Losonci Ujság, 1918 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1918-05-19 / 19. szám
XIII. évfolyam 19. szám. Megjelenik minden vasárnap. Losonc, 1918. május 19. LOSONCI ÜJSAG POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: ▼ ▼ SZERKESZTŐSEQ ÉS KIADÓFÍfévreévre ; ]0SK-1 í Felelős szerkesztő: DR. VÁLYI BÉLA. * hivatal: Egyes szám ára 20 fillér. ▼ ▼ Losonc, Jókai-utca 3. A bankóprésről Idők előnyös változását látjuk abban, amikor a munkapárti Teleszky János, Magyarország pénzügyi viszonyainak hivatalból alapos ismerője beszél a közös jegybank ellen. Hogy is mondja csak? — Az Osztrák-magyar közös jegybank a legnagyobb árdrágító. Valahogy igy. Szóval: mert a jegybank a háború előtti két milliárddal szemben már az ország úgy szólván összes gyalogutjait is tele tömte papirossal, a pénz a vele parallel fogyó és kevesbedő áruval szemben minden értékét elvesztette. Ebből tovább azt is leszűri nagyon helyesen Teleszky aztán, hogy ez a gazdálkodás előbbutóbb koldusbotra juttathat majd s ezért, — ha csak másként nem gondolkoznak hirtelen odaát, — nekünk kell gondoskodnunk arról, hogy Ausztriával való viszonyunk radikálisan megváltoztathassák. Ez az okoskodás, bár nyíltan még nem mondja, lényegében mégis azt jelenti, hogy nem ártana, ha egyszer már megtennénk a lépéseket az önálló magyar bank felé. Mert az is érdekes, hogy Teleszky beszéde során később nem is annyira a bankot, mint inkább Ausztriát okolja aztán. A bankjegy félelmes szaporodásáért Ausztriát teszi felelőssé. Annak kell a sok pénz, annak a sok bankó. Mennyire egyszerű volna, füzzük mi a gondolatmenetét tovább, ha külön bankunk lenne. Nyomhatná tölünk szomszédunk a bankót, ahogyan csak tetszik. Nem ártana a mi valutánknak az se, ha a bécsiek még a számolócédulákból is bankót nyomatnának. Mert az önálló bankhoz természetszerűleg az önálló vámterület is hozzá kapcsolódnék és mi nem hitvány papirost, de aranyat vagy legalább is tisztességes áron számítolj, árut kapnánk olcsón juttatott terményeink helyébe. Minden esetre jó jel, ha a dolgok mai állásán végre a munkapárti volt pénzügy miniszter is felzudul. Csak gyűjtsön híveket mentői többet maga köré. Ily módon még talán előre juthatunk mi is egyszer ebben a háborús világban. f Általános lerongyolódás. A háború, mint egy őrlő malom, leőröl mindent: embert, erkölcsöt, műveltséget, vallásosságot. Ha ez még sokáig tart igy, általános testi, lelki lerongyolódás fogja az eddig müveit Európát elékteleniteni. Az önzés kap lábra minden téren s ma-holnap a közért való lelkesedés is megszűnik. Ennek legkiáltóbb bizonysága, hogy még a hivatalos harctéri jelentések se érdekelnek már. Megszoktuk a háborút s veie beieéijük magunkat a háború erkölcsébe : zsarolunk, fosztogatunk, a mának élünk. A holnapra való gondunk szünőfélben. Mindenki a könnyebb megélhetést keresi és vele kapcsolatosan a vagyont. Csak szerezzünk, csak gazdagodjunk ! Ez most a jelszó ; ki tudja mit hoz a holnap? Ezért van, hogy mindenki az uzsora átkos karjaiba veti magát. Nincs az a lehetetlen ár, amit meg nem fizetnének egy-egy jószágért, egy-egy darab áruért. Miért ? Mert holnap még nagyobb haszonnal