Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Željko Holjevac: Mítosz és valóság között. Khuen-Héderváry Károly (1849-1918) horvát bár
„egyesített fegyverei” kívántainak meg. Az elemi iskolák 1888. évi újraszabályozásáról szóló törvény lehetó'vé tette magyar iskolák alapítását Horvátországban és Szlavóniában, valamint kötelező tárgyként bevezette néhány gimnáziumban a magyar nyelvet. A kormányhivatalokban és a pályaudvarokon a feliratok, éppen úgy, mint a vasúti jegyeken, a képes- és a postai levelezőlapokon gyakran kétnyelvűnek voltak vagy csak magyar nyelven nyomtatták azokat. Akik kifogást emeltek a nyilvánosság ilyen jelenségei ellen, azokat Khuen idejében pénzbüntetésre ítélték, börtönbe menni, vagy különböző kellemetlenségek érték őket. Minden törekvés ellenére az 1900. évi népszámlálás azt az eredményt hozta, hogy Magyarország népességének majdnem harmada egyáltalán nem ismerte az állam hivatalos nyelvét, a magyart. Ebben az időben Horvátországban és Szlavóniában mint autonóm tartományban a lakosság alig 2%-a tudott magyarul. Ezek többnyire nem a Szlavóniába betelepült magyar bevándorlók közül került ki, akiknek aránya kb. 4%-ra rúgott, hanem a horvátok és más lakosok közül.19 Ez egy fontos bizonyítéka annak az állításnak, hogy Horvátországban az úgynevezett magyarosítás, ahányan Khuen időszaka alatt egyáltalán ott tartózkodtak, már nem jelentette a horvátok nyelvi asszimilációjának kísérletét, mint ahogy az a 19. század első felében már történt, hanem elsősorban Magyarország Horvátország feletti politikai majorizációját, azaz szótöbbséggel történő leszavazását. NEMZETPOLITIKAI BONYODALMAK ÉS KHUEN BÁN BUKÁSA A Horvát Nemzeti Színház új épületének 1895 októberében megtartott ünnepélyes avatására Khuen bán meghívta Zágrábba Ferenc József császárt és királyt. Azt gondolta, hogy a Horvátországban és Szlavóniában tapasztalható gazdasági és kulturális haladás csökkentette a dualizmus elégedetlen ellenzőinek számát. Ekkor a hazai egyetemisták egy csoportja a zágrábi Jeladó téren nyilvánosan elégette a magyar trikolort, azért hogy az uralkodónak magyarellenes hangulatot mutasson. E tiltakozás résztvevőit bíróság elé állították, és többhavi börtönre ítélték, valamint kizárták őket a zágrábi egyetemről. Sokan Prágában folytatták tanulmányaikat, ahol kapcsolatba kerültek a legújabb eszmeáramlatokkal és a modern európai irányzatokkal. Az akkori Szerb Királyság az Ausztria-Magyarországgal való gazdasági és politikai kapcsolatai befolyása alatt állt, a horvátországi és szlavóniai szerb nemzetiség politikusai túlnyomórészt támogatták Khuen Károly bánt. Jóllehet Horvátországban és Szlavóniában a szerb népi egyház autonómiája a szerb nemzeti zászló nyilvános kitűzését lehetővé tette, azt mint egyházit legalizálta, sőt a Khuen politikai oltalma alatt álló szerb polgárság a gazdasági erősödést is megélte, a szerb sajtó gyakran írt a szerbek állítólagos „... veszélyeztetett helyzetéről a horvát országrészekben ...”.20 Ebben a szellemben a legjelentősebb nyomtatásban is megjelent cikk, a „Srbi i Hrvati” (Szerbek és horvátok), amely 1902-ben a „Srbobran” című zágrábi cirill hírlapban látott napvilágot. Ebben vitatták a horvátok nevét, a nyelvét és az etnikai mivoltát, továbbá bejelentették a harcot „a titeket vagy minket vizsgálatra” jelszó alatt. Ezután Zágrábban szerbel19 Statisticki godiSnjak kraljevina Hrvatske i Slavonije. I. 1905. Zagreb, 1913. 54-55. p. (Publikacije Kr. zem. statistickoga ureda u Zagrebu; 59.) 20 Artukovic, Mato: Srbi u Hrvatskoj (Khuenovo dóba). Slavonski Brod, 2001. 294-309. p. ■ 183 ■
