Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Kaposi Zoltán: A Somssich família uradalmai a 19-20. század fordulóján Somogy vármegyében
A család tagjai már a reformkorban is élen jártak a nemes birkák tenyésztésében. Az 1850-es és az 1860-as években - magas gyapjúárak idején - ez az ágazat is nagy fontossággal bírt, de a későbbiekben már csak néhány nagyüzemben maradt gazdaságos a juhtartás. 1895-ben a Somssich-birtokokon mintegy 25.000 darabos állományt tartottak, és ez a háború előtt 10.400 darabra csökkent.39 A legtöbbet, mintegy 4000 darabot a kivadári uradalomban tartották. Ügyeltek a magas minőségre: általában az electoral- negretti és a fésűs-gyapjas szerepel a listán. A sertéstartás is csökkent az idők során: az uradalmankénti pár tucatnyi, főleg mangalicából álló mennyiség a házi fogyasztásra utal, és a háború előtt egyedül Somssich Béla babócsai uradalmában találunk egy jelentősebb, mintegy 500 darabos állományt.40 A lótartás is jelentős összegű pénzt igényelt, de a ménes fenntartását nem üzleti kérdésnek tekintették. A társadalmi presztízs, a versenyek, a vadászatok, a kapcsolatok feltételezték a magas minőségű lótartást. Lipicai, angol telivér, ardenni, arabs telivér fordult elő leggyakrabban. A Somssich uradalmak megpróbálták adottságaikat maximálisan kihasználni. Az erdészeteknek a tűzifa-előállítás és a faértékesítés ugyanúgy célja volt, mint például a babócsai erdőkben a kosárfonás, vagy a rőzsegát-készítésre szolgáló vesszőfonás. 20-80 év közötti fordában kezelték az erdőket.41 A szőlőtermelés terén komoly minőséget Somogybán nem lehetett várni, ám még így is kialakítottak több kisebb-nagyobb borászatot. A századforduló táján már a nyugati szőlőfajtákat termesztették. Újdonságnak számított a vármegyében a halászat. A Somssich-birtokok közül a Sömyén alakítottak ki egy 18 tóból álló halastórendszert, ahol pontyot, fogast és más halfajokat tenyésztettek.42 Még egy gazdasági tényezőről kell említést tennünk, mégpedig a fizikai munkaerő biztosításáról. A fentebb már említett tiszteken kívül szükség volt kétkezi munkásokra is. Ezek egy része állandó cselédként dolgozott: 1895-ben 880 főt foglalkoztattak cselédként.43 Az idénymunkák, főként a nyári aratás ennél nagyobb tömegű munkáshadat igényeltek, de Somogybán ez nem jelentett gondot, hiszen még a szlavóniai és felvidéki területekről is érkeztek aratóbandák.44 Nélkülük a hatalmas gabonatáblákon csak nagy késéssel lehetett volna végrehajtani a betakarítást. ÖSSZEGZÉS A fentieket összegezve azt állapíthatjuk meg, hogy a Somssich-birtokok két pozitívumot feltétlenül megjelenítettek a kor viszonyai között. Az egyik, hogy tudatos magatartással meg tudták őrizni birtokaikat, amivel hosszú távon stabilizálni tudták politikai és társadalmi befolyásukat. A másik pedig, hogy a nem túl fejlett Dél-Dunántúlon gazdálkodásukkal, minőségre való törekvésükkel, új gazdasági elgondolásaikkal, munkájukkal nemcsak saját birtokaikat tartották magas szinten, de az agrárgazdálkodás szempontjából számos más földbirtokosnak is mintaként szolgáltak. 39 Gazdacímtár, 1895. 100-110.p.; Ujváry, 1914. 324-343. p. 40 Ujváry, 1914. 325. p. 41 Ujváry, 1914.324-343. p. 42 A halastavakhoz lásd: Ujváry, 1914- 338. p. A későbbiekhez: SML KMKTsz ir. Hitbiz. ir. IX. 3. doboz iratai. 43 Gazdacímtár. Bp., 1895. 100-1 lO.p. 44 Nübl János: Vázlat az első világháború előtti Somogy vármegyéről. In: Somogy megye múltjából, 2007. Szerk. Bősze Sándor. Kaposvár, 2007. 205. p. (Levéltári évkönyv; 38.) ■ 204 ■
