Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Vonyó József: Gömbös Gyula és a társadalmi egyesületek
I GÖMBÖS GYULA ÉS A TÁRSADALMI EGYESÜLETEK ■ Vonyó József A Z egyesületi élet a polgári szabadság, a polgári jogok biztosítására és a nemzeti szellem tetterős működésére fölötte szükséges; minél szabadabb valamely nép, annál kifejlettebbnek találjuk azt nagyban és kicsinyben; minél önkénesebb valamely kormány, annál nagyobb buzgalmat fejt ki az egyesületi élet elnyomásában.”1 így idézte alapmunkának számító könyvének bevezetésében Bősze Sándor a „nagy háború” eló'tti magyarországi társadalmi önszervezó'dés lehetó'ségeit megalapozó, Francis Lieber által már a 19. század közepén megfogalmazott alapelvet. Ha áttekintjük a liberális demokráciák és a diktatórikus berendezkedésű államok történetét, az előbbiekben a felekezeti, nemzetiségi, politikai és érdeklődési kör szerint alulról szerveződő társadalmi egyesületek sokszínű, gazdag hálózatával találkozunk. A diktatúrák azonban kivétel nélkül ezek felszámolására törekedtek, és arra, hogy helyettük kizárólag a hatalmat gyakorló párt tagozataiként vagy legalábbis annak alárendelten működő egyesületek létezzenek az országban. A szakirodalomban máig vita tárgya, hogy Gömbös Gyula a miniszterelnöki hatalom birtokában akart-e diktatúrát bevezetni Magyarországon. A kérdés megválaszolásához fontos adalékul szolgálhat az egyesületek szerveződésével kapcsolatos álláspontjának, illetve politikai gyakorlatának mégoly vázlatos rekonstruálása is. Gömbös, a katonatisztből lett politikus az ország katonai és általános katasztrófájának okát elsősorban a nemzet - annak erejét és ellenálló képességét elsorvasztó - széttagoltságában látta. Az okokat nemcsak a politikai pártok egymás elleni harcában, hanem a gazdasági érdekek, kulturális érdeklődés és számos más szempont alapján szerveződő egyesületek egységbontó tevékenységében is kereste, amelyeknek - szerinte - döntő szerepük volt a „nemzet lelki válságának” kialakulásában. Utóbbit különösen veszélyesnek tartotta amiatt, hogy megnehezíti az általános válságból történő kilábalást és a jövő építését. Mindezek előidézésével vádolta, és emiatt ítélte el a liberalizmust, az annak elvei alapján működő többpárti parlamentarizmust és a társadalom szabad önszerveződését.1 2 Politikai pályája kezdetén, 1919-ben ezért nem csatlakozott politikai párthoz. Miután 1919. január 19-én megválasztották a Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE) elnökévé, azt politizáló szervezetté alakítva, az egyesület segítségével kívánta egységesen megszervezni az egész magyar társadalmat, amitől hosszabb távon a többi egyesület elsorvasztását és a pártok jelentéktelenné válását, a parlamentáris többpártrendszer megszűnését is várta és remélte. A forradalmi kormányzatok által betiltott egyesület a szegedi ellenforradalmi szervezkedés alatt alakult újjá. Gömbös a július 5-én megtartott gyűlés zárszavában arról szólt, hogy a MOVE a nemzetnevelés nagy munkájára .. .”3 vállalkozik. Ennek 1 Bősze Sándor: „Az egyesületi élet a polgári szabadság ... .” Somogy megye egyesületei a dualizmus korában. Kaposvár, 1997. (továbbiakban: Bősze, 1997.) 5. p. (Somogyi almanach; 53.) 2 Lásd: Gömbös Gyula: Válogatott politikai beszédek és írások. Szerk. és az utószót írta Vonyó József. Bp., 2004. (továbbiakban: Vonyó, 2004.) 19. p. 3 Marton Béla: A MOVE története. Bp., 1920. (továbbiakban: Marton, 1920.) 39. p. ■ 261 ■
