Losonci Ujság, 1915 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1915-03-25 / 12. szám

LOSONCI ÚJSÁG

A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE

ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN: ■ Közsíeek egyesületek további . ■ SZERKESZTŐSÉG:

Egész évre........................................8 K — L ■ f ’ f* . ’ _ ... ...... ■ Losonc, Jőkai-utca 4., hová a lap szellemi

Félévre............................................4K-L _ N«*rádmegyel Tanltök és Körjegyzők EgyesQlete tagjai részéra részét Illető minden közlemény Intézendő.

Negyedévre.......................................2 K — I. ■ évi előfizetési dy 5 korona. ■ KIADÓHIVATAL:

VIDÉKREt .... ■ Egyes szám ára 20 fillér. ■ 'i ' hovAr“/I5íIí?J6‘

Egész evrs........................................10 K — f. ■ m sek, hirdetések, mindennemű pénzkülde-Felévre . ........................5 K - J. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. _ mények és a lap szétküldésére yonatkoz«

Negyedévre..................................2 K 50 I. m m felszólalások Intézendők.

==——: :—— : : ■-=—: — -------------------------—X. évfolyam 12. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1915. március 25*

Emlékezzünk!

Ma aligha van szükség lelkesítő szavak zuhatagára; alig akad ember, ki hiányát érezné e nehéz és válságos napokban annak, hogy fülébe nem harsognak vért forraló szókat. A tettek idejét éljük. Tele van mindannyiunk lelke féltő gonddal és figyelmünk aggodalmasan, de bizakodva odakapcsolódik a Kárpátok hágóin éber szemmel őrködő, dicső magyar katonáink hősi küzdelméhez. Elég, ha most csak emlékezünk és igy üljük meg csendben hazánk nagy fia, Kossuth Lajos halála évfordulóját.

De meg kell róla emlékeznünk. A megpróbáltatásoknak éppen a mai nehéz perceiben kell, hogy felé szálljon és forduljon minden magyar embernek gondolata. Magyarországot a poklok kapui se dönthetik meg, — mondta ő és nemzetünk prófétájának biztató szavai reményt öntöttek szivünkbe mindig.

Kossuth eszméi sohase voltak annyira aktuálisak, mint ma, mert a magyar nemzet még sohase vívott ádázabb csaták jogaiért, mint a most dúló, vértől ázó küzdelmekben. Igéi, melyeket évtizedeken át hirdettetett köztünk, sohase hozták közelebb egymáshoz az embereket a hazai földön, mint a válságnak most tartó, remegve szemlélt pillanataiban. Elértük, hogy az ő szent hitétől immár mindannyian teljesen átvagyunk hatva s az, amiért eddig sokszor kevesebben, néha többen küzdtek lelkesítő szóval, — a magyar nemzeti államnak önálló kiépítése munkában van, sőt e munka a teljes befejezéshez közéig. Megépíti katonáink ellenállást nem ismerő, minden akadályt hősi elszántsággal leküzdő fegyvere, a magyar nemzetnek országok és világ előtt elismert, dicsfénnyel körülvett harci dicsősége. És ezt mind neki, annak köszönhetjük, kinek szavai hitet keltettek szivünkben és bizakodást, hogy nem esik terméketlen talajra a mag, mit az ő tanai hintettek széjjel.

Városi közgyűlés. A város képviselőtestülete március hó 20-án a városház dísztermében rendes közgyűlést tartott. A közgyűlés a hitelesítők kiküldése után elfogadta a város házi pénztárának, valamint az általa kezelt alapoknak 1915. évi költségelőirányzatainak megállapítására vonatkozó tanácsi javaslatot és az óvoda-alap 1914—1915. tanévi költségelőirányzatát. Azután egyéb folyóügyek tárgyaltattak. — A költségelőirányzat szerint folyó évben a város pótadója 100 % lesz-Gondolatok

a „háború“ látköréből.

Közli: Dr. Bazovszky Lajos.

Ml.

Nagyon tévedne az, aki azt hinné, hogy a mai háborúnak semmi köze sincs a nagy történelmi, politikai, társadaimi-szociológai, filozófiai eszmékhez, elvekhez, irányokhoz, amelyeket a politikai éht vagy tényleg ural, vagy uralnia kellene.

A történelemnek jutalmazó vagy büntető - sújtó karja ilyenkor szokott (igenis «szokott») megjelenni.

Amely állam és annak tényezői az uralmat az igazságosságra, a fejlődés-haladás törvényére, a teljes jogegyenlőségre, a becsületes és következetes szabadelvüségre, liberálizmusra, egyszóval az erkölcsre alapítja létét, az az állam a zugó zivatarok és viharok tengerén is világitó toronyként fog fennmaradni és fenn fog maradni; de viszont, ahol az erkölcs fogalmát bifurkálják, azaz ketté választják «privát és politikai erkölcsre,* ahol az ármány, a macchiavellizmus a befelé és kifelé való porhintés, a szédelgés és becsapás, az erőszak a fundamentum, azzal az alakulattal szemben a történelem feltétlenül gyakorolni fogja a maga ius gladiiját, a pallos jogot s arra kérlelhetetlenül íecsapa történelem igazságszolgáltató bárdja.

lustitia est fundamentum regno rum. Az igazságosság az államok talpköve, —- avagy az erkölcs, «mely ha elvész, Róma megdől s rabigába görnyed».

