Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Gyáni Gábor: A levelezés mint a polgárosodás tünete
levélváltás oldotta meg az Amerikába szakadt európai százezrek és az itthon maradottak közötti kapcsolattartás gondját. Mindezen 20. századi fejlemények úgy hatottak mint a levelezés demokratizálásának az emeltyűi, és azzal az eredménnyel jártak, hogy a levélírás és a levélolvasás korábban nemesi (arisztokrata), majd polgári (középosztályi) szokása ez időben már össznépi tevékenységgé vált. Ez nem történhetett volna meg a férfi és a női alfabetizáció felgyorsulása nélkül. Ezért sem tekinthető merő véletlennek, hogy a levélírással és -olvasással kapcsolatos történeti és tudományos (szociológiai) szakirodalom főként a két említett történelmi helyzettel összefüggésben kezdte el a jelenséget vizsgálni. Futólag említjük itt azt a klasszikus szociológiai munkát, William Thomas és Florian Znaniecki 1918 és 1920 között megjelent terjedelmes könyvét, amelyben a szerzőpáros az amerikai lengyel kivándorlók hazaírt leveleinek a terjedelmes korpuszát tette alapos vizsgálat tárgyává.21 Ilyen jellegű kutatásra amerikai magyar emigránsok vonatkozásában eddig még kísérlet sem történt. Viszont egy Leuvenben nemrégiben megvédett doktori disszertáció szerzője körültekintően elemezte az 1923 és 1927 között lebonyolított belgiumi gyerekmentő akció során keletkezett magánlevelezés általa felkutatott anyagát.22 Nagyjából 20.000 magyar gyerek került ki ezekben az években rövidebb-hosszabb időre belga nevelőszülőkhöz; a gyerekek és a szüleik, majd a hazatért gyerekek - akik idővel felnőttek - és a volt belga nevelőszülők közötti levelezés képezte a kutatás anyagát. A 20. századi népi levelezést tekintve a néprajzi megközelítés módszerét érvényesítve tört új utat Keszeg Vilmos, amikor beható elemzés kíséretében közre adott 95 - a század második felében írt - népi levelet, amelyet egy mezőségi parasztasszony hagyatékában talált.23 A levelezés fokozatos demokratizálódása nem képzelhető el a levélírás „tudományának” a megtanulása nélkül, ami - mondhatni - az iskolán kívüli népművelés és felvilágosító munka eredménye is volt. Ehhez a publikált levelezési tanácsadók, illetve levélminta-gyűjtemények szolgáltak eszköz gyanánt. Az első levelezési segédkönyv még a 18. század végén látott idehaza napvilágot, hogy a két háború közötti évtizedekig folyamatosan rendelkezésre álljon ezeknek a kézikönyveknek megannyi új kiadása. A kérdést áttekintő Fónagy Zoltán a levelezési tanácsadó-irodalom termését vizsgálva megállapította: „...a levélírás 1830 körül jött [nálunk] divatba, vagy legalábbis ekkortájt vált normaszerűen a szélesedő középrétegek műveltségének részévé a levélírás formai és stilaris szabályainak ismerete .. .”.24 A módfelett kiterjedt 1. világháborús népi levelezés anyagát értékelve pedig Hanák Péter arra következtetett, hogy a nyelvi - retorikai és a levelek felépítését érintő narratív - megoldások is ebből az oktató-tanító irodalomból származhattak változatos közvetítő csatornák és ágensek közbejöttével.25 21 Tharms, William Isaac - Znaniecki, Florian: A lengyel paraszt Európában és Amerikában. 1-6. köt. Bp., 2002- 2004. 268,480, 289, 273, 276,376 p. (A Szociálpolitikai értesítő könyvtára. Társadalom & történet) 22 Hajtó, Vera: Milk Sauce and Paprika. Migration, Childhood and Memories of the Interwar Belgian- Hungarian Child Relief Project. KU Leuven Faculteit Letteren, Onderzoekseenheid Geschiedenis, Onderzoeksgroep MoSa, February 2013. 145-159. p. 23 Keszeg Vilmos: Kelt levelem ... . Egy mezőségi parasztasszony levelezése. Debrecen, 1996. 147 p. (A Néprajzi Látóhatár kiskönyvtára) 24 Fónagy, 2013. 628. p. 25 Hanák, 1988. 247-270. p. ■ 189 ■
