Losonci Ujság, 1918 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1918-06-09 / 22. szám
XIII. évfolyam 22 szám. Megjelenik minden vasárnap. Losonc, 1918. junius 9. POLITIKAI. KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ——IIBL«—■ II—III I I II r riiiiiTWWMMrwini^TT-rrfm—ni " ———— — nrmrTr»-i—im—m—nr j% ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: ▼ ▼ SZERKESZTŐSEG ÉS KIA Egész evre . io K f. -r Felelős szerkesztő: DR. VÁLYI BÉLA. ^ hivatal: Felevre......................... 5 K — f. ▼ ’ Egyes szám ára 20 fillér. v ▼ Losonc, JÓkai-utca . A bölcsők frontja. A mai világháború lényegesen különbözik az eddig vívott valamennyi háborútól. Régentc, még a nagy napóleoni háborúkat is beleértve, csak az emberiség egy. kis része vo,f közvetlenül érdekelve. A milliók egyszerű nézői voltak a borzalmas színjátéknak, embermészárlásnak. Sőt gyakori eset volt az is. hogy egyáltalában tudomást sem vettek arról, hogy a föld valamelyik zugában ezer, vagy tízezer vagy akár egy millió ember öli egymást, csak a háborús dulás közvetlen szomszédságában álit minden a feje tetejére, csak egy kis koriálolt területen lett úrrá a romlás és pusztulás. A világ túlnyomó nagy része a béke idillikus állapotát élvezte. Ma ez máskép van! A mai háború a? első „világháború“. Ebben az egész világ tényleg érdekelve van. A nemzetközi szövetségek láncolata egymás után rántotta be az országokat s e mellett jelentőségben teljesen eltörpül a földgömb semleges része. A romlás, a javak pocsékolása, az ipari termelés, a forgalom és kereskedelem megzavarása olyan egyetemleges, hogy a semleges országok éppen olyan háborús zavarok és nyomorúságok közt élnek, mint a •hadviselő országoknak mögöttes területén élők tömegei. Régente az itthon maradtak zavartalanul folytatták a termelést. Ma mindenki katona. A mai háború kikapcsolja a nemzetközi forgalmat, a produktiv munkától elvonja az itthoni munkaerőt, a készletek fogynak, a háborús uzsora orgiákat ül, az árak emelkednek, a kenyérkereső férfi nélkül maradt családok sokszor a legszükségeseob dolgok beszerzésére képtelenek. Emiatt nemcsak a lövészárokban, hanem az itthoni fronton is pusztul az ember, fokozottabb mértékben mint a békeidőben. A harcolók frontján a golyó, gránát, szurony pusztít; az itthoni fronton a tüdővész, az éhség, az orvoshiány, idegbajok, nélkülözések, rossz táplálkozás. Ehhez járul még az a sok gyermek, akik a világháború alatt nem akartak megszületni. Itthon a legszebb és legtermékenyebb éveiket vesztették el azok a nők, kik anyák lehetnének. A jövőbeli apák pedig ott fecsérlik el az idejüket. az egészségüket, az életüket a véres mezőn. A születések száma a háború alatt folyton apad. Ehhez járul a gyermekek halálozási számának növekedése. Az agyonhajszolt, lesoványodott anya nem tud rendesen szoptatni. A kis ember a koplalással, a rosszul táplálkozással kezdi ezzel a világgal az ismeretséget. Kis ereje leromlik, életereje csirájában elsorvad. Az apa a háboiuban; az anya a gyárban, az irodában ; a gyermek meg felügyelet nélkül csavarog, ahol ezer veszély fenyegeti. Szóval a vHa^Tiahöru alatt nem szaporodunk, hanem fogyunk még akkor is, ha nem számítjuk, hogy a harcmezőn millió számra pusztul az élet. Szomorú valóság! És fájdalmasan gondolunk arra, hogy ez a világháború az itthoni fronton olyan sebhelyeket vág az emberiség elevenébe, hogy