Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Tilcsik György: Régi-új adatok Josip Jelačić Magyarország elleni hadjáratához és István főherceg nádor lemondásához. A nádor és a bán levélváltása 1848. szeptember 19-én és 20-án
István szeptember 18-án kamarását, Zichy Adalbert (1816-1883) őrnagyot Jela- cichoz küldte egy személyes tárgyalás előkészítése céljából. A bán serege Kanizsáról Galambok érintésével szeptember 16-án Kiskomáromba (ma: Zalakomár) érkezett, és 18- ról 19-re virradó éjszaka is - amikor az őrnagy elérte a tábort - itt tartózkodott. Nem tudjuk, hogy a nádor szó- vagy írásbeli invitációt küldött, az azonban bizonyos, hogy a bán és Zichy személyes megbeszélésén Jelacic elzárkózott a főherceggel való találkozótól, és az erről szóló, szeptember 19-én kelt levelet Zichy ugyanazon nap délelőttjén, Tapolcán átadta az időközben odaérkezett István főhercegnek.6 A nádor ezután visszatért Veszprémbe, és ott még aznap, tehát szeptember 19-én kézhez vette V. Ferdinánd szeptember 18-án kelt válaszát, amellyel az ő 2 nappal korábban kelt levelére reagált az uralkodó.7 A kicsit homályos megfogalmazású levélben a király úgy nyilatkozott, hogy miközben megelégedéssel figyeli István békés megegyezést célzó lépéseit, ugyanakkor figyelmeztette őt, hogy egy bekövetkező fegyveres konfliktus esetén nem vállalhat a magyarok oldalán semmiféle szerepet.8 A főherceg ezzel kényszerpályára került, hiszen - és ezt nyilvánvalóan ő is pontosan tudta - immáron csupán egyetlen lehetősége maradt, ha nem kívánt a bécsi udvarral szembefordulni, egyszersmind meg akart felelni a magyar országgyűléstől kapott megbízatásának, mégpedig az, hogy rábírja Jelacicot a helyzet békés megoldására. Vélhetőleg tartva attól, hogy ismételt megkeresésére a bán újra csak nem lesz hajlandó találkozni vele, úgy próbált nyomást gyakorolni Jelacicra, hogy szeptember 19- én Veszprémből levelet - amelynek szövege és annak fordítása alább olvasható - intézett hozzá, amelyhez csatolta V. Ferdinánd előző nap, Schönbrunnban kelt, és hozzá - mármint a nádorhoz - írt levelének másolatát is. Nem kétséges, hogy István tisztában volt azzal, hogy a királyi levél tartalmának a bánnal történő közlése nagyon is kétélű lépés, miután amellett, hogy azzal jelezte a bánnak az uralkodó békés megegyezést üdvözlő álláspontját, de egyben ki is szolgáltatta magát Jelacicnak, aki így immáron pontosan ismerhette a nádor politikai mozgásterének korlátáit. E rövid levélben István főherceg - bár szemére vetette a bánnak, hogy előző tárgyalási ajánlatát visszautasította - kifejezetten udvarias és tárgyszerű hangnemben ismételten találkozóra invitálta Jelacicot, és megemlítve V. Ferdinánd szeptember 18-án kelt levélének mellékletben küldött másolatát, reményét fejezte ki, hogy sikerül álláspontjaikat közelíteni egymáshoz. Feltűnő és megjegyzendő, hogy a levelet 6 Bauer, 1975.174. p.; Bősze, 1992. 140-142., 147-148. p.; Bősze, 1999. 64. p; Bősze, 2000. 91. p.; Hauptmann, 1975. Bd. 2. 11-15., 204-207. p.; Urbán, 1986. 679. p. Jelacic 1848. szeptember 19-én - minden valószínűség szerint Kiskomáromban - kelt, a tárgyalást elutasító leveléről István főherceg nádor még ugyanazon a napon Veszprémben kelt és alább olvasható levelében említést tett. Arhiv Hrvatske Akademije Znanosti i Umjetnosti (továbbiakban: AHAZU) КЗ. 28. Josip Jelacic Buzimski iratai (továbiakban: JJir.) I/B 8. István főherceg nádor levele Josip Jelaíichoz. Veszprém, 1848. szeptember 19. A levél szövegét részben, illetőleg csaknem teljes terjedelemben - utóbbi esetben egy nagyobb és három kisebb átírási pontatlansággal - közli: Hauptmann, 1975. Bd. 1. 69-70. p., Bd. 2. 123-124. p. 7 Bősze, 1999. 64. p.; Bősze, 2000. 91. p.; Hauptmann, 1975. Bd. 2. 123. p. V. Ferdinánd Schönbrunnban, 1848. szeptember 18-án kelt levelének szövegét közli: Károlyi, 1932. 2. köt. 24-25. p. A levél szövegének magyar fordítását közli: 1848. A szabadságharc története levelekben, ahogyan a kortársak látták. Összegy. és előszó Deák Imre. Bp., 1942. 219-220. p. A levél eredeti szövegét és annak magyar fordítását közli: Urbán, 1999. 2. köt. 1419-1420. p. 8 Gergely, 1987.460-461. p.; Gergely, 1989.125-126. p.; Károlyi, 1932. l.köt. 115-116. p.; Urbán, 1984. 134- p.; Urbán, 1986. 680. p. ■ 142 ■