értékesíthetjük. Hát ez kérem nem más lerongyolódás. Nemcsak a testünk-burkolódzik kopott, rongyos ruhába, de a lelkünk is megvet már minden diszt. Becsületesség? Felebatáti szeretet? Vallásosság? Humanizmus? Emberi müvletség? Kötelességtudás? Ugyan kinek kell ma mindez? Üres szavak üres emberek ajkán ! Pedig ennek nem szabadna igy lenni! Igaz, háború van. A holnap sokszor már nem ismer rá a mára. A helyzetek folyton és gyorsan változnak. Rémitően gyorsan élünk. Pedig emberek volnánk és igen sokan szeretnők, ha arasznyi létünk után legalább egy kis időre maradna fenn jó emlékezetünk. A háború társadalmának azonban ez nem kell: neki csak vagyon, mérhetetlen vagyon. Ez igy nem maradhat sokáig! Eszméljünk egy kicsit és komolyodjunk meg egy kicsit a háború véres komolyságához mérten. Mert élni csak másért érdemes. Mert boldoggá csak másnak boldogitása tehet. Ezért első sorban a jobb módúak, de a kevésbbé jómódúak hassanak oda, hogy ez a lehetetlen helyzet javuljon. Fejlődjék ki köztünk az undok önzés helyett a közdolgok iránti érzék és érzékenység a köztisztesség dolgaiban. Mert helyzetünk javulásához első sorban ez kell és ne feledjük el, hogy mindenki nemcsak vagyonának, hanem munkájának önként felajánlott egy részével tartozik & köznek. Igen helyesen mondta Wekerle, amikor Ráth Endrének válaszolt a köztisztviselők segítése tárgyában mondott interpellációjára, „amig a társadalom nem áll a kormány segítségére, addig nem lehet eredményt elérni.“ Hát hol van az a magyar társadalom ? A fronton küzdők és nélkülözők tudják a kötelességüket. Az itthon maradtak csak a tejfelt akarják kamatozni ? Hej! Hej! Nagy bajok ezek! Lelki szegénység ez, lelki lerongyolódás ez Ennek vessünk véget. Ne a vagyonszerzés legyen a legfőbb gondunk hanem a közért való áldozás. Mindenki csak azt a mát tartsa értékesnek, melynek stkerült a holnapot szebbé tenni. Sch.... L Leleplezett betörő banda — Az összes nagyobb lopások tettesei kézrekeriiltek. — Bódi István detektív május hó 6-án besugás folytán megjelent Mihalcsák Mihályné Tüzér-utcai lakásán a katonai rendőrséggel és házkutatást tartott. A házkutatás alkalmával egy faládában rejtve nagy csomó dohányt és cigarettát, valamint cipőt, ruhaneműt és egyéb tárgyakat találtak. Átkutatták aztán a padlást is, hol gépszijak, papiruhadarabok és egyenként kevés kivitellel mindama tárgyak is előkerültek, amiket f. évi március hó 7-re virradó éjjel Bucskó Károlyné gyalogsági laktanyai kantinjából betöréses lopással ismeretlen tettesek vittek el. Bódi detektív özv. Mihalcsják Mihálynét a talált tárgyak eredetét, illetőleg kikérdezvén, hosszas faggatás után előadta, hogy a talált tárgyak egy részét (a Bucskó féléket) március havában Medvegy ]ános és Poljanics Pál nevű 29-es vadászkatonák egy reggel 5 óra tájban hoztak hozzá és azokat tőlük ő 20 koronáért meg is vette. A papi ruhanemüekre nézve pedig azt adta elő, hogy azokat pár hét előtt Konopka Emil 25-ös őrmester hagyta nála. A katonai rendőrség Medvegy János és Poljanics Pált a katonai barakokban letartóztatta és a detektív közben jöttével vallatóra fogván, tagadták a betörést és azt állították, hogy a kérdéses Bucskó-féle tárgy*-
