Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)

Kaposi Zoltán: A Somssich família uradalmai a 19-20. század fordulóján Somogy vármegyében

1895-ben Somssich uradalmak mindegyikében nagy számban alkalmaztak már a gépeket. Lokomobilok, gőzcséplőgépek, vetőgépek, vasekék, rosták, boronák használata teljesen általánossá vált az 1890-es évekre. A leggépesítettebb üzem a sárdi-sörnyei üzem volt, ahol 1912-ben két 8 LE-s gőzcséplő-garnitúra mellett egy gőzekekészle- tet, három kévekötő és két marokrakó gépet is használtak.28 A technikai fejlesztéshez természetesen beruházásokat igényelt. Az 1890-es években még a sörnyei hitbizományi birtokon is nagy hitelfelvételre került sor, amely fejlesztést szolgálta.29 A nagyobb hozzáadott értéket képviselő liszt előállítását Sárdon gőzmalom, a többi uradalomban pedig vízimalmok biztosították.30

Az agrárválság alatt jelentős lépések történtek az agrárium és az ipar kapcsolatainak erősítésére. Az ipari kereslet miatt egyre több gazdaság kezdett alapanyagok termelésével foglalkozni. Az egyik nagy újdonság a cukorrépa-termelés volt, hiszen az 1894-ben elindult kaposvári cukorgyár nagy keresletet teremtett, ráadásul a Somssich-uradalmak vasúton könnyen elérhető helyeken feküdtek. Nem véletlen, hogy Babócsán, Kaposújlakon és Sárdon nagy területen termeltek cukorrépát.31 A sörnyei gazdaságban 75 holdon dohányt ültettek, míg kereskedelmi magnak pillangósokat termeltek, és több majorságban lent is. Igazi különlegeségnek számított, hogy Patosfán 15 holdon cikóriát termesztettek, amelyet a nagykanizsai Patria pótkávégyár vásárolt fel,32 és ugyancsak ritkaságszámba ment, hogy Somssich József kaposújlaki birtokán rizstermelést folytattak.33

Jelentős fellendülés ment végbe az állattartás területén. A Somssich üzemek minden állatfajta esetében vezető szerepet játszottak a megyében, és így a 19. századi minőségi állattartás jó 100 esztendőn át a família nevéhez kapcsolódott. Mindegyik Somssich uradalom szimentáli vagy bonyhádi tehenészettel büszkélkedhetett.34 A húsmarhákat főleg eladásra tenyésztették. A piac adott volt: a közelfekvő Nagykanizsa az ország egyik legnagyobb állatkereskedő helyének számított a háború előtt.35 A másik cél a tejtermelés fokozása: 30-40 darabos tehenészeteket ott alakítottak ki, ahol mellette jó piaci lehetőség kínálkozott (Nagyatád, Kaposvár). A szürkemarhákat jármos ökörként hasznosítottak. A hét Somssich uradalomban 1895-ben 3500 darab szarvasmarhát tartottak.36 A marhatartás költséges üzemágnak számított, hiszen az sok istállót igényelt,37 ugyanakkor feltételezte a drága hozzáértő munkaerőt.38

28 Ujváry Imre: Mezőgazdaság, állattenyésztés, szőlőmívelés, erdészet. In: Magyarország vármegyéi és városai. Somogy. Szerk. Csánki Dezső. Bp., 1914. (továbbiakban Ujváry, 1914.) 301-343. p.

29 SML KMKTsz ir. Hitbiz. ir. A sörnyei hitbizomány iratai. X. 1. doboz. 2. IM-iratok. No. 30.

30 Ujváry, 1914. 338. p.; Dóka Klára: A Somogy megyei vízimalmok történetéből, 1885-1944. In: Somogy megye múltjából, 1989. Szerk. Kanyar József. Kaposvár, 1989. 196. p. (Levéltári évkönyv; 20.)

31 Ujváry, 1914. 325., 333., 338. p.

32 Kaposi Zoltán: Egy hazai iparvállalat a multinacionális konszern ellen. = Köztes-Európa, 2014- 1. sz. 65. p.

33 T. Mérey Klára: Wirtschafts- und Gesellschaftsverhältnisse eines Komitats in Transdanubien, 1867- 1918. Pécs, 1975. 36. p.

34 Ujváry, 1914. 324-343. p.

35 Kaposi Zoltán: Város és agrárrendszer a polgárosodás korában. 1850-1914. = Műhelytanulmányok, 2008. 4. sz. 30. p.

36 Gazdacímtár, 1895. 100-110. p.

3< SML KMKTsz ir. Hitbiz. ir. X. 1. doboz. IM-iratok. No. 51. 1891. évi tervrajzok.

38 Érdekes módon Somogybán a szarvasmarha-sűrűség magasabb volt, mint Németországban. Lásd: Széchényi Imre: Somogy megye. Bp., 1892. 20. p.

■ 203 ■