Ismét csak regisztrálok! A nálunk uralkodó közhangulatba általában bele van véve, hogy a faji-nemzetiségi, a felekezeti türelmetlenség és erőszakoskodás, — nemkülönben a közerkölcsök, a közpanamák, a csaló hadseregszállítók typikus hazája Oroszország. Oroszországot ugyan csak nagyon halványan ismerjük, azonban ezek a vádak igazaknak látszanak lenni. — A zsidó hitfelekezettel szemben tanúsított magatartása, kivált egyes megnyilvánulásaiban egyenesen felháborító és eléggé el nem itélhetőképpen embertelen. — De épp úgy elitélendő Oroszországnak például a két milliónyi fin néppel való eljárása. Csak elképzelni is szörnyűség, hogy Oroszország a fin nép nemzetiségi, nyelvi fejlődésének, kultúrájának minden lehetőségét erőszakkal elveszi, megfosztja iskoláitól, még az elemi iskolákba is az orosz nyelv tanítását vezeti be, sőt, hogy e tekintetbeni erőszakos politikája annál kidomborodottabb legyen, az orosz kormány nagy kegyesen

megengedte az elemi iskolákban a vallásnak finnyelven való tanítását is. — Valóban példátlan jogtalanság és barbárság, ami ezzel a két milliónyi kompaktul együtt élő néppel történik. — Hiszen a kulturális fejlődés első feltétele az iskola. — Ha az iskolát elvonom valamely néptől, akkor vele a legnagyobb igazságtalanságot követtem el, azt tettem vele, mintha a halat kidobom a száraz homokba. — A nemzetiség az embernek még inkább sajátja mint a vallás, mert a nemzetiség az emberrel született tény. — Csak a durva erőszak, a tolvaj erkölcs («a politikai erkölcs») tudja menteni a nemzetiségtől való erőszakos megfosztást. — Ezen az erkölcstelen erőszakon semmit sem változtat az a macchiavellizmus, hogy ezt az orosz politikusok «a magasabb állami és nemzeti érdekek» hazug köpenyegébe burkolják. Hogy lehet már mostan kívánni, hogy az a fin nemzet a hazájához, Oroszországhoz ragaszkodjék! Ha a legfőbb kincsétől, a nyelvétől igyekszik megfosztani őt! Amellett még ppm is használ velp Oroszország az ő fajának, mert a tények azt mutatják, hogy a 175 milliós orosz állam minden tüzzelvassal való oroszositás dacára sem volt képes a két milliónyi kis nemzetecskét nemzetiségétől megfosztani. — Az ilyen nemzetiségi erőszakoskodás tisztára csak butítás, — mert az a gyermek az orosz nyelvnek forszirozása folytán saját nyelvén sem tanul meg számolni és más ösmereteket sem szerezhet az idővesztés miatt s oroszul sem tanul meg s a vége azután az, hogy előbb vagy utóbb, de bizonnyal bekövetkezik az az állapot, hogy a leigázott nemzetiség legutolsó pásztora is irtó gyűlölettel telik el ama hóhérai iránt, akik nyelvétől meg akarják fosztani.

Mennyivel liberáíisabban akarnak eljárni e tekintetben legújabban a mi magyar kormányaink. Most már teljesen a nemzetiségi egyenjogositás Ígéretének az alapján állanak és semmi kétség, hogy a teljes jogegyenlőség elve fog nálunk is érvényesülni nemcsak a román, hanem a többi nemzetiséggel szemben is. — Sőt még a nagy és hatalmas Németország is, amely a poseni lengyelekkel szemben óriási milliárdokat fordított azok birtokainak kisajátítására és németekkel való benépesítésére s egyébként is erősen németesitett, ez a nagy német állam is a birodalmi gyűlésen ígérte ezen politikai irányának megváltoztatását annyival is inkább, mert a nagy kultúrájú és hatalmas német nemzet sem volt képes germanizáló politikájával sehol sem elérni a kívánt eredményt.

Egyes nemzetiségeknek nemzetiségöktől való megfosztása hiábavaló energiafecsérlést is jelent, amellett hogy erkölcstelen és az összállamra nézve káros. — Lám Törökországban is folyt a felekezeti és nemzetiségi örmény és bolgár üldözés; sürgették is a külállamok is a macedóniai reformokat (ha a benszülött bolgár merte ezt kívánni, akkor a török közigazgatási közegek egyszerűen lehazaárulózták), Konstantinápolyban mindezeken tulhelyezkedtek. És mi lett az eredmény! ? Az ilyen erőszakoskodó