Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)

Bikki István: Az ellenségkép megjelenése a korai Kádár-korszakban az országgyűlés ülésein, 1957-1958

polgári köztársaságot.’’8 A Nagy Imre-féle kör a kormányban fokról fokra haladt előre a szovjetellenességben. Bűneik következtében a kapitalizmus nyomorúsága és szolgasága felé tántorogtunk. Az Elnöki Tanács az ellenforradalom leverése, a közrend és nyugalombiztosítása érdekében törvényerejű rendeletet adott ki a rögtönbíráskodásról, a gyári munkásőrségek fegyverviseléséről, a közbiztonsági őrizetről, a gyorsított büntetőeljárás szabályozásáról, a munkásőrségről vagy a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsának felállításáról és eljárásának rendjéről. Az elmúlt időszakban egyébként az Elnöki Tanács ülésein pedig „... a legfontosabb napirendi pontok előadói a kormány tagjai voltak. ”9

Az egyhangúlag elfogadott beszámolót követően Rónai Sándor fontos bejelentést tett. Elmondta, hogy a következő képviselők mondtak le mandátumukról: Andics Erzsébet, Ács Lajos, Bata István, Bozsik József, Dénes István, Erdey-Grúz Tibor, Gerő Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Horváth Márton, Kovács István, Kónya Lajos, Környei József, Lukács György, Madarász Ferenc, Piros László, Rákosi Mátyás, Szalai Béla, Vajdai Lajosné és Vas Zoltán.10 11 Rónai szerint azért mondtak le, mert az „... ellenforradalmi eseményekkel kapcsolatban olyan politikai és erkölcsi magatartást tanúsítottak... ”,u hogy az összeférhetetlenségi bizottság javaslata alapján a plénumnak kellett volna irányukba negatívan döntenie. „Ezek a képviselők azonban maguk is érezték, hogy cselekményük és magatartásuk következtében méltatlanokká váltak a nép bizalmára ...”.12 Ok Kiss Imre, Kopácsi Sándor, Inklovics Mária, Elek János, Földvári Rudolf, Márton András, Süveges Dániel és Szigeti Attila voltak. Miklós Árpádot - aki 1956 novemberében „... nyugatra szökött ...”13 - a plénum fosztotta meg mandátumától.14

Kádár János még az eddig elhangzottaknál is osztályharcosabb beszámolót tartott. Saját érdemükként emelte ki, hogy „A forradalmi munkás-paraszt kormányt az ellenforradalom elleni harc múlhatatlan és halaszthatatlan történelmi szükségszerűsége hívta életre.”15 Fasiszta rémtettek keretében hurcolták el a funkcionáriusokat, munkásokat és parasztokat az ellenforradalmárok. „Mindszenty, a középkori kardinális, Nagy Ferenc, a nemzetközileg ismert hazaáruló, az agg Horthy Miklós, a magyar nép világszerte ismert hóhéra, Habsburg Ottó - úgymond király - egyszerre mozdultak meg.”16 A honi vezérek. Maiéter, az egykori ludovikás, esküjét következetesen mindig megszegő tiszt; Király Béla, Horthy-fasiszta katonatiszt; Dudás, a királyi román sziguranca és Horthy besúgója, beugrató ügynöke. Velük szövetkezett Dövényi Nagy Lajos nyilas újságíró; Littomericzky Zoltán ezredes, horthysta ügyész; Meskó Zoltán és Szakvári Emil nyilas miniszterek; Odeschalchi Péter herceg; Atkári Arisztid; Eszterházy Pál gróf; Nagy Dezső; Kuthi László; Almási Pál gróf; Takách-Tolvay József gróf, horthysta tábornok; háborús bűnösök. Az októberi ellen- forradalom politikai támadásának első sikere volt, hogy Nagy Imre, régebbi politikai elgondolásait megvalósítva, feladta az MDP vezető szerepét. A Nagy-Losonczy csoport

8 OGYN, 1953. 1659. hasáb.

9 OGYN, 1953 .1665. hasáb.

10 OGYN, 1953. 1667. hasáb.

11 OGYN, 1953. 1667. hasáb.

12 OGYN, 1953.1667. hasáb.

13 OGYN, 1953. 1668. hasáb.

14 OGYN, 1953. 1669. hasáb.

15 OGYN, 1953. 1670. hasáb.

16 OGYN, 1953. 1671. hasáb.

■ 360 <