Losonci Ujság, 1915 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1915-03-04 / 9. szám

X. évfolyam 9. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1915. március 4. A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE " *■■■■——■—■ ■■■■■■ ■' 1 .......————g— i mmmmmmmmmmmmm ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN ■ x- i _ ■ SZERKESZTŐSÉG: _ r _ Községek, egyesületek, továbbá a __ _ ... . . . . . ... Egész évre........................................8 K-l ■ , __ , _ .... x -« ± /->- H Losonc, Jokai-utca 4, hová a lap szellemi Félévre............................................4 K - I. Z H*grádmegyel Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagjai részére részét nletö minden kSzlen.ény Intézendő. Negyedévre.......................................2K-I. ■ évi előfizetési díj 5 korona ■ KIADÓHIVATAL: VIDÉKRE. ■ Egyes szóm ára 20 fillér. ■ Losonc, Kublnyl-tér 11., hová az előfizeté-Egész evre.......................................10 K — f. m ■ »ek, hirdetések, mindennemű pénzkulde­félévre............................................5K-I. “ Hirdetések Jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. _ mények és a lap szétküldésére vonatkozó Negyedévre ....... 2 K 50 f. 3 ■ felszólalások mtézendok. [étségkivül vannak árnyalati S különbségek a vármegyei ha- I tározatok között. Az egyik a hádsereg kebelében kívánja a magyarság nagyobb érvényesülését, a másik a gazdasági önnállóságot helyezi előtérbe, a harmadik pedig a miniszter­­elnök nyilatkozatának keretei között mozog. De azt tán meglehet állapítani, hogy ma Magyarországon lehetetlen közvéleményt találni az olyanféle ter­vekre, amelyek bizonyos agrárius, mer­kantil és financiális körökben — jobban mondva, érdekeltségekben — egyszer­egyszer fölmerülnek s melyek a mon­archia két államát a gazdasági közösség­ben még szorosabban akarják össze­fűzni s e célra különböző gazdasági bizottságok vagy közös képviseletek formájában egy még Tisza áltai is perhorreskált uj közös intézményt, való­ságos gazdasági delegációt proponál­nak. Sőt a gazdasági közösségbe még Németországot is bele akarnák vonni középeurópai vámunió vagy egyéb for­mában. Megállapítjuk, hogy az ilyen­féle eszmék csak mint doctrinair ideák és jóakaratu tervek merültek fel; de ugyanezzel a jóakarattal kérjük mind­azokat, akiket illet, hogy a mai nagy időkben kerüljenek minden oly eszme­kört, mely mélyebb politikai érdekeket érinthet, vagy amely éppen doctrinair voltánál fogva is eszmecserére, vitára, tehát nézeteltérésekre vezethetne. Az ilyen viták koraiak. Másrészt pedig kerüljék mások is, mint mi is kerüljük mindazt, ami pártállás vagy elvi állás­pont szerint csak egyetlen kérdésben is szétválaszthatna. Ha mi magasabb közös érdekből elhallgattatjuk minden politikai aspirációnkat a gazdasági ön­állóság mellett, akkor ne agitáljanak mások a gazdasági közösség állandó­sítása és kiterjesztése mellett. A ma fönnálló törvényes államforma keretein belül marad minden politikai aspirációnk. Csak a dualizmus teljes kiépítését kérjük a paritás szellemében. Most már a háború tapasztalataira hivatkozva állíthatjuk, hogy a magyar­ság megnövekedett ereje nem árt Ausztriának sőt használ. És növeli magának a monarchiának erejét és a dinasztia tekintélyét Ma már nincs jogosultsága semmiféle féltékenységnek egy gazdaságilag is független nemzeti magyar állammal szemben. Nem kíván­juk részletezni, hogy mit ért egyik­másik vármegye azalatt a «nemzeti önállóság» vagy «a magyarság érvé­nyesítése» alatt, amit föliratában követel; azt se firtatjuk most, hogy Tisza mit ért a dualizmus kiépítése és érvényesí­tése alatt ? Hisz a háború alatt nem politizálunk. Csak azt a históriai tényt állapítjuk meg, hogy a dualizmus összes megteremtői és későbbi hi vei mindig kijelentették, hogy a 67 iki kiegyezés­sel nem ellenkezik Magyarország gazda­sági önállósága és abban a törvényben benne van ez a szó is: «magyar had­sereg». Annyira sem megyünk a rész­letezésben, mint a kolozsvári felirat, mely a magyar tisztek szaporítását kéri a véderőben; azt se hozzuk elő, hogy a zászló, a nemzeti színek vagy a vezényszó dolgában elégítsék ki a nem­zet vágyakozását, hisz ezeket a kérdé­seket künn a harctéren