Losonci Ujság, 1919 (14. évfolyam, 3-16. szám)
1919-02-06 / 6. szám
MCI Itt POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: » ▼ SZERKESZTŐSÉÉG: Egész évre 16 K — f. v Felelős szerkesztő ■ DR VÁLYI BÉLA Z Losonc, Jók«i-utc* 3. Félévre s K - f. ▼ r eieíos szerKeszio. i^i\. vnLti ▼ kiadóhivatal: Egvesszám ára 30 fillér. ▼ ▼ Losonc, Kubinyi-tér lí. XIV. évfolyam 6 szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losonc, 1919. február 6. A munka erkölcsi és társadalmi értéke. Igen fontos minden emberre nézve, hogy megszeresse a munkát, bár ez természetével ellenkezik. Mindenkinek dolgoznia kell, még annak is, aki különben dolog nélkül is megélhetne. A munka fontossága erkölcsi és társadalmi értékében rejlik. Ezt a kettős értékét nem ismerték mindig annyira, mint napjainkban, sokan pedig még ma is alig ismerik. Régente a munkát megvetőnek tartották, amely csak alacsony néposztályoknak való. Kínában még most is az előkelőség jele a munkátlanság, amit iszonyúan megnövesztett körmeikkel szoktak igazolni, de ez a mi szemünkben nem igen kicsinyítheti le a munka értékét. A munka teremti meg testi s szellemi jólétünket, neki köszönhetjük egész kultúránkat. Épen a kultúra fejlődésének végtelen perspektívái juttatják gszünkbe a munka óriási fontosságát. Munkával az egész természetet igánk alá hajthatjuk és soha meg nem álmodott lehetőségeket válthatunk valóra. Azonban .nemcsak az egész emberiség, a társadalom szempontjából van értéke a munkának, hanem az egyén erkölcsi életében is igen fontos szerep. A munkának tehát kettős értéke van, úgy mint erkölcsi és társadalmi. Az ember állatias ösztönösséggel az élvezetre hajlik, ami igen nagy veszedelmére van az erkölcsi életének. A harc állandó a ki nem elégített élvezetvágy és az erkölcs tilalmai között. Ebben a harcban legfőbb segítségünk a munka, mig legnagyobb ellenségünk a tétlenség. Dolgoznunk kell, hogy legyőzzük s az eszünk, józan belátásunk uralma alá hajtsuk a bennünk lappangó ösztönösséget, hogy emberek, erkölcsös lények lehessünk. A munka, nemcsak hogy időt s alkalmat nem ad a rosszra, hanem e mellett még erősiti s elősegíti abennünk lakozó nemes tulajdonságokat. Munkával alakítjuk ki benső világunkat s munkával hódítjuk meg s hajtjuk szolgálatunkba a természet erőit. Csak munka által leszünk egész emberek s szabadulunk föl teljesen. A munka nemesebbé s szabadabbá tesz bennünket, ebben van a munka erkölcsi értéke. A munkán alapszik a társadalmi jólét. Ahol a nép munkátlan, ott a szegénység üt tanyát. A munkás társadalom jólétre tesz szert. Kellemesebbé és szebbé teszik az életet. Jobban táplálkozhatik, lakását kényelmesebbé teheti és többet áldozhat szellemi szórakozásokra s művelődésre; iskolákat, színházakat, könyvtárakat, templomokat stb. építhetnek. Amely városnak a lakói munkás, dolgos emberek, az a város bizonyára szebb és rendezettebb, mint egy másik, melynek lakói kevésbbé munkásak. A munkás nemzedék testileg s szellemileg erős, egészséges, mig a dologtalan nemzedék beteges, petyhüdt. A munka iiymódon a szellemre is kihat, mert egészséges testben egészséges lélek lakozik. A munka reneszánsz emberei nemcsak erőtől, egészségtől duzzadok, hanem telve vannak életörömmel. A munka nemcsak az egyes embert teszi nemesebbé és szabadabbá, hanem a társadalmat is átnemesiti. A munka keltette életre korunk nagy eszméjét, a szociálizmust is, amely szabadságot s jólétet ígér az egész társadalomnak. A legnagyobb társadalmi értéke a munkának a haladás, a kultúra előbbre vitelében van. A munka a haladás lendítő kereke. Évezredek szakadatlan munkájának az eredménye, hogy az ember ma palotákban lakik s immár a levegőt is meghódította. Azonban az emberiség nem állhat meg. A haladás perspektívái még mindig beláthatatlanok. A munkára még mindig szükségünk van s végkép soha nem is tehetjük ölbe kezeinket. Minél jobban szemléljük a haladás nagy feladatát, annál jobban érezzük a munka társadalmi értékét. Korunkat büszkén a munka korának nevezték el s tekintve azt a nagy haladást, amelyet az emberiség korunkban tett, nem méltatlan az elnevezés. A munka mind jobban és jobban érezteti a társadalomban a hatását. A jövő munkás típusát sejtetik Meunier mnnkás szobrai. Alakjai cézári büszkeséggel tekintenek a szemlélőre s némaságukban is mindennél jelentősebben hirdetik a munka hatalmát! R. Fontos intézkedések. Útlevél kényszer. — Élelmiszer kiviteli tilalom. — Hírlapok korlátozása. — A háború alatt beköltözött idegenek kiutasítása. Folyó hó 1-én dr. Buzovszky zsupán magához kérette a helybeli lapok szerkesztőit s velők lapjaikban való közlés végett* következőket tudatta. Elsejétől kezdve a demarkácionális vonalon túlra utazni csak útlevéllel lehet, ami a csehszlovák köztársaság miniszterétől, dr. Srobártól kérendő az illetékes első fokú hatóság (polgármester, főszolgabíró) utján. Az 1 koronás bélyeggel ellátott kérelemhez 10 korona készpénz és két arckép mellékelendő. A demarkacionáiis vonalon túlról megszállt területre utazni viszont csakis a dr. Hodza (budapesti) illetve Tuzár (bécsi) követ által aláirt útlevéllel lehet. Az élelmiszerek kivitele a legszigorúbban ellenőriztetik. Minden a megszállt területről engedély nélkül kivinni szándékolt bármiféle élelmicikk elkoboztatik és büntető eljárást von maga után. Különösen felhívandó a közönség figyelme arra, hogy az útlevél nélküli utazás maga után vonhatja annak bekövetkezését, hogy az illető vissza nem térhet, vagy ha visszatérne is, szigorúan meg fog bűntetteim. Az összes, a megszállott területen megjelenő lapok megjelenésük után 3 példányban a cseh-szlovák miniszterhez, 1 példányban pedig a zsupánhoz keresztkötés alatt beküldendők. A Prágában megjelenő «Uniont» kivéve az összes külföldi magyar és német lapoktól meg van vonva a postaforgalom joga. E lapok elkobzandók és az illető ellen, kinél találtatik, büntető eljárás tétetik folya*
