Losonci Ujság, 1918 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1918-05-19 / 19. szám
2. oldal._____________________________LOSONCI ÚJSÁG 1918. május 19. kát orosz katonáktól vették 100—150 koronáért. Vallomásaik azonban annyira zavarosak és ellent mondóak voltak, már ezért is gyanúsokká váltak. Volt a Mihalcsjáknénál talált tárgyak közt sok gépszij is, amelyekre nézve nevezettnek 20 éves Mihály nevű fiát, ki rokkant katona és villanyszerelő, kikérdezvén Bódi, nevezett beismerte, hogy a szijjakat február havában Kimer Márton géplakatos Jókai-utcai műhelyéből akként lopta, hogy a kerítésen átmászva befeszitette Medvegy János segítségévei a műhely egyik ablakát és azon bemásztak. Medvegy ezt a lopást beismerte. Mihalcsják Mihály aztán azt is előadta, hogy Medvegy és Poljanics az ő, özv. Mihalcsjákné és ennek Mária nevű leánya tudtával betörtek Engel Miksa Rákóczi-utcai üzletébe. A betörést úgy követték el, hogy Medvegy és Poljanics a Sükei-utca felől átmentek a kerítésen és az udvarba jutva lefeszítették az üzlet udvari ajtója lakatját s behatoltak az üzletbe. A lopott, több. ezerkorona értékű élelmi cikkek egy részét a barakokban költötték el, más részét pedig a tettesek feleségei vitték haza. Kitudódott tőlük, hogy a múlt évi október havi postabetörést és lopást Medvegy és egy másik katona, — Kjapes Pál, követték el. A kicipelt kasszát a barakoknál feltörték, a bélyegeket kivették, az irományokat pedig elégették. A múlt évi áprilisi, júniusi és októberi lopások is, melyek Oottlieb Ármin korcsmahelyiségében követtek el, — az ő lelkűket terheli, ugyancsak ők a tettesei a múlt évi október havi tisztiétkezde kárára elkövetett betörésnek is. A februári Kalmár Ferenc vendéglőjében elkövetett betörés szintén az ő müvük. Medvegy és Poljanics tagadják a tetteket, dacára annak, hogy Mihalcsjákék szemükbe vágják. De minden bizonyíték ellenök szól és valószínű, hogy az összes legutóbb elkövetett lopások tettesei ők lévén a város egy hatalmasan szervezett betörő bandától szabadul meg a letartóztatásukkal Egy kis tisztogatás. Wekerle Sándor miniszrerelnökr úgy látszik, el van rá szánva, hogy a háború fatytyuhajtásait nemcsak megnyesegesse, de tőből is ki akarja irtani. Legfőbb ideje. Ha betegséget akarunk gyógyítani, az egész testet kell erősítenünk. Holmi labdacsok, patikakotyvaszték erre nem elégséges. Egészséges életfeltételek, jó táplálék, tiszta levegő kell a beteg gyógyulására. Beteg államunk háborús berendezései fojtogatólag hatnak a közre. A sokféle központ megbénított mindent. A tehetségeket félrelökték és a legfontosabb helyekre „alkalmatlanok^ kerültek, mig az igazán odavalók olyan posiciókba kényszerültek, ahol lehetetlen érvényesülniök. Ezért természetes, hogy az állami gépezet nyikorog. A közellátás hiányos. A sok szükséges holmi elrejtőződött vagy ott kuporog a boldog feltámadás reményében a sokféle központ áruraktáraiban, ami csak fokozza az általános drágaságot. ___ A drágaság nagy. A megélhetés a szegény emberre szinte lehetetlen, de a bankok főkét emelnek, a sokféle gyár busás haszonra dolgozik és az ezernyi központ nagy hasznot mutat ki. Ennek akar Wekerle véget vetni, amikor bejelenti, hogy elkészült az az igen szigorú szabályzat, amellyel a központokat rendszeresen ellenőrizni fogják. Sőt, mielőbb, a központokat, amennyiben fennállásuk nem mellőzhetetlenül szükséges, lehetőleg mielőbb meg fogja szüntetni. Ez helyes! Legalább életre kaphat megint a megbénult kereskedelem. A központok tobzódását a kereskedők és iparosok becsületes munkája fogja felváltani. Olcsóbb anyag fog rendelkezésére állani és tisztességesebb áron lehet majd megfelelő áruhoz jutni, amennyiben ezt a mai nehéz viszonyok, anyaghiány lehetővé teheti. Ehhez még hozzá fog kapcsolódni az árvizsgáló bizottságok szervezése. Ezek hivatása lesz az állegitáns nyereségek megszüntetése, aminek elérésében a kiuzsorázott milliók a legkészségesebb örömmel fognak segédkezni. A nagy seprő készen van. A tisztogatás munkája megindul. Csak ne rettegjünk a munkától. Hiszen a magunk és a közjavát akarják. Ezt pedig nekünk, valamennyiünknek is akarnunk kell, hogy olcsóbb legyen a hús, több a cérna, a posztó, a cipő és a mi a legfontosabb: mindenben arányosság. Ne csak azok boldoguljanak és járjanak jó ruhában s legyen tele a gyomruk, kiknek jó összeköttetéseik vannak, hanem azok is, akik a közért dolgoznak, nélkülöznek és szenvednek. Wekerle tisztogató seprűje hát csak hadd jöjjön. Örömmel várjuk. rs. Az LTK táncmulatsága. A