Losonci Ujság, 1918 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1918-06-09 / 22. szám
2 o|d*'LOSONCI ÚJSÁG __________1918. jmiius 9 valami szépet, felemelőt produkált, ami nemcsak néki, a hegyek közé dugott zlatnói üveggyár lelkes tanítójának, de bármelyik a fővárosban, korán aokat látott, magyarul tudó gyerekekkel vesződő tanítónak is dicsőségére vált volna. — Mi vagy te, kérdeztem az egyik díszes katona ruhában jelenésére váró kicsi színésztől Ja som vojak, prosim, felelte zavartan. — Mit, hát te tótul fogsz beszélni a színpadon is ? — Dehogy, vágta vissza most már magához térve és indignálódva. És beszélt is az az első osztályos magyarul úgy, hogy három év múlva a négy osztályával kár volna még Tiszának is sajnálni tőle a választójogot, ha akkorra egyszeribe 24 éves lenne. Ez az igazi magyarosítás. A szép szó, az oktatás, a mi nyelvünknek, magyar érzésünknek megismertetése, megszerettetése az állami iskolában. Nem pedig az, ha a hivatalainkba belépő hosszú tincses ősz hajú atyafira, ki valami hetedik határból elűzött kanásztól tanulta meg rosszul annak idején a betűvetést, ráförmedünk, hogy magyarul beszéljen. Az egész szinelőadás a Novek testvérek áldozatkészségével készült mesés kis színpadon és kosztümökben tökéletes volt. Megérdemelné, hogy megismételnék — Losoncon is. Tanulnánk mi is belőle. Közönség köréből A hús. Kedves Szerkesztő Ur! R. Valamelyik nap egy kiló borjúhúst hozattam az egyik mészárostól 16 koronáért Tizenhat koronáért azelőtt egy malacot adtak, de nem erről akarok beszélni. Elvégre, ha az ország vezető férfiai ennyire engedték jutni a dolgot, lelkűk rajta. Én a magern részéről ezzel is megbéküitem. Sokkal nagyobb baj, szomorúság érte már az embert ebben a háborúban, mint hogy azon keseregjen, miért is kell a husért Magyarországon 16 koronákat fizetni. De az már förtelmes és tűrhetetlen kedves Szerkesztő ur, hogy amikor derék mészárosaink isten és a kormány kegyelméből ezen az irgalmatlan áron mérik a húst, ugyanakkor egy kiló borjú húsra fél borjú lábszárat dobnak nyomtatékként. Ahhoz, mi vidéki asszonyok már a 'békében is hozzá szoktunk, hogy csontot is kapjunk, de azt hogy kilónként 16 koronáért borjú lábszárat vegyünk, még se lenne szabad tán derék mészárosainknak elkövetni. Tán a bőr is valami az ember orcáján. Tessék eljönni hozzám kedves Szerkesztő ur! A borjú lábszárat megmutathatom. Emlékül tettem el. Unokáink tán el se hinnék majd a mai állapotokat, ha efféle szemmel látható példányait a dúló árdrágításnak és büntetlenül tobzódó szemérmetlenségnek és szemtelenségnek nem láthatnák. Vagyok hive egy losonci asszony. Személyi hír. Gróf Kirchbach Károly vezérezredes junius 1-én városunkban tartózkodott. Estéjét családjával együtt a Kalmár-féle étteremben töltötte, hol az orosz harcok rettegett vezére általános érdeklődést keltett megjelenésével. Egyről-raasról A bírák. — Clemenceau. Négy esztendő nehezen viselt nyomom sága után a birák is megszólaltak. Az a sok fényesre kefélt szalonkabátos úr, kiknek testületé az ország ielkismerete és akik emelt fővel és korgó gyomorral ez idő alatt annyi milliós hasznot Ítéltek meg uborkafára felkapaszkodott pitiánereknek, mert a forma, (mondjuk: igazság) igy kívánta, —■ hangos szóval a maguk igazát is emlegetni kezdik végre. Nem fenyegetőzve, nem követelőzve, csak a valót: a rongyaikat téve a fórumra corpus delictiként állnak birák a kormány elé: tisztességes existenciát tegyen lehetővé mindenki számára. Mentse meg a kormány a birói kart, mert foszladozó ruhában, éhesen és gondoktól telten nem lehet őrködni az igazság felett. Ne várjon az ál lám odaadó munkát az élet-, személy- és vagyonbiztonságról itéikező azoktól a férfiaktól, akiknek maga se tud vagy maga se akar a legelemibb dologban igazságot szolgáltatni : megélhetést biztosítani. Komoly, meghatóan méltóságos volt a birák és ügyészek budapesti nagygyűlése. Hangfogót tettek a szókra, mikkel elkeseredésüket tolmácsolták. Kértek csupán. De az elégedetlenségtől hevített sürgető kérésük követelés számba ment már mégis, a mi tőlük szedve a mai nehéz idők mindenesetre nagyon szomorú jele. Franciaország fenevada nyaka körül kezd szorulni a hurok. Az a bizakodás, amit szép szóval, börtönnel