Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Várady Zoltán: A császári hadsereg jelenléte Tolna vármegyében a 17-18. század fordulóján
a vármegyei lakosoknak okozott károk felmérésével,44 valamint az ezred három másik századának beszállásolásával volt elfoglalva, tiltakozó követséget küldtek az ezred őrnagyához, hogy intézkedjék az újabb századnak a vármegyéből való kivonásáról. A vármegye a budai albizottsághoz is elküldte megbízottait, ahol a fó'hadbiztos utasítását kívánták bemutatni. Úgy döntöttek, hogy ha az ezred őrnagya nem hajlandó a váratlanul bevonuló századot kivonni Tolnából, akkor a vármegye megtagadja a mások három század beszállásolását is.45 1701 márciusában a vármegye jegyzője kért védelmet a vármegyétől, mert a Kuttenstein-ezred Keiserstein-századának zászlósa a királyi katonai szabályzat ellenére börtönnel fenyegette meg őt. A vármegye a legmagasabb fórumokhoz, a miniszteri deputációhoz, a budai albizottsághoz és a nádorhoz fordult elégtételért.46 1701 áprilisában a budai albizottság az 1700. évi elszámolás megtételére hívta a vármegye követeit. Kérték, hogy a hadsereg által elkövetett összes kihágásról és a befizetett adókról a vármegye havonta pontosan számoljon be. A vármegye ugyanakkor kérte, hogy a szolgabírák útján a Kuttenstein- és a Starhemberg-ezred által adott nyugtákat a jegyzőhöz jutassák el.47 A Liechtenstein-ezred Liebler hadbiztos levelében foglaltak alapján az 1701. január 27-én megtartott közgyűlésen a Tolnán keresztülvonuló császári katonaság egységei közül a Liechtenstein- ezred nyolc századáról is gondoskodni kellett. E közgyűlésen készült el a beosztás a terhek vállalásáról. Mivel az ezred végcélja Eszék (ma: Osijek, Horvátország) volt, a törzskart három századdal egyetemben Simontornya felé irányították, öt század viszont Földváron keresztül haladt Szekszárd felé a rövidebb hadiúton. A kijelölés szerint ezt az öt századot Földvár, Paks, Tolna, Szekszárd és Bátaszék lakóinak kellett ellátnia a szomszédos települések segítségével, ami nemcsak a katonaság ellátását jelentette, hanem a szállítás biztosítását is egészen Szekcsőig, a vármegye déli határáig.48 Mivel Ozorán, Pincehelyen, Tamásiban és a többi faluban az említett Kuttenstein- ezred német katonái tartózkodtak, a vármegyei követek a Fok (ma: Siófok)-Kiliti (ma: Siófok-Balatonkiliti)-Adánd-Endréd (ma: Balatonendréd)-Ságvár-Tab-Zala- Kapoly-Nágocs-Andocs-Koppány (ma: Törökkoppány)-Dombóvár útvonalat javasolták az ezred törzstisztjének. Hogy rábeszélésük eredményes legyen, a vármegyei küldöttek egy vadkant, továbbá és 2,5 akó49 bort kínáltak fel a törzstisztnek. E kiadásokat a vármegye megtértette az ajándékozóknak.50 44 TML Mkjkv. 61. p.; Várady, 1992. 39. p. 45 TML Mkjkv. 62. p.; Várady, 1992. 39-40. p. 46 TML Mkjkv. 62-63. p.; Várady, 1992. 40-41. p. 47 TML Mkjkv. 63. p.; Várady, 1992. 4L p. 48 TML Mkjkv. 60. p.; Várady, 1992. 37. p. 49 Híg ú'rmérték, amelynek értéke területenként széles határok - 50 és 100 liter - között változott. 1 budai nagyakó, illetőleg 1 pozsonyi akó 53,72 liter volt. Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig. Bp., 1991. 132-155., 584-587. p. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai. IV. Levéltártan és történeti forrástudományok; 7.) 50 TML Mkjkv. 60. p.; Várady, 1992. 38. p. ■ 73 ■
