Losonci Ujság, 1915 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1915-03-11 / 10. szám

X. évfolyam 10. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1915. március II.

A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE

BLŐrmrÉSt ARAK HELYBEN ■ Községek, egyesü.e.eL, továbbá . 5 , SZERKESZTŐSÉG

F?flvreVre ::::::::: 4 K -1 ■ Mógrádmegyel Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagjai részér. J

Negyedévre.......................................2 K — I. m évi előfizetési d|j 5 korona. ■ KIADÓHIVATALVIDÉKRE, ■ Eirves sz&m éra 20 fillér B Losonc, Kubinyi-tér II., hová az elöfizeté-Egész évre..............................................10 K - I. m ^ m eek, hirdetések, mindennemű pénzkiilde-Felévre............................................5 K - J. Hirdetések Jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. _ mények és a lap szétküldésére vonatkozó

Negyedévre..................................2 K 50 f. M m felszólalások intézendök.

A

® *® ff f •

)ovo évi költségvetés

Az 1914 —115-ik évi állami költségvetés ez év junius 30-án lejár. Közel van tehát az idő, mikor a kormánynak és a törvényhozásnak a törvényes pénzügyi rend fenntartásáról kell gondoskodni. A lapok jelentik, hogy az országgyűlés husvét után rövid időszakra összeül többek között azért is, hogy a kormánynak a költségvetésre vonatkozó javaslatait elintézze. Ám ezek a lapközlések arra is előkészítenek bennünket, hogy a kormány nem fog rendes költségvetést és költségvetési törvényjavaslatot az országgyűlés elé terjeszteni, hanem megelégszik egy indemnítivel, mely a kormányt felhatalmazza az államháztartásnak a régi költségvetés keretei között való továbbvitelére. Ha hinni lehet ezeknek a közléseknek, akkor a kormány ezt a felhatalmazást nem valamely rövid megkötött időre, hanem az egész pénzügyi év idejére kéri. A közlések ezt az elhatározást a redkivüli viszonyokra való hivatkozással természetesnek, szinte magától értetődőnek mondják. Hát hogy a viszonyok rendkívüliek, ezt tudjuk, de azért ezt a megoldást mi sem természetesnek, sem magátol értetődőnek nem találjuk. Úgy tudjuk, egyetlen had viselő állam sem követi ezt a példát. Jelesül Németország éppen most terjesztette jövő évi költségvetését a birodalmi gyűlés elé, mely formájára, terjedelmére, megokolására miben sem különbözik a. rendes évek költségvetésétől. Benne vannak azonban a szükséges változások és már be van állítva a 10 milliárdos rendkívüli hadi hitel. Egy kissé túlságosan kényelmesnek találjuk a magyar kormány eljárását és aggodalmaink nem is annyira alkotmányosak, mint inkább pénzügyi és gazdasági természetűek. Szívesebben elismerjük, hogy az alkotmányos feltételeknek egy felhatalmazási törvény is megfelel, ehez a módhoz a múltban eléggé hozzászoktunk. A nagyon részletes és tüzetes parlamenti ellenőrzést magunk sem tartjuk a mai viszonyok között helyénvalónak, ám ettől, ismerve a parlamenti viszonyokat és az ellenzék

álláspontját, nincs is mit tartani. Ám egy részletes és szabályos költségvetés bizonysága lett volna, hogy a kormány ezekben a nehéz időkben is féltő gonddal őrzi az államháztartás érdekeit. Kíméli az állam pénzügyi erejét ott, ahol lehet és amennyiben lehet, szemelőtt tartja a szükséges takarékosságot ott ahol éz helyén van, és már a háború alatt is gondos adminisztratív munkával megveti alapjait a jövő elmaradhatatlan pénzügyi reformjainak, amelyeknek megalkotására nem lesz kellő időnk és nyugalmunk, ha már most nem gondolunk rá és nem készülünk rá. A béke idején sok mulasztás történt ezen a téren, de a háború megtanított rá, hogy végre alaposan véget kell vetni a régi gondtalságnak, meliyei az ország közvéleménye az államháztartás kérdéseit kisérte.

