Losonci Ujság, 1918 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1918-05-26 / 20. szám
XIII. évfolyam 20 szám. Megjelenik minden vasárnap. Losonc, 1918. május 26.* • - - --------------------------------------------— ■--- - - ................... ................-------------------------------POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉS! FELTÉTELEK: ▼ ▼ SZERKESZTŐSEQ ÉS KIADÓEgész évre.....................w K - f. v Felelős szerkesztő: DR. VÁLYI BÉLA. * hivatal: Felevre......................... 5 K - ! ’ J Egyes szám ára 20 fillér. ▼ ' ▼ Losonc, JÓkai-utca 3. A tisztviselők A háborúban a közhivatalnokok szenvednek a legtöbbet, — ez kétségtelen. A legszükségesebb cikkek árainak ezerszeres emelkedése melleit az ember igazán csodálja, hogy miből és mivel élnek az állam gépezetének e folyton mozgó kerekei és mi az, ami még bennük a lelket és életkedvet tartja. Némi megnyugvásul szolgál, hogy akad végre kormány, a ki a tisztviselői kar anyagi helyzetét látva segítségére igyekszik sietni. A pénzügyminisztérium ugyanis foglalkozik a kérdéssel, hogy a közalkalmazottakat a magas kamatú kölcsönöktől adóságaik konvertálásával megszabadítsa és olcsó pénzhez juttatva lehetővé tegye számukra azt, hogy a háború után elegendő tőkével rendelkezzenek legszükségesebb bevásárlásaik fedezésére. A kölcsönt az állam fogja garantálni és abból mindenekelőtt a tisztviselők fizetését terhelő régi súlyos adósságok lesznek kifizetendők. A kormány igyekezete mindenesetre szép, dicséretes és ha már több nem telik, ezt is meg kell köszönie annak, aki arra adta a fejét, hogy az államot szolgálja. Végeredményében azonban ez a jóakarat aligha fog gyökeresen segíteni a köztisztviselőkön. Az a 100 -200 millió, amiért az állam a bankoknál jótállni fog csak, nem juttatja a közhivatalnokokat sokkal jobb sorsra, mert hiszen alapjába véve továbbra is adósságban úsznak majd s a különbség csak annyi, hogy a kamatterhük lesz kisebb és a hitelezőjük talán emberségesebb, A köztisztviselők nyomasztó helyzetének kérdése tehát a kormány minden buzgalma dacára ekként megoldást nem fog nyerni. A tervezett transakció legfeljebb eltolódást eredményez az elégedetlenség kitörésében és hatása nem lesz több annál, mint mikor az agyon szorongatott adós egy-két heti haladékot kap hitelezőjétől, mellyel végzetét elhúzhatja még. Főispánunk a megegyezésről. Gróf Majláth I. Géza a legutóbbi közigazgatási bizottsági ülésen bejelentette, hogy a választói jog megalkotásánál a komporisszum hive és ezért megmarad továbbra állásában. A bizottság tagjai a népszerű főispán nyilatkozatát örömmel vették tudomásul. Az osztrák gyógyszer Ausztria megtiltotta a gyógyszereknek Magyarországba való behozatalát. Nem jöhet be ide Lajtán túlról egy deci ricinus se. így kíván megfelelni a viszonosságnak, amidőn gyerekei garmadáját zuditja hetenként lejjebb-lejjebb szállójjkenyéradagainkra. Nem is volna ő ha másként csinálná. Elvégre azzal, ha gyógyszereket adna, maga alatt vágná a fát. Maga magának csinálna akadályokat abban, hogy kihasználjon. Mert a megadott gyószerek bizonyára a már amúgy is eleget szenvedett magyarság hősi halálát csökkentenék és ekként mindig maradna egynéhány, aki még szólni mer az osztrák kiuzsorázó politika ellen. Ez egyszer azonban, — éppen, amidőn a gyerektransportok érkezésére vár minden falu, minden város és amikor elfelejtve minden komiszságot, az érkező