Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)

Gyáni Gábor: A levelezés mint a polgárosodás tünete

létre sem jöhetett volna a vasút, a postai küldemények vasúton történő továbbításának a gyakorlata nélkül.17 De nem kevésbé fontos a modern állam kialakulása is, amely a maga bürokratikus eljárásmódjaival már azt megelőzó'en abba az irányba hatott, hogy a hatalom és az állampolgárok között alkalmanként létesülő' kapcsolatok postai úton (is) valósuljanak meg. A hivatalos levélváltás (levelezés) rendszeressé és megszokottá válásáról van szó, amely egyedül a jogegyenlőség és az állampolgáriság általános feltételei között realizálódhatott, szoros összefüggésben a széles körű írni- és olvasni tudással. Az állampolgáriság fogalma - egy bizonyos vonatkozásban - azt jelenti, hogy az állam az egymással jogilag egyenrangú szuverén polgárok (nemzeti) közössége felett gyakorol hatalmat. Ebben a minőségében lép levélbeli kapcsolatba az egyes állampolgárokkal hivatalos ügyekben. Következésképpen az állampolgárok maguk is levelezés útján (is) tartanak fenn néminemű kapcsolatot az állami szervekkel, beleértve a helyhatóságokat is. Emellett a szellemi élet modernizálódása, az egyre inkább centralizált és intézményes formát öltő kulturális és tudományos élet szintén igénybe veszi a levélbeli kommunikáció eszközét. Különösen akkor jellemző ez, amikor még nem állnak rendelkezésre központi intézményes formák az ilyen - tisztán polgári - életigények kielégítésére, és ebben az időben az egyéni levelezés tölti be a kultúra- és tudományszervezés üdvös funkcióját. Ez áll az írók és tudósok körében nálunk főként a 19. század kiegyezést megelőző évtizedeiben szembetűnő levelezés hátterében.

Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a hírek terjedésének korábbi, egyébként felettébb lassú és szinte csak az orális csatornákra hagyatkozó társadalmi mechanizmusát is részben a levelezés váltja fel ebben az időben. A 19. században az írott sajtó ugyanis még szűk körben terjesztett orgánum volt, amely ez okból nem vagy alig töltötte be a mainak megfelelő tájékoztató, hírközlő szerepet. A tömegsajtó 19. század végi megjelenéséig a napilapok többnyire nem is híreket közöltek, mivel az eszmékről, a politikai véleményekről és nem a prózai hétköznapok perspektívájában eseményként elkönyvelt társadalmi történésekről való tudósítás volt a fő hivatásuk.18 Könnyen válhatott tehát a levél azzá a médiummá, amely lehetővé tette a világban való tájékozódást is: így szerzett a buzgó levélíró- és olvasó tudomást arról, hogy mi történik a tőle távoli helyeken, ahol a vele levelezgető partnerek is élnek.19 A levél ez utóbbi funkciója különösen nyilvánvalóvá vált rendkívüli körülmények közepette, amikor drámai természeti és társadalmi (politikai) körülmények foglalkoztatták a hétköznapok világát. Mindez együtt kezeskedett azért, hogy a 20. század derekáig bezáróan a magánlevelezés mint kommunikációs médium több legyen, mint pusztán a magánéleti érintkezés, az intimszféra körébe tartozó dolgokról való eszmecsere írásos fóruma.

Kitűnő példa rá az 1. világháború éveiben hamarjában kiteljesedő levelezés, amely kommunikációs forródrótot teremtett a (ront világa és a hátország között.20 Hasonló dolog történt a nagy gazdasági kivándorlás által generált „népi” levelezéssel is, amikor a

17 Bővebben: Fónagy, 2013. 624-627. p.

18 Buzinkay Géza: Bulvárlapok a pesti utcán. = Budapesti Negyed, 16-17. sz. 1997. Nyár-Ősz. 31-34. p.

19 Egy kézenfekvő példa: Varga János: Szemtanúk 1848 márciusáról. = Valóság, 1972. 7. sz. 50-55. p.

20 A kérdés magyar viszonylatban úttörő felvetése: Hanák Péter: Népi levelek az első világháborúból. In: Uő: A Kert és a Műhely. Bp., 1988. (továbbiakban: Hanák, 1988.) 222-274. p. (Közös dolgaink) A társas kontextusról bővebben: Gyára Gábor: Az első világháború emlékezete. In: Az első világháború következményei Magyarországon. Szerk. Tomka Béla. Bp., 2015. 311-332. p. (Tudományos konferenciák az Országházban)

■ 188 ■