Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Récsei Balázs: Egyesületekkel egy bordély ellen. Marcali, 1924-1925
utcai Csollán-féle házban több évtizeden át, az 1890 évek végéig nyilvánosház működött. Az üzlet a tulajdonos elköltözése miatt szűnt meg.5 A Keszthelyen 1887 és 1889 között alkalmazott bordélyházi kéjnők néhány településre azonos időben, többször csoportosan távoztak. Ez azt jelenti, hogy „csere- kapcsolat” volt a keszthelyi és többek között a marcali bordély között.6 Hiába szólt a vármegyei prostitúciós szabályrendelet 19. és 20. §-a a kéjnőknek a tulajdonukhoz és személyes szabadságukhoz való jogáról, a marcali bordélyos azzal is saját üzletébe próbálta „visszaterelni” kórházba került kéjnőit, hogy ruháikat és egyéb holmijukat nem adta ki. Ha nem sikerült a kórházban elhalt illetőségét megállapítani, akkor az intézménynek kellett a temetési költségeket állnia. A marcali kórházgondnok az ott meghalt kéjnőknek a bordélyosnál maradt ingóságait akarta volna a végtisztesség megadásához áruba bocsátani. Az alispán felhívta a gondnok figyelmét a statútumra és leszögezte: „Nem engedhető meg hogy a bordélytulajdonos a kórház belterületén a felgyógyult és kimenő leányra várakozzék, hogy ottan a vissza menetel végett erőszakoskodjék.”7 EGY SIKERTELEN BORDÉLYNYITÁSI KÍSÉRLET A bordélyrendszer 1928. május 1-jén történt megszüntetése előtti években, Marcaliban két vállalkozó szellemű asszony próbált bordélyt nyitni. 1923 januárjában, szóban kértek engedélyt, de annak megadásához épület és hivatalos kérelem volt szükséges.8 Rövidesen felépítették a bordélyt. Az Újtelep 38. szám alatti épület ilyen célú működtetésének feltételeként 7.000.000 korona biztosítékot fizettek be 1924 novemberében Marcali nagyközség pénztárába.9 A kérelem benyújtása után, december 4-én megtartott helyszíni szemlén a helyi elöljáróság és a járási orvos megállapította, hogy az intézmény megfelel az érvényben lévő vármegyei kéjelgésügyi szabályrendeletnek. „Tekintettel arra, hogy a tervezett bordély ház a község legtávolabb, leg félreesőbb helyén létesül, a felállítása ellen kifogást nem emelek.”10 11 12 A két telekszomszéd közül csak az egyik tiltakozott.11 Az engedélyért folyamodó Kucsera Ernőné és Horváth Epelei Sándorné összesen három kiskorút nevelt, ami kizáró ok volt a bordély működtetésére, de írásban ígéretet tettek a gyermekek távoli helyen történő elhelyezésére. Babochay Sándor főszolgabíró 1924. december 6-án kiadta az engedélyt. Indoklásában kifejtette: „A szomszédok kifogással éltek, de eme kifogásokat figyelembe venni nem lehetett, miután az épület a sz[a] b [ály] rendeletben előírt magas kerítéssel van ellátva és a falu külső perifériáján van. Viszont az elhelyezés a község területén olyan, hogy rendészeti szempontból könnyen ellenőrizhető. ”n 5 Magyar Nemzet Levéltár Somogy Megyei Levéltára (továbbiakban: SML) Somogy vármegye alispánjának iratai. Közigazgatási iratok (továbbiakban: Alisp. Közig, ir.) 15.127/1925. 6 Halász Imre: Keszthelyi „szerelmi szabadfoglalkozásúak” a 19. század második felében. In: Piroslámpás évszázadok. Szerk. Bana József. Győr, 1999. 63-105. p. Benne kimutatás az 1887 és 1889 közötti keszthelyi bordélyházi kéjnőkró'l: 88-91. p. 7 SML Alisp. Közig. ir. 5367/1892. 8 SML Alisp. Közig. ir. 159/1925. 9 SML Alisp. Közig. ir. 1233/1925. 10 Uo. 11 Uo. 12 SML Alisp. Közig. ir. 159/1925. ■ 236 ■
