Losonci Ujság, 1919 (14. évfolyam, 3-16. szám)
1919-03-27 / 13. szám
XVI. évfolyam 13. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losonc, 1919. március 27. POLITIKAI, KÖZGAZDA 31 És TÁRSADALMI Y .AP. ELŐFIZETÉS] FELTÉTELEK: . ▼ ▼ SZERKESZTŐSÉG: r&<,re : : : : : 't lí =!: \ szerke or. vAlyi béla. j l7"d’óhÍvm““ 3’ Egyesszáir. ára 30 fillér. ▼ ▼ Losonc, Kubinyi-fér 11. A válaszúton. (G.) A jelszavak forgatagában kötelességünk hideg ítélőképességünket a lehetőség szerint megőrizni s az adott tényeket az elérhető legelvontabb tárgyilagossággal mérlegelni. A tettvágyó lelkesedés, a cselekvő állásfoglalás és sorsdöntő elhatározás az emberiség nagyobb tömegeinek a dolga. * 0 Állapítsuk meg mindenekelőtt, hogy a moszkvai internacioriále, a német Spartakus-mozgalom, a magyarországi kommunizmus és a prágai szociáldemokrácia között elvi különbség nincsen: valamennyi ugyanazon eszméknek, ugyanazoknak a célkitűzéseknek és azonos világszemléletnek a plattformján mozog, cselekszik, vagy helyesebben: történik. Állapítsuk meg a szükséges tárgyilagossággal azt is, hogy ezek a mozgalmak kezdettől fogva testvéri rokonságban állanak a nyugati államokban jelenleg dolgozó és államilag elismert szociáldemokrata tömörülésekkel és mozgalmakkal. Ne engedjük megtévesztett magunkat a közelmúlt pillanatnyilag elszomorító és helyileg borzalmas jelenségeivel és ne higyjük el, hogy a bolsevizmus programmja a rombolás, rablás és gyújtogatás. Viszont ne ringassuk magunkat illúziókban az iránt, hogy a szociáldemokráciának az általános választójog, munkásbiztositás, béremelés, vagy csak effélék épen, volnának a céljai. Legyünk tisztában azzal, hogy a szemben álló két irányzat elvileg teljesen azonos alapokon áll, hogy mindkettő egyaránt elitéli az «egyéni kisajátítást», nyilatkozzék meg az akár egyszerű rablás és lopás, akár ipari értéktöbblet vagy földjáradék eltulajdonításában és hogy mindkettő a magántulajdon eltörlése, a társadalmi kollektivizmus s a termelőeszközök állami kisajátítása felé tör. Ugyanazon irányzatnak e kétféle megnyilvánulása között csupán a taktika, csak a foganatba veendő eljárás tekintetében van külömbség s egyedül ez a szempo mely ugyanazon tábor egyenlő sszetetelü egyéneit és csoportjait y inassal szembeállítja. A bolsevikiek ommunisták a Marx által kijelölt ..tárdiktatura utján azonnal és hián ír 1 akarják életbeléptetni a proletá or mm maximumát, mig az anyapár szociáldemokrácia nagyobb emóció’ léikül,% az (plució folyamatában ak ámegeket ugyanerre megérlelni, ä nyugati szociáldemokrácia, amennyiig jelenlegi gon dolatmenetét elk< tudjuk, hajlandó leszámolni az t égnéib a kollektivizmusra való ;i éretjemségével, kész levonni az en berek szembeötlő egyenlőik k* — .«.