Losonci Ujság, 1919 (14. évfolyam, 3-16. szám)
1919-02-06 / 6. szám
Z oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1919. február 6. matba. Ez intézkedés oka, hogy a lapok részben hazug, részben rémhíreket terjesztenek. A cseh-szlovák miniszter 297/919. számú rendelete szerint mindazok, akik kényszerből vagy kedvtelésből a háború tartama alatt a volt monarchia területéről megszállott területre költöztek, vagy e területen belül az előtti lakhelyükről más községbe költöztek, miután az akkor meglévő kényszerhelyzet ma már fenn nem áll, — ki fognak utasittatni, illetve eredeti lakhelyükre fognak visszaküldetni a zsúpán által. Szükség esetén még eltoloncoltatásuk is elrendeltetik. Kifejezetten e rfendelet tehát azokat érinti, akik a háború alatt változtattak lakhelyet. Kivételnek ez alól csak nagyon fontos esetben lehet helye, ilyen kivételt képez például az a munkás, aki a megszállott területen talált a háború alatt foglalkozást és kifogástalanul viselkedik. VÁROS. A polgármester beiktatása. Baskay h. polgármester folyó hó 4-ének délelőtti 11 órájára hívta össze a zsupán által kinevezett városi tanácsot. Az ülés egyetlen tárgya volt a zsupán által kinevezett polgármester, Ooldperger Viktor beiktatása. Kedden délelőtt 11 órára a városi tanács tagjai majdnem valamennyien a tanácsteremben gyűltek össze. Féitizenkettő tájt megjelent a polgármester. Kezet fogott a tanács tagjaival s az elnöki szék mellett foglalt heiyet. Kevésre rá megjelent dr. Bazovszky zsupán. A zsupán üdvözölve magyarul a megjelenteket előbb magyarul, majd szlovákul tudtui adta a képviselőtestület helyettesítő tanácsnak, hogy a cseh-szlovák kormány intencióinak megfelelően Losonc polgármesterévé véglegesen , Ooldperger Viktor nagyiibercsei földbirtokost nevezte ki. Igyekezett — úgymond — a kinevezésnél a fenforgó körülményeket figyelembe venni s reméli, hogy a polgármester működése közmegelégedést fog kelteni a közönségnél, Kéri a támogatását. Ezután szlovákul kivette tőle a hivatali esküt,, majd felkérte, hogy ismertesse azokat az elveket, miket e táros közigazgatásánál követni akar. Ooldperger Viktor elfoglalva az elnöki széket, a zsupánnak kinevezését szlovákul köszöni meg. Majd magyarul folytatja. Egy magyar 48-as emigráns szavaival élve elhagyta ő is csendes falusi fészkét, hogy a közélet tengerére szálljon. Lehet, hogy az idők viharja elsepri még a kor. mányrudtól, de lehet és reméli, hogy önzetlen munkával elérheti célját: e város és az uj haza boldogulását. Mint ismeretlen tép eiő. Első kötelességének tartja hát, hogy úgyszólván e város minden polgárát megismerje. Valamikor itt az volt a jelszó: aki nincs velem, ellenem van és én azt eltiprom. Ez a jelszó már elavult : ma minden ember szabad. Ma kötelesség áll kötelességgel, jog joggal szemben. Programmját közösnek akarja hinni tisztviselőtársai programmjával. Ez a becsületes munka programmja. Elve, hogy mindenkivel, a legutolsó emberrel is jól kell bánni a tisztviselőnek. A hatóságnak nem zaklatnia, de ott, hol helyénvaló, oktatnia is kell. Felakarja karolni a proletárok ügyét, hogy minél kevesebb legyen a proletárokból. Kiváló figyelmet óhajt fordítani a közegészség és .ezzel a kórház ügyére. Lehető legnagyobb kiterjedésben kórházakat kíván csinálni a kaszárnyák egy részéből; Óhajtja, hogy Losonc kulturközpont legyen s kormánya figyelme feléje forduljon. A közegészség ügye és a kórház terén kiváló munkatársat lát a jelenlegi igazgató főorvosban. Még a gyakorló terek helyén is kis gazdaságokat szeretne csinálni, hogy majdnem minden polgárnak földje legyen. A vízvezeték ügyével is foglalkozni fog. Kinos ügynek látja a Kossuthszobor “eltávolítását, de ünnepélyesen kijelenti, hogy ebben se a zsupánnak, se neki a legkisebb része nem volt. Barátja kivan lenni tisztviselőtársainak, kik közt csak primus inter pares. Beszédét a zsupánhoz fordulva szlovákul fejezte be és kérte őt is munkájában támogatni. Dr. Bazovszky magáévá teszi a polgármester expozéját és ígéri, hogy amennyiben a mai helyzet véglegesittetni fog, fel fogja hívni kormánya figyelmét Losonc városára. A polgármesteri beszédet megelőzőleg Szabó Lajos aljegyző a városi alkalmazottak egyesülete nevében kért szót és arra kérte a zsupánt, hogy máskor tisztviselői kinevezéseknél legyen tekintette! a már meglévő