Gondolatok

a „háború“ látköréből.

Közli: Dr. Bazovszky Lajos.

I.

A háború az eszmék és gondolatok kiapadhatatlan forrása.

A gondolkodó és fürkésző, a kutató és boncolgató lélek számára a legkinzóbb az a homály, amely a háborúban magában előttünk megjelenik. A háború homály, fátyol, amelyről nem tudjuk, mit takar, milyen jövendőt rejteget.

Azt azonban kétségkívül meg kell állapítanunk, hogy a háború homálya nem lehet kétségbeejtő. A természet örökérvényű törvényei szerint is minden homályt a fénylő világosság követ. Post nubila Phoebus ! A háború homályát is a derűnek kell követnie. Erre tanít minket a természet s az abban érvényre jutó törvényszerűség

Az érzékeink által szemlélhető egész világ egykoron ködös homályt alkotott. — Sötétség uralkodott a mélységek fölött s homály takarta mindazt, ami ma örömet szerez érzékeinknek, boldogítja lényünket. Az emberi lélek összes világmozgató eszméi is homályba voltak burkolva. És jött a forrongás, a mozgás, a világegyetem erőteljes felforgatása, az ösmeretlen erő ütései alatt a homály megrengett, foszladozott, jegecesedett s egy uj világ született meg, — szép és életteljes világ. S a világegyetemben mostanában is uj és uj világok keletkeznek forrongás, háborgás folytán.

A háború a természetnek egy áldást hozó törvénye.

A vallásos világnézlet szerint is igen helyesen az örök fény, a «lux perpetua» követi a homályt.

És ugyanerre tanit bennünket az élet legfőbb tanitó mestere, magistra vitae, a történelem is. A jelen nagy világháború alkalmából is szinte kénytelenek vagyunk a történelemhez, mint egy bibliához fordulni vigaszért, tanácsért. Ezt a háborút nem értjük meg a történelem nélkül és viszont ez a háború növeli, fokozza bennünk a történelem tudását. A történelmet jobban értjük meg, mert magunk csináljuk a történelmet. A történelemnek hideg, mondhatnám rideg, érc arculata jelenik meg előttünk.

A történelemnek a mai háborúban megjelenő arculatának éles tekintetet csak az igen erősek tudják elviselni; de a gyöngébbeket is erősiti ezen tekintet.

Nemcsak a háború okait tudom magamnak a történelem segítségével jobban megmagyarázni, hanem a történelem arra is megtanít, hogy a háború végső következményei is nem a pusztulást és a halált, hanem ugyancsak a fényt, az életet, az uj munkát, a szabadságot, a kultúrát, a haladást, a szociális humanizmust jelentik. — Eddigelé minden nagyobb történelmi emberi haladás a közszabadságok terén is mindég valamely háborúnak, vagy kiilforrongásnak volt az eredménye.

Ötszáz évvel ezelőtt az emberi lélek, szellem ugyancsak sötétségben leiedzett s minden szép és nemes egy súlyos tetőzet alá volt szorítva. A . belső és külső forrongásnak véres és hosszú aerája következett, éhség, pestis, ragályok s mindebből a forrongásból, kínszenvedésből párhuzamosan ok és okozat gyanánt a renaissance s még az uralkodó egyház javát is szolgáló reformáció sarjadzott ki, amelynek talaján uj, szabad és fejlődésképes emberiség s ezzel egyben a szociális gondoskodás és humanitás uj gyümölcsei nőttek ki.

És mi volt jó száz évvel ezelőtt! ? Ismét mindenütt uj eszmék forrongása és a világháború szinte feltartóztathatatlan uj áradata. Uj jelszavak törtek utat maguknak. Az emberiség tovább akart fejlődni s a középkorban kivívott eredményekkel nem volt megelégedve. A demokráciának, a felvilágosodásnak, a liberálizmusnak uj irányai mozgatták az emberiséget. Mindenütt a méltóbb élet, a nagyobb szabadság és öröm utáni törekvés. Az események bogozatába belép a korsikai polgár és a játékot még szövődöttebbé teszi. Akárcsak egy tengeri szőr-