* < zekvenciáit s mindenféle iro.ctarCviy* - nyokkal óhajtja megteremteni a ki jövőben a lehető egyenlőség lelki és természeti feltételeit. A kommunizmus ellenben, mig mindezeket szívesen elismeri, mégis arra figyelmeztet, hogy az emberiség minden nagy átalakulása készületlenül találta a nagy tömegeket s az intézmények csak később szokták magukhoz érlelni az embereket. Bizonyos, — mondják, — hogy a proletárdiktatúra rezsimje alkalmasabb a kollektivizmus lelki talajának kiművelésére, mint a kapitalizmus, — másrészt pedig a burzsoa-társadalom egésze oly nagy csapást szenvedett a háború által mindenütt, hogy e pillanat az eszmék azonnali megvalósítására annyira alkalmasnak látszik, hogy az imperiálista kapitalizmus ujjászervezkedését végzetes hiba volna tétlenül bevárni. Hogy a két gondolatmenet közül melyik a helyes s hogy egyáltalán helyes-e bármelyikük, azt csak a jövő s a történelem fogja megmutatni. Annyi azonban feltehető, hogy öt esztendő oly sok megrázóan rendkívüli eseménye után még csak most kezdünk az emberiség sorsa fordulásának küszöbén állni s azt is tisztán láthatjuk, hogy a szóbanforgó ügy nem a cseh állam, nem Magyarország vagy Románia, de még csak nem is a feldúlt Európa, hanem az ezermillióny/ emberiség egyetemének szivszorongatóan hatalmas jelentőségű ügye. Úgy látszik, hogy sorsdöntő események válaszutján vagyunk. Hullámzásba kezdenek a népek tengerének megmérhetetlen tömegei és mi az egyéni létezés szédületes csekélységének megsemmisülő érzésével, szivdobogva nézünk a vihar elé. A kassát hoTivédszobor elpusztítása. Március— a Szepesi LaDoH'*1 olvassuk — a >kora'T&8e^ Órákban nagyobb •■tömegű fe. : —-ta hMor-a ■ meg a kassai honvéckizob vrnál és azt ledöntötte. Amikor waiidáltettnek a mre a v-?rosban elterjedt, valósát os bucsujáró csalepték el a s; tba ^parkot. Egyszerre tt a himnußi. és a Kossuth-ndta. eres készenlét termett a téren és sortű? •; adott. Ördög Julia süteményárus és Hervaziics Aranka 14 éves újságárus leány véresen esi k össze. Schöbl cseh tábornok az eseményekkel ka 'olatosan rögtön magához kére. e a sa kép isélőit és kijelentette, hogy a :ar<- őszintén sajnálja és fájlalja. Ennek dssenbüberei»-nek a tervezésében és «. 'éber sem a parancsnokságnak, sem a ti.ztikaVnwJk része nincsen. Kijelentette, hogy bár a megtörténteken már változtatni r.em tud, a legszigorubb"'V latot rendelte el, hogy a tetteseket k> kerittesse és példás büntetéssel sújt; Hasonlóan nyilatkozott dr. Székács zsupán is, ki plakátokon igyekezett a ke zönséget megnyugtatni és kijelentette, hogy «a barbár rombolásért a közönségnek teljes elégtétel lesz szolgáltatva. Az emlékszobor ki fog javíttatni és helyreállittatni. Az erre vonatkozó munkálatok haladéktalanul kezdetüket veszik*. Nyilatkozott végül Kphout rendőrfőkapitány is, szintén plakátokon. «Teljesen megértem, hogy a közönség kedélye ezen barbártény miatt fel van izgatva, —. mondja a kapitány, — de megígérem és kezeskedem, hogy a város közönsége e barbár tett miatt teljes elégtételt fog kapni*. Ez történt Kassán. Január 12-ig nekünk, losonciaknak is volt egy szobrunk a város főterén, mit a város szinmagyar lakossága összerakott fillérei állítottak oda az örök időknek. Ezt a szobrot — Kossuth Lajos szobrát — hasonló módon, csak a kassai vezetőférfiak szavát citálva, szinte «barbár ténnyel* pusztították el. Hozzánk azonban ezért senkinek se volt egyetlen szava. Mi — sajnos — «azért a sajnálatos eseményért* még annyi elégtételt se kaptunk eddig, mint a kassaiak. Hogy miért, — ki tudná azt most megmondani ?