való fenyegetéssel, az igazmondás elnyomásával igyekezett mesterkélten fentartani, Cemenceau kezd összemorzsolódni. Éles füttyök hallhatók, fütykösöket kezdenek emelgetni száraz karok kutatnak felelős személyek után a franciák. A kormány ,,cukrozott jelentései“ „gyermefek fejtegetései1* a francia gyászos sereg „rugalmas kikerüléséről“ mit se érnek többé. Tudják már a valóságot, a nyers, szomorú igazságot mind: „a németek kétségtelenül masíroznak Páris felé“. Campiégne, Chateau, Thierry tűz alatt tartva s mire e sorok napvilágot látnak, utcáik kövezete tán már a német csizmák kopogásától hangos. És bár Clemenceau fejét még mindig erősen állant hiszi a nyakán, Franciaország józanul gondolkozó tői tudják, hogy ez már a holtra sebzett tigris végének a kezdete, aféle Robespieri utolsó hetvenkedés csak, amilyenek eredménye rá nézve csak gyászos, az országára nézve pedig felszabadító lehet. VÁRÓ S Megüresedett a II. oszt. rendőrfogalmazói állás. S/őtiyi Sándor, kit a losonci képviselőteMü et mu t. év december hó 3-án tartott közgyűlésében Vincze István helyébe 11 őszi. r'iirlőrpigalmazóvá vá lasztatott meg, — nmt m. r tudattuk, — pályázott Nagykan z a áros .ikapitányi állására Most vesszÜA irt, i >gy az ottani képviselőtestület le .i mn t t >?t gyűlésében szótöbbséggel ' m. g a va1 dotta Szőnyi Sándort rendőralka nya :z/e! a helybeli II. oszt. rendőrfog .. .»i ; s, — melyet nevezett katonáskodása miatt még el se foglalhatott, — újból megürült és betöltésre vár. A rendőrelkapitányi állás. Mint jó forrásból értesülünk, a rendőralkapitányi széknek eddig egyedüli pályázója Vincze István rendőrfogalmazó. Dr. Nagy Iván nem erre, de a Vadas Aladár lemondásával megüresedett és szintén f. hó 28-án betöltendő álszámvevői állásra adja be pályázatát. 2 HÍREK. Gyászhir. Baán Miklós kir. járásbiró édes atyja, — nádasdi Baán Gyula életének 82, házasságának 46-ik évében folyó hó 2-án hosszú szenvedés után végelgyengülésben csendesen elhunyt. Kihűlt tetemét folyó hó 4 én d. u. 4 órakor kisérték neje, gyermekei, rokonsága és a résztvevő barátok és ismerősök sokasága örök nyugalma helyére a losonci temetőbe. Büntetik az elmaradt polgárőrt A belügyminiszternek a kötelező polgárőrségre vonatkozó rendeletét komolyan kezelik a rendőrségen. Dr. Oppenheimer Ferenc s. tiszt junius 2-án tette meg az első feljelentést az igazolatlanul elmaradt Odrobina Ferenc (Péter ?) ellen, kit mulasztásáért kihágás miatt fognak felelőségre vonni. Érettségi vizsgálat. A losonczi áll. főgimnázium rendes érettségi vizsgálata f. hó 6 és 7-ik napján volt Jurkovich Emil tank. kir. főigazgató elnöklete mellett. Jelentkezett 5 rendes és 5 magántanuló. Az eredmény ez: jelesen érett 2, u. m. Porubszky György, Horváth Margit. Jól érett: 3, u. m. Darvas Antal, Pázmán Jenő, Verzár Erzsébet. Egyszerűen érett: 1, u. m. Barta Ilona. Egy Tárgyból bukott 2 tanuló. Ehiltatott 2. Nevelő Munkások Szövetsége. A háborús konjunktúrák mindenkinek kedveznek. Drágaság ide, drágaság oda, pénz van ma mindenkinek a zsebében bőven és bármi legyen az, nem drágálja árát senki. Csak a szegény lateinerek nem tudnak megbékélni a háborús konjunktúrával. Kicsi fizetésük, ami volt a háború előtt, a sok pótlék dacára ma kisebb, mint volt bármikor. Nem tudnak megélni sehogyse ! Szervezkednek is mindenfelé, mert szeretnének enni, hogy dolgozhassanak ; öltözködni, hogy hivatalba mehessenek. A losonci nevelő munkások ma egy hete népes gyűlést tartottak Brunovszky Rezső, tanítóképző intézeti igazgató, elnöklete mellett, a melyen kimondották, hogy megalkotják a maguk szövetségét, hogy gazdasági, erkölcsi és politikai érdekeiket minden irányban megvédjék és csatlakoznak az országos mozgalomhoz. A nevelő munkások ez a mozgalma jogos is, helyes is. Hiszen ma a gyárosok, gazdák, kereskedők, iparosok, munkások mind saját érdekeik istápolására szövetkeztek; miért ne szövetkeznének a tanítók, tanárok, akiknek munkássága nélkül egyetlen társadalmi osztály sem tud boldogulni. Pedig ők nem is kívánnak dúsan terített asztalt, csak a betevő falatot, rongy helyett darócruhá^ Igen helyes lenne, ha az állam szűkmarkú támogatása mellett a társadalom is segítségére sietne a panaszkodóknak, hogy emberi életet élhessenek.
