Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Gyáni Gábor: A levelezés mint a polgárosodás tünete
S ezzel nyomban át is térhetünk egy újabb vizsgálati szempontra, a levelezésnek a polgári szubjektum megteremtésében és ápolásában játszott kivételesen nagy szerepére. Közhely, hogy a rendszeres levélírás és levélolvasás belső tartalmi összefüggésben áll az autonóm személyiség, az individualizált én társadalmi konstrukciójának az életre keltésével és virulenciájával. Ahogyan G. J. Barker-Benfield a szenzibilitás 18. századi angliai kultúráját elemző könyvében megjegyzi, a levélírás a regényolvasás és a fikcióírás olykor személyesen is művelt gyakorlatával együtt járult hozzá ahhoz, hogy az egyén szert tehessen valamiféle éntudatra.26 Ez úgy történt, hogy amikor az illető írásban fejezte ki magát, objektiválta az önmagáról, a szorosabban vett életvilágáról, a személye körüli életről folyamatosan szerzett tapasztalatait. Azért, hogy erről számot tudjon adni valakinek, levélírásba és/vagy napló vezetésébe kellett fognia; ugyanakkor másoktól is elvárta, hogy ugyanezt tegyék, hiszen olvasóként így remélhette csupán, hogy beavatást nyer mások szubjektivitásába. A levél és a napló ilyenformán nem csupán napi használatra szolgáló pragmatikus célzatú iromány volt, hanem az a fajta öndokumentáció is egyszersmind, amely a személyiség autonómiáját volt hivatott megteremteni és szüntelenül erősíteni. Amikor a valamikori levélváltások újraolvasása során az illető felidézte magában a számára fontos személyekkel váltott levelek tartalmát, a saját identitása szempontjából perdöntő időbeli folytonosság mnemonikus eszközeként támaszkodott magára a levélre. Az emlékként különösen fontos levelek megőrzése arra szolgált, hogy az illető ezen az úton-módon is fenntartsa önnön identitását,27 hiszen a személyi identitásnak múlhatatlanul fontos lelki-mentális tartópillére a saját életút időrendi történéseinek emlékezetben tartása, amihez sok segítséget remélhet az illető a családi levélgyűjteménytől. Éppen ezt ismerte fel a korai regényírás is, midőn - a 18. századi angol regények gyakori formai megoldásaként - az író levélregényeket bocsátott a zömmel nőkből verbuválódó olvasók rendelkezésére. A (szentimentális) regények olvasása, valamint a levélírás és -olvasás így nemegyszer interaktív kapcsolatba került egymással. A levélíró, regényeket olvasva tanulta meg kifejezni magát, és leveleket írva fedezte fel ugyanakkor a levélírásban rejlő önkifejezési lehetőségeket. A rendszeresen levelezgető, a szorgalmas levélírogató olvasó ennek a szenzibilitásnak, kifinomultságnak és intellektuális technikának a birtokában vált képessé arra, hogy az episztola műfajában alkotott regény empatikus, mondhatni implikált olvasója lehessen. A regény befogadása egyszersmind lehetőséget teremtett arra, hogy az illető kilépjen saját szűk szemléleti horizontjának a határai közül, miután az irodalom jóvoltából megismerkedett egy sor, számára ismeretlen és idegen ember életéről, gondolatairól és érzelmeiről szóló történettel. Mindez úgy volt adva számára, hogy még csak élő kapcsolatba sem kellett lépnie másokkal, mindvégig megmaradhatott a saját privát életvilágán belül.28 Ebben 26 Barker-Benfield, Graham John: The Culture of Sensibility. Sex and Society in Eighteenth-Century Britain. Chicago, 1992. 162. p. 27 A levelezés mint mnemonikus gyakorlat egy másik (mozgalmi) esetére kézenfekvő példa a freudista pszichoanalitikusok intenzív levelezési hajlama. Erős Ferenc: Önéletrajz, napló, levelezés. Analitikusok és páciensek önvallomásai. In: írott és olvasott identitás. Az önéletrajzi műfajok kontextusai. Szerk. Mekis D. János, Z. Varga Zoltán. Bp., 2008. 139-144- p. (Szöveg és emlékezet) 28 Ezzel a kommunikációs forradalommal magyarázza Anderson az olyan „képzelt közösségek” mentális konstrukcióinak a keletkezését is, amilyen a nemzet. Anderson, Benedict: Elképzelt közösségek. Gondolatok a nacionalizmus eredetéről és elterjedéséről. Ford. Sonkoly Gábor. Bp., 2006. 44-51. p. ■ 190 ■
