Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Kaposi Zoltán: A Somssich família uradalmai a 19-20. század fordulóján Somogy vármegyében
A SOMSSICH FAMÍLIA URADALMAI A 19-20. SZÁZAD FORDULÓJÁN SOMOGY VÁRMEGYÉBEN ■ Kaposi Zoltán A 18-19. században a sárdi Somssich família Dél-Dunántúl politikai és gazdasági életben gén fontos szerepet játszott. A család tagjai 2 évszázad alatt számos közéleti tisztséget töltött be. Adott alnádort, delegációs elnököt, alispánt, személynököt, külügyminisztert, vatikáni követet, Magyar Nemzeti Bank alelnököt stb.1 Tanulmányunk arra keresi a választ, hogy a 19. század második felében, amikor a középbirtokosság befolyása országos méretekben is visszaesett, hogyan tudta a Somssich família megőrizni jelentőségét, milyen volt a család földbirtok-politikája, és gazdaságilag hogyan tudott hozzájárulni a térség működéséhez. CSALÁD ÉS FÖLDBIRTOK Az 1770-es évektől kezdve a Somssich famíliának több olyan ága alakult ki, amelyek a földbirtoklásában is eltérő vonásokat mutattak.1 2 A Somssich Antal által 1741-ben adomány (donatio) révén szerzett sárdi uradalom mintegy 23.000 holdat3 tett ki. E földterület képezte alapját a következő generációk működésének. Somssich fiait taníttatta, akik jogi végzettségükkel a helyi közigazgatásba vagy az államapparátusba bekerülve juthattak egyre feljebb, ami egyben megnyitotta a földszerzés lehetőségét is. Már a következő generáció esetében is látszik, hogy az apai örökség szétosztása után mindegyik fiú igyekezett saját szerzeményekre szert tenni. A harmadik generációtól kezdve váltak szét az utak: a reformkor idejére a földbirtoklás tekintetében négy alapág jelent meg. Az egyik a sárdi köznemesi ág volt, amely az ősi földeket vitte tovább és gyarapította. Somssich Miklós hosszú élete során atyai 6800 holdas örökségét a sörnyei (ma: Somogysárd) birtokokkal 10.500 holdas uradalommá bővítette.4 Még eredményesebb földszerzőnek bizonyult testvéröccse, a grófi címet szerző Pongrác, aki az örökségét a kaposújlaki, hetesi és más birtokokkal tudta növelni, és amely így elérte a 12.000 holdat.5 A harmadik vonal az idősebb grófi ág volt, amelynek tagjai katonai pályát futottak be. Közülük János, aki 1813-ban grófi címet szerzett, egy darabig felesége birtokán, Csehországban élt, ezért magyarországi, Csertő központú örökségét eladta Festetics Lajosnak. Fia, Adolf örökölte anyjától a csehországi Sternberket, majd annak halála után eladta, és visszaköltözött Somogyba, ahol megvette a 11.500 holdas babócsai ura1 Kaposi Zoltán: Egy középbirtokosi família 100 éve Somogy vármegyében. In: Somogy megye múltjából, 2002. Szerk. Szántó László. Kaposvár, 2002. (továbbiakban: Kaposi, 2002.) 59. p. (Levéltári évkönyv; 33.) 2 Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára (továbbiakban: SML) Somogy vármegye nemesi közgyűlése és albizottsága iratai (továbbiakban: Mkir.). Nemességi iratok. Somssich. Somssich Antal 1777. évi végrendelete. 3 Területmérték. 1 katasztrális hold = 5754-642 nr. Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601-1874. Bp., 1990. 317. p. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai. IV. Levéltártan és történeti forrástudományok; 6.) A területi adatokat katasztrális holdban adjuk meg. 4 SML Mkir. Összeírások (továbbiakban: Öir.). Conscriptio possessionis, 1840. (továbbiakban: Cp., 1840.) 5 SML Mkir. Öir. Czindery-féle összeírás, 1848-49. ■ 199 ■
