p. ■ 74 ■