Losonci Torna Kör e hó 12-én zártkörű táncmulatságot rendezett a losonci fürdőben. A mulatság minden tekintetben fényes és sikeres volt. A közönség megelégedésére szolgált úgy a rendezőség, mint a mulatság erkölcsi sikere. Körültekintetünk s látuk, hogy volt szerpentin és confetti csata, világposta, teke- és szépségverseny, próbaházasság, melynek győztesei igen szép emléktárgynak örvendhettek. A Berkes Berci vezetése alatt álló cigányzenekar kitünően hangversenyezett. Szinte művészi élvezettel játszották a szebbnélszebb hallgatókat és táncdalokat. Mondható, hogy — igaz ez volt az első mulatság ezidén — ilyen táncmulatság rég nem volt, mely úgy anyagilag, mint erkölcsileg sikerült volna és a legnagyobb rendben folyt volna le, mint ez. Hihető dolog, hogy a fényes mulatság rendezősége a humánis célnak megfelelően áldozott. Ami a rendezőséget illeti, igazán dicséretre méltó, hogy a mai nehéz időkben egy olyan mulatságot tud rendezni, mely a háború előtti időkben is nagy ritka volt. Meg volt a jó hangulat, melyet különösen a cigányzenének köszönhetünk. Kifogástalan volt a kiszolgálás is. Szóval annyit mondhatunk, hogy megvoltunk elégedve mindennel, ami az LTK táncmulatságán történt. Felülfizetések: Dr. Oppenheimer Ferenc 60 K, König János 50 K, Bernát József 30 K, Csatári Károly 25 K, Nagy Bertalan, Delej Dezső, Bokor Sándor, Schönvald Miklós, Titkay Andor 20—20 K, Lengyel József 17 K, Kovái s István, 29-es vadász tisztikar 14— 14 K, Molnár R. Divény 13 K, Kovács Antal, Kohn Ignác, Haász Lajos, Szepessi Endre, Antalik István, Reiner R., Márkusz N„ Szüsz Gyula, Trattner Jenőné, Máté Béla, Tary Lajos, Schvarcz Tóbiás Fia, Baskay Ferenc, Holnapi Gyula, Majer Lajos, K. A , Szlatinszky János, Engel Miksa, Rózsa Imre, Rittinger József, Kármán Zs'gmond, K. I. 10—10 K, Sesztina István, Szaniszló Józsefné, N. N. II., Fabriczy Lajos, Merkovits Ferenc. N. N. 7-7 K, Koray Frigyes, Fodor Alajos, Miskolczi Lajos, Schleicher József, Lukács Imre 5—5 K, Zadrabilek Gyuláné, N. N. 4—4 K, N. N., Andaházy Antal, Lénárdt József, N. N., Csopek Ferenc, Thomka Antal, N. N., Kiszely hadnagy 3—3 K, N. N., Feledi A., Pilhamer N., Kőrösy Aladár, Szilvásy N., Nagy M., Prász Antal né, Benkó János 2—2 K, Özvegy G., N. N., N. N., N. N., Grünvald Gyula, Vásas János, Anderle Pál, ifj. Honti Rezső, Csikász Margitka, Streisinger Oszkár, Schvarcz Sándor, Haás Károly, N. N , Horváth Károly, N. N., N. N. 1 — 1 K. A tiszta jövedelemből a helybeli elesett hősök síremlékére 5C0 koronát, a 25-ös rokkant alapnak 148 koronát és cigánymegváltás cimén 280 koronát adományozott. Ebből kifolyólag látható, hogy a jövedelem jótékonycélra való fordítása eszközöltetett. figyröl-masroi A nemet hadügyi kormány elhatározta, hogy az összes, de különösen a kisebb kaliberű félistennek bronz figuráit alapos revízió alá veszi és megszünteti a felmentésüket. A német utcákon és tereken százszámra büszkén álldogáló szobrok tehát jórészt ágyúvá válnak és patronhülznikre bomlanak szét. A gondolat kétségtelenül tetszetős művészi körökben, mert hiszen a háborút követő győzelmes béke alapos reményt nyújt arra, hogy a szobrokban várható most ami pusztítást fellendülés fogja követni a képzőművészetben is és a feleslegessé váló ágyuk és patronhülznik komoly arcú Hindenburgok stb. képében visszakerülnek a német utcákra, terekre megint. Mi — sajnos — ebben sem utánozhatjuk a németeket. Bajosan hisszük, hogy az a néhány fővárosi torzalkotás, mit szobornak szoktunk nevezni, magára terelte volna a hadvezetőség figyelmét. Pedig van egy néhány, amelyik megérdemelné. Jó Deák Ferencünk komikus pózát például már aligha meg nem unhatta és valószínű, hogy szívesebben menne a piavei frontra. Aligha sokan vannak olyanok, akik az Akadémia részéről mellőzött lőszerkirályban a legmagasabb kereskedői erkölcs egyedül álló példányképét látnák. Hiába ember az ember és inkább hajlik annak a — nem mondjuk, hogy egészen helyes — nézetnek befogadására, hogy mégis csak rettenetes valakinek milliók életét elpusztító ravasz eszközök gyártásán milliárdossá lenni. Ezért ha az indokolás nem is volt nivós (mert már miért kívánnánk mi ilyet az Akadémiától), sőt egyenesen nevetséges, a szeget mégis, ha véletlenül is, a fején találta az egyszer. Mert százezrek szemében a csepeli nábob megkoszorúzása nem keltett volna felbuzdulást. Sőt elkeseredést: hogy íme a fülledt irodákban kifejtett, gyengén dotált önzetlen hivatalnoki munkának, mely pedig egy egész ország békés ipari és kereske-
