Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Željko Holjevac: Mítosz és valóság között. Khuen-Héderváry Károly (1849-1918) horvát bár
A horvát irodalmat ezekben az években a regény uralta, és az írók fó'ként a koruk valóságának leírásával követték az európai realizmust. A 20. század kezdetén fejlődött ki a modern, tematikus sokféleség jellemezte horvát irodalom. A horvátok között a modem művészet vezető' szereplőjének ekkor, a történelmi és realisztikus témák megjelenése után a festő Vlaho Bukovac (1855-1922) számított. Irányítása alatt néhány fiatal művész 1897-ben kilépett a Műegyletből és a következő évben néhány íróval együtt előkészítették a zágrábi Kunstpavillonban a „Hrvatski salon” (Horvát szalon) kiállítást, amelyet a modern horvát művészet első jelentős nyilvános megnyilatkozásának tekinthetünk. Ugyanekkor európai irányzatként a historizmus a 19. század építészetében és alkalmazott művészetében a történelmi historikus stílus utánérzéseként Ivo Pilar (1874-1933) „Secesija” (Szecesszió) című 1898-ban megjelent tanulmányával Horvátországban és Szlavóniában is átadta a helyét az új stílusnak, a szecessziónak, amelyet virág és geometriai eredetű dekoratív kígyó- és hullámvonalai jellemeztek. Más példákat is említhetünk. A nemzeti újjászületés dala, a „Horvatska domo- vina” (Horvát haza) lett, amely a 19. század első feléből származott, és 1891-ben egy pályázat eredményeként hivatalosan is a horvát himnusznak választották ki. Az európai közegészségügyi mozgalom kozmopolita hulláma következtében bevezették Horvátországban és Szlavóniában is a kanyaró elleni oltást, ami pozitívan befolyásolta a kisgyermekek halálozásának lassú csökkenését. Kifejlődött a munkás- és szocialista mozgalom, mindenekelőtt Szlavóniában és a Szerémségben,17 és 1900-ban Zágrábban megtartották az első horvát katolikus kongresszust. Ebben az időben már nem csak a munkaidő képezte a mindennapi élet egyik nélkülözhetetlen alkotóelemét, hanem a szabadidő is, és olyan új tevékenységi formák jelentek meg, mint az akkori horvát országrészeket a Crkvenicai (magyar neve: Cirkvenica) Riviérára „elkalauzoló” turizmus. VOLT-E MAGYAROSÍTÁS KHUEN HORVÁTORSZÁGÁBAN ÉS SZLAVÓNIÁJÁBAN7 Az utolsó több mint 100 évben a Khuen-éra volt Horvátországban az az időszak, amikor a fokozott magyarosítás történt. Ma még vannak olyanok, akik azt állítják, hogy Khuen a horvátokat nem csupán kontrollálni akarta, hanem a magyar nyelvet és a kultúrát is rájuk akarta erőltetni. Csak kevesen hiszik, hogy Horvátországban és Szlavóniában a magyarokkal való együttélés során nem történt magyarosítás.18 Miközben Magyarországon a dualizmus idején a hivatalos nyelvnek a magyar számított, az 1868. évi horvát-magyar kiegyezés előírta, hogy Horvátországban és Szlavóniában a hivatalos nyelv egyedül a horvát. Ez a horvát-szlavón területeken található magyar kormányzati hivatalokra, valamint a horvát- szlavón határokon belül a Magyar Államvasutakra is vonatkozott. Ezért a magyar elit a horvátok nyelvi asszimilációját általában nem tartotta már lehetségesnek, de a budapesti kormányok ráerőltették a magyar korona országai belső egységének külső jegyeit, amit a horvát nyilvánosság magyarosításnak is tekintett. Horvátországban és Szlavóniában az ünnepi alkalmak során középületeken olykor a magyar zászló lobogott, jóllehet a horvát-magyar kiegyezés előírta, hogy ilyen esetekben a háromegy királyság zászlói és címerei vagy Magyarország és Horvátország 17 Sidak, 1968, 202-204. p. 18 Sokcevié, 2006. 11. p. ■ 182 ■