ezek a sebek még száz év múlva is véresen, nyitva és sajogva tátongnak az emberiség testén. Kapuzárás előtt. A háború miatt korábban záródnak be a tanintézetek. Az egész éven át szorgalmas diák örömmel siet szülei hajlékába, ahol gonddal teli szülei szeretettel várják. A nagyobb fiukat elviszi a háború; a kisebbek elvégeztek négy osztályt s nem akar nak tovább gimnáziumba menni. Pályát kell választaniok. A pályaválasztás mindig nehéz kérdés volt, de legnehezebb ez most a világégés közepette. Mi tévő legyen a gyermek ? Mit tanácsoljon a szülő ? Az élet oly szövevényes! A szerencse oly változó! Minden szülő azt szetetné, ha gyermeke biztos életpályát választana, amelyen nemcsak könnyű a megélhetés, de a melyen egy kis vagyonkát is lehetne gyűjteni. Hát erre legjobb ma, de mindig is ez volt, az ipar, a kereskedelem. Csak hivatalnoknak, iateiner embernek ne nevelje senki a fiát, ha az örökös szegénységgel nem akarja eljegyezni. Tessék szemlét tartani. A háború anynyira kiuzsorázta a közhivatalnoki kart, hogy nemcsak ruhára nem telik nekik, de a mindennapi eledelt is bajosan tudják megszerezni. Az államadta hadisegély oly alacsony béremelés, hogy a háborús drágaság méreteivel sehogy sem áll arányban. Az iparos, a kereskedő helyzete más. A háborús konjunktúrák reájuk nézve i^er*. kedvezők. Sokan rövid idő alatt rengeteg vagyont harácsoltak össze. Ők a drágaságot könnyű szerrel átháríthatják a fogyasztóra. Tehát az iparosra, a kerekedére nézve a drágaság nem jelent semmit. Mennél rtagyobb a drágaság, annál többet jelent reá nézve a tisztességes polgári haszon percentje. Ha azelőtt egy pár cipőn nyert a cipész 4 koronát, ma nyer ugyanazon a fipőn 40 koronát. Tehát itt a jövedelem terén apadás még viszonylagosan sem állhat be. Másrészt igen fontos, hogy nemzetünk ifjúsága, — de nemcsak a gyöngébbt-n tanulók, hanem elsősorban a legjelesebbbek, a legtehetségesebbek, — szentelje életét az iparnak, a kereskedelemnek, nemcsak anyagi szempontból, tianem nemzeti szempontból is. A háború előbb-utóbb véget fog érni. A fegyverek harcát a gazdasági háború fogja felváltani. Erre a harcra kel! felkészülnünk, hogy alul ne maradjunk. A szorgalmas, szakmáját értő iparos, kereskedő, igen sokkal használhat a köznek. De menynyivel hasznosabb, értékésebb tagja lesz az az iparos és kereskedő, aki nem mint gyenge tanuló, de mint jeles diák választotta a nevezett pályákat! Ész, ügyesség, éleslátás kell ma minden téren, de leginkább az ipar és kereskedelem terén. Ép ezért kapuzárás előtt, az iskolai év végén melegen ajánljuk szülőnek, növendéknek egyaránt: válasszák az ipari, a kereskedelmi pályát. Hivatalnaknak jó lesz ezentúl a gyenge tanuló is. De kereskedőnek, iparosnak menjenek elsősorban a jelesek, mert ezen a téren fogják hazájukat legjobban szolgálhatni. Itt munkájukat kellően meg is fizetik. Tehetségükhöz mértep itt érvényesülhetnek igazán és szorgalmukat anyagi óiét is fogja jutalmazni. Többsincs királyfi. Szinielőadás Zlatnón. — s. Öröm volt nézni. Amint az a sok tótajku iskolás gyermek magyarul beszélt. Egynémelyiknél meg-megcsendült az idegen akcentus, amint kicsi mellét kidüllesztve szerepét mondotta, de azért a tudat, hogy már ő magyar, ott csillogott büszkén mindegyik szemében . .. Öröm volt nézni. Amint az a sok tótajku kis gyermek lelkes tanítójának, Both Oyulának fáradságos munkája után oly