már tényleg megoldották. Ez mind olyan politika, amivel most nem foglalkozunk. Csak kimondjuk a háborúnak azt a tanul­ságát, hogy a magyarság nagy erőssége volt a közös véderőnek, tehát ha erő­sitik és érvényesítik benne a magyar­ságot, akkor erősítették a hadsereget. S aztán a gazdasági önállóságról, az önálló vámterületnek és önálló banknak egy lehetséges időpontban való meg­valósításáról nem mondunk le semmi­féle háborúért és semmiféle szövetségért. Ne rontsák tehát se magyarok, se osztrákok a magyar közhangulatot a gazdasági s bármiféle régi vagy uj közösségek propagálásával. Mi most a vérünket ontjuk a dinasztiáért, Ausztriá­ért és Németországért: hagyjanak leg­alább abban a hitben harcolni, hogy nem hiába hull a vérünk. Konfúzió Áníániéknál. Konfúzió! Ha valaki látott, értett, sejtett, képzelt, gondolt, hitt, óhajtott, tippelt valamit, az most leteszi a fegyvert! Konfúzió! A diplomácia sohasem volt a világosság isko­lája, de ez a homály, ez kérem mégis, ez mégis sok. Ami most az Ántánt kebelében dúl, az a tusakodás, az a fuldokló levegő után kapkodás, a külügyminiszter beszédei, a felbukkanó uj aspirációk, a fantasztikus katonai tervek, fenyegetődzések, ijesztgeté­sek, az alkuk, a koncessziók, a tapintatlan­ságok, a máról holnapra átnyergelések . . . Konfúzió, amelyben látni a finom Iswolszkyt, a kacskaringós Oreyt, a hűvös Sasanovot, az okos Poincarét és a csendes társakat, a szépszavu Briand-t és tudós professzor Wilsont, ezt látni mennybéli élvezet a köz­ponti hatalmak tiszta levegőjében éldelő szemlélőnek. Azt hittük, a Dardanellák orosszá válása derékon támadja az angol tengeri hatalmat. És Grey odaadja a muszkának ezt a szorost. De odaadja Görögországnak is, amitől meg­haragszik Bulgária, ettől összesen megharag­szik Románia, s az egész komplexum tete­jén Olaszország haragszik. Pedig Grey szövetségest keres és beakarja magát híze­legni a semlegeseknél. És mindenkinek odaígéri a Dardanellákat, azonkívül Romá­niának Ígéri Erdélyt, Érdélynek Szerbiát, Szerbiának Romániát és mindnek Konstan­­tinápolyt és az angol földközi érdekeket és toronyórát lánccal és pirosezizmát, vagy amit akartok. Mikor aztán az összes meg­nworpí lsj\/órt+ c ory; J prrpc of és tetejében Oroszországot rászabadította Konstantinápolyra, elkezd kiegyezni Japánnal. Japán akarja Kinát, Anglia is akarja Kinát, belement a világháborubá, hogy Japán Kíná­ból kiverje a németeket és most Japán be­jelenti, hogy az angolokat is kiveri onnan és Anglia odaadja Kinát, amelyért a minap világháborút kezdett. Japán igy meghízva nekifohászkodik az Egyesült Államok gyar­matainak és Wilson már előre sir, istenem mi lesz ? Baj van és ennélfogva minden erejével támogatja Angliát, amely meghízni engedi Japánt s éppen, mert Japán tulfejlő­­dése érinti legvitálisabb érdekeiben Amerikát, éppen ezért segít Amerika Angliának, hogy Japánt mind a kettőjük rovására kövéren hizlalják. Szent isten, itt meglehet bolondulni, illetve meglehetne, ha az ember rendszert keresne ebben az őrületben. De nem kell megbolondulni, a dolog egy­szóval elintézhető Konfúzió ! Baj van, a derék Ántánt kapkod, mint Bernát a menykő­höz, kezd nem szilárdan állani a derék Ántánt és a hét hatalom, velük nyolcadik­nak Amerika, kezdik nagybőgőnek nézni az eget. Oroszország gyalogtengerészekkel meg­ostromolja Konstantinápolyt, a francia had­sereg Szerbiába megy és onnan indul Berlinbe, a szerbek elfoglalják Albániát és angol hajók egyenesen begőzölnek Ham­burgba. Ézek azok a katonai tervek, amelye­ket a diplomáciai kenguru tánca mellett az ántánt hamarjában produkál s ezek is arra mutatnak, hogy baj van Köpecen, illetve baj van ott, ahol a Német és Osztrák-Magyar hadsereg harcol, mert ott az ántántnak nem terem babér. Máshol kell kereskedni. A francia hadsereg Szerbiában megver minket, az oroszok kiszállnak Konstantinápolyban, a görögök Egyptomba mennek, az angolok bemennek Elszászba . . . Talán igy, talán az eddig történtekkel teljes ellentétben sikerülni fog valami és Japán mégis küld katonákat, ha mindent odaadnak neki, amiért a világ­háborút megindították és Oroszország mégis megveri Hindenburgot, ha nem a Mazuri tavaknál próbálkozik, hanem lehető messzire

Next

/
Thumbnails
Contents