Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)

Kaposi Zoltán: A Somssich família uradalmai a 19-20. század fordulóján Somogy vármegyében

ezt, hogy még a polgári körülmények között is megmaradt az ősi birtokon, Sárdon tartott családülések rendszere, amelyeken közösen döntöttek a házasságokról és az egyes ágak közötti, ősi jogú földek szétosztásáról. Mindez persze nem zárta ki, hogy ugyanakkor más családtagok sokszor kifejezetten deviánsnak tűnő életet éljenek.

Mégsem kellene azt hinnünk a família birtoklása kapcsán, hogy a földbirtoklásban a mozdulatlanság volt a meghatározó. A sárdi ágon a szabadságharcban őrnagyként szolgáló, majd a megtorlás elől elmenekült Somssich János az Amerikai Egyesült Államokban 1855-ben meghalt, így földjei visszaszálltak két testvérére, Pálra és Lőrincre.11 * 13 Mivel Pálnak nem, és Lőrincnek is csak egy fia született, Somssich Miklós az uradalma északi részét adó, saját szerzeménynek számító sörnyei feléből 1869-ben hitbizományt alapított. A várományos elsőszülött fia, Pál ugyanekkor eladta 300 holdas simonfai birtokát Engel Adolf pécsi fakereskedőnek, és az így befolyt összegből kárpótolta Lőrincet.14 1871-ben Pál kiegészítette saját örökségéből a hitbizományt, amelynek területe így 4200 holdra nőtt.15 A hitbizomány Pál halála után Lőrinc fiához, Andorhoz került, azt követően pedig annak fia, Miklós örökölte.

Ennél sokkal rosszabbul jártak a Somssich grófok a kadarkúti földekkel. Az ottani birtok elvileg két fiú, Iván és Ödön között öröklődött volna, akik között 10 év korkülönbség volt. Iván azonban katonaként adósságokba verte magát, amelyből csak egy házasság révén sikerült kikecmeregnie. Politikai pályára lépett, és az 1870-es években országgyűlési képviselő lett. Később azonban felesége elvált tőle, és mivel öccse, Ödön közben elperelte a birtokrészét, Iván gróf anyagilag tönkrement, végül 1894 végén öngyilkos lett.16 A kadarkúti birtokok Ödön gróf, és később gyermekei kezén öröklődtek tovább.

A idősebb (babócsai) grófi ágnak leginkább a családtagok szaporodásával kellett szembenéznie. Az 1840-es években vásárolt két uradalom területét 1864 után I. Adolf szétosztotta négy fia között.17 így keletkezett a két babócsai, a kivadári (ma: Nagyatád) és a patosfai uradalom. A négy fiú közül a bécsi lakos Somssich III. János egy ideig birtokolta a babócsai nagyobb birtokrészt, de azután 1898-ban Zalában, Ormándlakon telepedett le, ahol egy kisebb földbirtokot is vásárolt.18 Öccse, II. Adolf kapta a legtöbbet: a kivadári földek és a nagyobbik babócsai részbirtok az ő ágán öröklődött tovább. Testvérük, III. József az 1400 holdas patosfai birtokot kapta. A negyedik darab a kisebb babócsai birtokrészből állt, amely Viktoré lett, aki fittyet hányva a szokásokra, több mint 1 évtizedig vadházasságban élt egy kereskedő feleségével.19 A négy leszármazott ellenére tehát ezt a generációt „megúszta” az öreg grófi ág, hiszen közülük csak II. Adolfnak voltak földigénnyel rendelkező örökösei. Közülük Béla kapta a babócsai nagyobb uradalmat, és Horvátországban is szerzett hozzá még 1100 holdat. Géza földigénye egy családi birtokújraosztás eredményeképpen a bárd-szerászlói (ma:

11 Véssey, 1944. 93. p.

14 Jánosi Engel Adolf: Életemből. Pécs, 2008. 37. p.

15 SML A kaposvári Magyar Királyi Törvényszék iratai (továbbiakban: KMKTsz ir.) Hitbizományi iratok (továbbiakban: Hitbiz. ir.) Sömyepuszta. IX. 1. doboz. No. 23.; A hazai hitbizományokhoz lásd még: Hirsch Alfréd:

Ungarns Grundbesitzverhältnisse. Halle, 1893. 23-39. p.

16 General Anzeiger, 1894. jan. 5. 3-4- p.

17 Somssich-Szőgyény Béla: Alaprajz. Nagyatád, 2005. (továbbiakban: Somssich-Szőgyény, 2005.) 5. p.

18 A gróf két évvel később meghalt. Lásd: Cseh Valentin: Ormándlak krónikája. Zalaegerszeg, 2012. 84. p.

19 Budapest Főváros Levéltára. Budapesti Királyi Törvényszék iratai. Polgári peres iratok. 1896. V. 0082 Házassági bontóper.

■ 201 ■