Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Kaposi Zoltán: A Somssich família uradalmai a 19-20. század fordulóján Somogy vármegyében
dalmat.6 Apja, János 1844-ben jött vissza Somogyba, és megvásárolta az 5500 holdas bodvicai (ma: Nagyatád) uradalmat.7 A negyedik fő ág János testvére, József révén jött létre (kadarkúti ág). Az atyai örökségen túl földet nem szereztek, de a Kadarkút központú, mintegy 3400 holdas uradalmat egészen az 1840-es évek végéig birtokolták.8 Az öregedő' József Bécsbe költözött, birtokai maradékát a kadarkúti kastéllyal együtt unokaöccsének és népes családjának engedte át. A família egyes tagjai birodalmi „méretek”-ben éltek, a birtokközpontokban lévő kastélyokon és kúriákon kívül házuk volt Prágában, Bécsben, illetve Pécsett kettő is.9 Az 1848. évi forradalom idejére a família négy ágának kezén már mintegy 45.000 hold föld koncentrálódott. Somogy vármegyén kívül rendelkeztek még földdel a Zala vármegyei Ormándpusztán (ma: Zalakomár), valamint a Pest vármegyei Domonybanis.10 11 12 Az 1830-as és az 1840-es évek konjunktúrája alatt a Somssichok igyekeztek nagy allodiális területtel bíró földekhez hozzájutni. A művelt, széles ismeretekkel rendelkező családtagok számára földjeik elégséges hátteret adtak ahhoz, hogy hosszútávon fenntartsák társadalmi és politikai helyzetüket. FÖLDBIRTOKLÁSI VÁLTOZÁSOK A POLGÁRI IDŐSZAKBAN A 19. század közepének közjogi változásai, majd az azt követő császári rendeletek természetesen mélyen érintették a Somssich família birtoklási rendszerét is. Egyrészt az 1848. évi törvények a jobbágyi és zselléri használatú földeket kiemelték a nagybirtokból, és azokat paraszti tulajdonná tették Ennek révén egyrészt országosan mintegy felére csökkent a nagybirtokok területe, másrészt pedig az adótörvények miatt elveszett a korábbi ingyenmunkaerő, melynek következtében a majorsági termeléshez csak a fizetett munkások voltak alkalmazhatók. Ezt tetézték még az 1850-es és az 1860-as években a legelő- és erdőszétválasztási tárgyalások és perek, ám a 20-25 évig tartó folyamatok eredményeképpen viszont megszilárdulhattak a polgári földtulajdonviszonyok.11 A Somssichok nem vesztettek sokat, hiszen korábbi földjeik 70-75%-a tulajdonuk maradt. A földbirtok a família gondolkodásában mindig is fontos helyet foglalt el. Jól mutatja ezt az 1870-ben meghalt Somssich Miklós végrendelete is, amelyben fiainak figyelmét arra hívta fel, hogy „.. soha egy hold földeteket se adjátok el, hanem ha lehet, szerezzetek, mert a földnek betse üdővel sokszorosra nőni fog. ”n Azonban a Somssichoknak is számolni kellett néhány folyamattal. Egyrészt a 19. század második felében a mind több gyermek születése miatt a birtokaprózódás veszélye állandóan fennállt, másrészt a régi és zárt világ kinyílt, és ez magával hozta azt is, hogy egyes családtagok életmódja, távlati céljai eltértek a megszokottól. A 19. század második felének birtoklástörténetében azonban még keveredtek a patriarchális elemek a modern kor jegyeivel. Jól mutatja 6 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára. Magyar Kancelláriai Levéltár. Libri regii 67. köt. 791. 793- P7 Vasdényey Imre: Ősi birtokok és birtokosok Somogybán. Kaposvár, 1922. 23. p. 8 SML Mkir. Öir. Cp., 1840. 9 Pécsett a Somssichok a Ferencesek utcája 14-, illetveaz Apáca utca4. szám alattrendelkeztekházzal. Ehhez lásd az adatbázist: http://mnytud.arts.unideb.hu/madas/adatbazis.php?kozvetett=Somsich&teljes_ keres=text (Megtekintve: 2014. április 22.) 10 Kaposi, 2002. 82. p. 11 Kaposi Zoltán: Magyarország gazdaságtörténete, 1700-2000. Bp.-Pécs, 2002. 170-171. p. 12 Véssey Lajosné Somssich Agath: Somssich Pál élete és működése. Bp., 1944. (továbbiakban Véssey, 1944.) 38. p. ■ 200 «