sápadt csemetékben csak az éhes gyermeket és nem az osztrákot látják meg a jószivü magyar anyák, — az osztrák kormány kíméletesebb is lehetett volna. Legalább szeptemberig várhatott volna a gyógyszerbeviteli tilalmával. Azt a kevés orvosságot ugyanis, amit mé gőszig adna, megtakarítja úgyis a gyerekein, akik a szájunktól elvont jó magyar falattól és magyar levegőtől megizmosodva térnek majd vissza. Egyröl-másról A szent önzetlenség nevében osztrák gyerekek fogják a nyáron elárasztani az országot. Az első csemete-transport már itt is van, hogy a jövendő többivel együtt csonttá, hússá, vérré dolgozza fel magában a magyar föld javait. Ez még nem volna baj. Mert ez csak ott kezdődik ha azt a sok erőt, amit a mi jó magyaros vendégszeretetünk nyújt majd a sok osztrák gyereknek, később keservesen kell megbánunk és megfizetnünk. Alig hisszük ugyanis, hogy ez a mostani barátságos ölelkezés, aminek indítóját nem a felismerésben, de a korgó gyomorban kell keresnünk, jóra vezetne és a testvériség sohase tapasztalt érzését ébresztené fel szomszédjainkban. Sőt: duplán tele szájú, véres szemű magyarfaló lesz e vérszegény osztrák hajtások kilencven percentjéből is. De talán igy van ez jól. Mert ha nem volna igy, kitudja, mi lenne Magyarország «nemzet fenntartó elemeiből», kik csak a folyton piszkált mai osztrák magyargyülölő politika fenntartása mellett tudnak érvényesülni és felszínen maradni. Már az igaz, hogy a suszterokkal sehogy se vagyunk. A rendelet ugyan megvan, szigorú parancsoló hangja azonban csak a szegény vásárló közönség hátát teszi iudbőrössé. Hajaszála mered az égnek annak a halandónak, aki a régi 3—400 koronás árak mellett nem járult kézcsókra a suszter urakhoz és nem igyekezett kikandikáló lábbujjára mutatva cipőt kunyorálni. Mert a suszterok gyüléseznek, ankétoznak és tiltakoznak ám. És ahol a mindenható Pénz dacosan felütötte fejét ebben a háborús időben, ott — sajnos — még eddig mindég curukkolt az államhatalom. A rendeletek özönének kétségtelenül voltak előnyös kihatásai. De csak a szegény fogyasztónál. Kipiszkálják itt a lisztet az embernek még a körme alól is, de csakis innen. Lesz cipő is elég, mert a szigorú rendelet eivéteti tőled a második feles párt és arra szőrit majd, hogy ha elnyütted a megmaradtat, húzd fel a cipőjegyet. Abból a fitymáló hangból, amivel a fősuszterok a cipőrendeletet fogadják, nem sok jót merünk remélni és Szterényinek igazán erős kézre van szüksége, hogy nyakon fogva lábtyümüvészeinket oda tudja nyomni őket a kaptafához: — Eleget híztatok, most aztán dolgozzatok is hát, — de becsületesen. HÍREK. II Kincstári tárgyak Abelfalván Az ábelfalvai csendőrőrs f. hó 6-án tudomásul vette, hogy Poljanics Pál 29. vadászzászlóaljbeli őrvezető ábelfalvai lakásán nagymennyiségű kincstári ruha van elrejtve, melyek lopásból származnak. A csendőrörs a losonci katonai rendőrség kiküldötteinek segélyével alapos házkutatást tartott Poljanicsék házában, valamint a velők házközösségben lévő Krpcsjár Mária Garaj Pálné és Poljanics Pál testvére Deák jánosné sz. Poljanics Mária lakhelyiségében, padlásán, pincéjében, majd Gyeman Jánosnéhoz és Kiszely jánosné ábelfalvai lakosok házába is elment, akiknél szintén kutatást tartván, rengeteg kincstári kato* nai ruhaneműt, bakancsot, bajonettet, keféket, pipát, késeket stb. talált, melyek kétségtelenül lopásokból származnak és egy részük nyilván azokból a betörésekből ered