tisztviselőkre, mert a jelenlegi esethez hasonló esetekben el van zárva az ut minden többi tisztviselőtől, hogy előre haladhasson. Egyébként a kinevezett polgármestert ezúttal biztosítja arról, hogy társai támogatni fogják hivatali működésében. Dr. Bazovszky zsupán megígéri, hogy a jövőben történő kinevezéseknél nem fog elzárkózni attól, hogy a városi tisztviselők testületét meghallgassa. * Az ülés 12 óra tájt ért véget. V Köszönetnyilvánítás. Szeretett jó férjem, illetve édes apánk gyászos elhunyta alkalmával tanusitoti kézsséges fáradozásáért különösen Baskay Ferenc h. polgármester úrnak, Losonc r. t. város tisztviselő karának, rendőrségének, úgyszintén a város közönségének s mindazoknak, kik mély gyászunkban fájdalmunkat részvétükkel enyhíteni igyekeztek, ez utón mondunk hálás köszönetét. Losonc, 1919. február 1-én. Özv. Kuzma Andorne és gyermekei. Túszok elvitele. Nem először szólunk a város közönségéhez arról, hogy ne üljön fel alaptalan hireknek és senki ne siessen az itt-ott hallottakat pláne megbővitve, kiszínezve továbbítani. A rtiult héten ismételve szárnyra keltek holmi szóbeszédek, amelyeknek kellemetlen következményei közismertek. A katonai parancsnokság a közbiztonság érdekében szükségesnek tartotta az e célra összeírt 70 polgártársunk közül tizennégyet, dr. Gyikos Mihályt, Chrenko Józsefet, Sacher Imrét, dr. Lázár Jenőt, Halmos Hugót, dr. Szilassy Bélát, dr. Schneller Pált, Kalina Józsefet, Filo Lajost, Scherer Lajost, Hammermüller Mártont, dr. Hercz Sándort, Szabó Józsefet és Sós Jánost, vasárnap kora reggel túszokként a tüzérkaszárnyában internálni s akként ha'ározni, hogy egyetlen fegyverlövés eldördülése esetén azok egy részét vagy mindannyiukat agyoniöveti. Ugyancsak kilátásba helyezte a fejleményekhez képest további túszok letartóztatását. A fenínevezettek letartóztatása után nyomban dr. Keszler Lipót és az ő kezdeményezésére a közélelmezési tanács (volt nemzeti tanács), illeíve a végrehajtó bizottság lépéseket tettek dr. Bazovszky zsupánnál a túszok szabadonbocsátása iránt. Ez a tanács nagyszámú hallgatóság jelenlétében elnöki összehívás folytán délelőtt 11 órakor tartott ülést, melyre a zsupánt is meghívta. A túszok elvite!éf_a katonai parancsnokság szerint — fejté ki a zsupán az értekezleten — az tette szükségessé-, hogy a katonaság egy részének elvonása után hírek kezdtek keringeni a városban arról, hogy a várost rövidesen a magyar katonaság fogja visszavenni. Valóságos titkos szövetkezések keletkeztek, melyek a füleki katonasággal, sőt az ottani, a salgótarjáni és a budapesti bolsevikekkel állottak összeköttetésben. Minden efféle további nyugtalanitás megelőzése és a közrend érdekében 70 egyén lett összeírva túszul a város lakossága mindenféle rétegéből. Ebből tizennégyen lettek letartóztatva és amennyiben szükségesnek látszik, további letartóztatások is várhatók. Dr. Bazovszky beszéde után úgy dr. Keszler, mint később Halmi Leon ismételten biztosították a zsupánt arról, hogy a város közönsége mindenféle akciótól távol áll, egyetlen kívánsága a rend és amennyiben akármiféie ellenőrizhetetlen hirek lábra kelnének, azokért senki a város békét és biztonságát akaró lakói közül nem felelhet. Kérték a zsupánt, hogy járjon közbe a túszok letartóztatásának megszüntetése iránt. A zsupán intervencióját a katonaságnál ahhoz kötötte, ha első sorban is az úgynevezett bolsevikiek összeiraínak és módjában lesz ekként ezeket eitávolittatni a városból. A kérdéssel a közlés után aztán a város szociáldemokrata pártjának vezetősége foglalkozott, aki azt úgy oldotta meg, hogy — annak kiemelésével, miszerint nincs módjában bárkit is a város lakói közül bolsevikinek megnevezni, — feihivta a munkanélküli munkástársakat, hogy a letartóztatottak szabadonbocsátása érdekében hozzanak áldozatot és hagyják el a várost. Ez szerdán délelőtt meg is történt. Tiz óra tájt mintegy ötven szekéren, — igazán szomorú látvány volt — sokan asszonyostul, gyerekestül több mint nyolcvan munkás hagyta el talán örökre önként a várost Fülek felé, hol további sorsukról és elhelyezésükről a magyar katonaság és hatóságok fognak gondoskodni. A túszok szabadonbocsátása erre szerdán este hat órakor megtörtént. A túszok egyébként igen emberséges bánásmódban részesültek, magukat élelmezhették, ágyneműiket behozathatták.
