Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)

Cserna Anna: A tudós mecénás, Apponyi Sándor gróf (1844-1925) végrendelete

mán feltárt, 100.000-nél is több tárgy alkotta Apponyi Sándor és Wosinsky Mór alapította vármegyei múzeum anyagának magvát. A hivatali bürokrácia útvesztői után végre 1898-ban elkészült az alapító oklevél, és 1900-ban már állt a ma is múzeumként funkcionáló épület. Apponyi Sándor a mecénás és Wosinsky Mór a lelkes régészkutató erőfeszítései és szorgalmazása nélkül bizonyára késedelmet szenvedett volna a vármegyei múzeum felállításának ügye.10 11

Apponyi Sándor felesége sorsáról, valamint életének értelmet adó gyűjteményéről hosszú életének szinte legutolsó hónapjaiban rendelkezett. 80. születésnapja után döntött úgy, hogy 65 év alatt összegyűjtött ritkaságait, átadva a tudományos kutatásnak a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozza. 1924. szeptember 15-i keltezésű adománylevélben könyvtárát a nemzetnek szánta, mégpedig oly feltétellel, hogy a könyveit, metszeteit, apró nyomtatványait, térképeit az Országos Széchényi Könyvtár elkülönítve minden más gyűjteménytől, „Bibliotheca Hungarica Apponyiana - Gróf Apponyi Sándor Magyar Könyvtára” néven őrizze. Kívánsága volt, hogy a könyveit exlibrissei jelöljék meg, és kizárólag a szakemberek és csak helyben használhassák. Hóman Bálint a Magyar Nemzeti Múzeum akkori főigazgatója szerint: „Apponyi Sándor volt nálunk az első, aki a bibliophilia fogalmát és feladatát helyesen értelmezte, s mint gyűjtő, bibliographus és mecénás a bibliophil hivatását a legteljesebben betöltötte,”u Gyűjtőkörének megválasztásával a nemzeti könyvtár feladatát látta el, egy tökéletes gyűjteményt hagyott hátra.12 Az utolsó mecénási cselekedetében feltehetően az is szerepet játszott, hogy fogadott fia, Apponyi Antal kezében nem látta biztonságban javait, féltett kincseit.

Ugyanezen indítékból 1925. január 12-én mondta tollba végrendeletét,13 amelyben kizárólag már csak az őseitől örökölt ingatlanairól rendelkezett. Családja 1790-ben vásárolta meg a Lengyel, Závod, Kisvejke, Mucsi birtoktestekből álló lengyeli uradalmat Amadé Tádé gróftól. Apja, Apponyi Rudolf Gyula testvérével Apponyi József nagybátyjuktól örökölte meg a birtokot. Apponyi Sándor az apai örökségét megmentette, a gazdaságot ismét működő képessé tette. A birtokot teljes egészében megváltotta a rokonaitól, tehát tulajdonjogilag teljesen tisztázott birtok örökléséről határozott.14

A végakarata igen elszánt, ellentmondást nem tűrő, határozott, ugyanakkor aprólékosan kidolgozott, a személyzetre is gondoló rendelkezésekből állt. A vég- rendelkezés nem kevesebb mint hat pontja foglalkozik neje megélhetésének biztosításáról. Az első három pont - a szokásos végrendeleti formulát követve - az örökösök megnevezését tartalmazta. Általános örökösének feleségét, Eszterházy Alexandra grófnőt tette meg. Apponyi Sándornak azt kívánta elérni a hiteles közjegyzői okiratba foglaltakkal, hogy megvédje felesége jövőbeni békéjét, biztonságát,

10 Lenner, 1993. 8-65. p.; Gaál Attila: Wosinsky Mór, Tolna Vármegye Museumának megálmodója és létrehozója. In: Wosinsky Mór „...a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós...’’, 1854-1907. Szerk. Gaál Attila. Szekszárd, 2005. 7-38. p.; Dézsi, 1926. 11-32. p.

11 Hóman Bálint: Gróf Apponyi Sándor Magyar Könyvtára. In: ASE, 1926. (továbbiakban: Hóman, 1926.) 35. p.

12 Hóman, 1926. 34-44- p.; Tolnavármegye pátriárkája. = TmÚ, 1924. nov. 29. 1. p.; Az 1925:1. tc-t lásd: Magyar Törvénytár, 1925. évi törvénycikkek. Jegyz. ell. Térfy Gyula. Bp., 1926. 3-4. p.

13 TML Bonyhádi közjegyzők iratai (továbbiakban: BK] ir.) 3/1925.

14 Lenner, 1993. 8-65. p.; Bai József: A lengyeli kastély, park és Anna forrás története. Lengyel, 1984. (továbbiakban: Bai, 1984.) 1-8. p. Kézirat. TML HPGy. 11/1984.; TML BK] ir. 3/1925.

■ 246 ■