Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Poór János: A jozefinizmus és a reformkor között. Néhány szó egy régi vitához - Peter Wiesflecker: Koháry Antónia (1797-1862). A 19. század egy magyar nemesasszonya a 20. századi európai dinasztiák ősanyja. Genealógiai vázlat
hadseregben, amelyben a herceg végül tábornokságig vitte, és a magyar örökösnővel, Koháry Antóniával való kapcsolata megnyitotta a reményt a rangjához illő anyai javakhoz, mindazonáltal a házasságára vonatkoztak a uralkodóház utószülöttséggel kapcsolatos kritériumai, amelyekre figyelemmel kellett lenni, mert vagyona ellenére a Koháry grófok nem tartoztak a nem uralkodó családok ama kis csoportjához, amelyekre az uralkodó családok egyenrangúként tekintettek. A menyasszony és apja hercegi rangra emelésének kellett elkendőznie azt a körülményt is, hogy a menyasszonyt nem lehetett teljesen ranghoz illőnek tekinteni. Az a hatalmas örökség, amelyhez a herceg halála után, 1826-ban Ferdinánd és felesége hozzájutott, a Szász-Coburgok osztrák-magyar ágát a Monarchia egyik legnagyobb földbirtokosává tette. Minden földbirtok, amellyel Koháry Ferenc József Szent István koronájának hűbéreseként rendelkezett, császár adományként vejéé, Coburg Ferdinándé lett,33 aki 1827-ben magyar indigenátust kapott. Az első és egyben utolsó Koháry herceg allodiális birtokainak örököse leánya, Antónia volt, miközben az azokból származó jövedelmek egy része anyját, Mária Antónia hercegnőt (1773-1854) - egyben Waldstein grófnőt - illették. A család birtokai túlnyomórészt Szent István koronájához tartozó országokban, részben pedig Alsó-Ausztriában terültek el, és közel 150.000 hektárt tettek ki. Ezzel az alkotmányos kormányzás időszakában mindkét parlament felsőházában örökös hely járt. 1867 óta a Szász-Coburg-Gothai hercegeknek - akik 1867-ig a „Koháry”előnevet is használták - az osztrák parlament főrendi házában örökös helyhez jutottak, amely az 1831-ben Ferdinánd herceg alapította hitbizományhoz kötődött. A hitbizomány alapját többek között az Alsó-Ausztriában, Dürnkruton, Ebenthalban, Harrersdorfban, Höfleinben, Veimben és Walterskirchenben elterülő, korábbi Koháry-birtokok képezték. Az első örökös főrendi házi tag Ágost herceg (1818-1881), Ferdinánd második fia, a hitbizomány akkori tulajdonosa és a Szász-Coburgok Habsburg Birodalomban letelepedett ágának feje volt.34 35 Az ő halála után fia, Fülöp (1844-1921) már nem kapott meghívót a felsőházba, nem lévén osztrák állampolgár.33 Ezzel szemben Fülöp - miután 1875-ben feleségül vette II. Lipót belga király (1835-1909, ur. 1865-1909) Lujza nevű leányát (1858-1924) - apja 1881-ben bekövetkezett halála után a magyar országgyűlés felsőházának örökös tagja lett.36 A 19. és a 20. században a Szász-Coburg az az európai dinasztiává lett, amely az egész földészt - kezdetben Brüsszelből, később Londonból irányítva - sűrű genealógiai (családi) hálóval szőtte át. Az a körülmény, hogy mind katolikus, mind evangélikus ággal rendelkeztek, megnövelték annak az esélyét, hogy a ház hercegei és hercegnői előnyös helyzetbe kerüljenek. Katolikus volt a Lipót hercegre, a későbbi első belga királyra (1790-1865, ur. 1831-1865) visszamenő belga királyi ház, és a ház bátyja, 33 Wurzbach, 1864. 282. p. A szitnyai (ma: Sitno, Szlovákia), a csábrági (ma: Cabrad', Szlovákia) és a murányi (ma: Murán) uradalmak fihűbérként - azaz csak a férfiágon lévő utódokat megillető' hűbéri jogként és kötelességként - lettek Coburg Ferdinánd birtokai. Ehhez lásd még: Lanjus, Friedrich Graf: Die erbliche Reichsratswürde in Österreich. Haindorf am Kamp/Langenlois, 1939. (továbbiakban: Lanjus, 1939.) 113. p. 34 Lanjus, 1939. 113. p. 35 Lanjus, 1939. 50. p. 5. jegyzet. 36 Hof- und Staatshandbuch der Österreichisch-Ungarischen Monarchie für das Jahr 1918. Wien, 1918. 1125. p. ■ 105 ■
