Losonci Ujság, 1915 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1915-03-04 / 9. szám

2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1915. március 4

megy tőle, mondjuk Konstantinápolyba. Fantasztikus kép: az Ántánt kezd megbolondulni.

Úgy látszik, nagyon a féjére ütöttünk és kissé megrázkódott az agya. Tántorog már, billeg és kapkod a levegőbe és ez jó nekünk, mert mi nem közlünk regényes terveket, mi nem Ígérünk, nem adjuk az országokat egymásnak és nem jajveszékelünk és nem fenyegetődzünk, hanem Hindenburg jobbfelől boxol csendesen, Konrád balfelől teljes komolysággal, s a megfelelő pillanatban ketten középen odaütnek és ha isten segít, a billegő ántánt átbillen oda, ahol már nem fáj semmi. Mikor lesz ez? Már nem lehet messze. Az orosz helyzet hamar kibonyolódhatik, s az orosz bukás magával rántja a kisebb cégeket. Már nem lehet messze, mert nem csak az nevezetes, ahogy mi kezdjük verni őket, hanem az is, ahogy ők egyre jobban, egyre a teljes elmezavarhoz közelebbre szédülnek, semleges államokba és egymás hajába kapaszkodnak, Ígérnek, csábítanak és ügyetlenkednek, sőt éppen ez nevezetes főképpen, mert az odaát viharzó konfúzióból a mi sikereink nekünk is váratlan megrendítő hatása látható.

Marco.

Munkára fel!

Közeledik a tavasz, a mezőgazdasági munkálkodás megkezdésének az ideje. Talán korábban köszönt be, mint máskor, de bizonyosan sokkal fontosabb feladatokat hoz magával, mint rendesen. A világháború pusztításait gazdasági téren fokozottabb termeléssel kell ellensúlyozni s a több munkára kevesebb erő áll rendelkezésre, mert hiszen a munkások javarésze fegyvert forgat a haza védelmében.

Ebből az következik, hogy az itthonmaradt lakosságnak a legnagyobb buzgalommal kell hozzálátnia a föld megműveléséhez, a minden irányban való gazdasági tevékenységhez. És ha már ezt minden épkézláb polgártól megkívánhatja a haza, különös mértékben követelheti meg azoktól, akik állami segélyben részesülnek azon a cimen, hogy családfentartójuk hadbavonult. A törvény tudvalévőén bőkezűen gondoskodik az ilyenekről, sőt nem ritka eset, hogy a hadbavonultak itthonmaradt családtagja az állami gondoskodás folytán kedvezőbb anyagi helyzetben van, mint volt azelőtt.

Ámde a törvénynek egyáltalában nem célja előmozdítani aj munkakerülést, a dologtalan életmódot. Éppen ezért a törvény gondoskodik is róla — az 1914. évi XLV. törvénycikk —, hogy a hatósági segélyt elveszti a hadbavonultak olyan családtagja, kiről megállapítható, hogy megélhetését megfelelő munka vállalásával biztosíthatná.

Úgy tudjuk, hogy a kormány a tavaszi munkaidő közeledtével rendeletileg hívja föl a főispánok figyelmét erre a törvényes intézkedésre. A rendelet, valamint a törvény nem azt akarja elérni, hogy az élvezett közsegélyt egészben vagy részben elveszítsék azok, akik készségesen állanak munkába; az ilyenek továbbra is részesíthetők a segélyben, minthogy a kereseti alkalom ilyenkor még nagyon hullámzik-és szerfölött bizonytalan. Aki tehát alkalmilag olyan munkát kap, melyből szükségleteit többé-kevésbbé fedezheti, azt még nem fosztják meg a hadbavonultak családtagjainak járó állami segélyösszegtől. De igenis megfosztják azt, aki visszautasítja a kínálkozó alkalmat, parlagon hagyja munkaerejét s ölhetett kezekkel várja, hogy hereként eltartsák.

Ez az intézkedés, a közsegélynek a dologkerülőktől való megvonása, erkölcsileg is jogos, az igazság szempontjából is kifogástalan, a nemzeti érdek tekintetében pedig szükségszerű. Olyan időket élünk, amikor a haza minden fiától súlyos áldozatokat íkövetel, sokaktól életüket is; lehetetlen, azaz

teljességgel megengedhetetlen tehát, hogy legyenek állampolgárok, akik a nemzet általános nagy erőfeszítését mintegy páholyból nézik s lábukat lógatva tartatják ki magukat az állammal.

Hisszük, hogy ilyenek nem is lesznek a munkaszerető magyar nemzet kebelében. Mindenki megérti, akinek ép a teste és a lelke, különös nagy jelentőségét annak a szózatnak, hogy munkára fel! A rendelet tehát a munkástársadalom tagjait fogja megnyugtatni aziránt, hogy amig ők önként verejtékeznek, azalatt más sem, senkisem heverhet az állam elnézéséből ingyenélőként.

Nógrádmegye

államiságunkért.

Nógrádvármegye törvényhatósági bizottsága múlt hó 25-én tartott rendkívüli közgyűlésén Abaujtornavármegye átiratát tárgyalván a magyar önálló államiságunk érdekében, a következő hazafias hangú felirat terjesztését határozta el:

Nógrádvármegye közönsége a büszkeség és nagyrabecsülés váltakozp érzésével kiséri a magyar névnek újabb és újabb dicsőséget szerző katonái hősies küzdelmét, másrészt megnyugvással látja a hadiszolgáltatások teljesítésén kívül az emberi szív és lélek nemességének áldásos utain haladó s a háború szenvedéseinek és nélkülözésének enyhítésére irányuló szorgos társadalmi munkát és törekvést.

Katonáink távol, az északi harctértől egész a kárpáti erdőkig és onnan a bérceken keresztül visszhangzó diadalai csodálattal töltik el közönségünket és büszkeséggel, hogy fiai a hősök között küzdhetnek a királyért és hazáért. Ettől az érzelemtől áthatva kimondja a vármegye közönsége, hogy szeretetének egész melegével köszönti harcosainkat, de különösen is a soraikban küzdő mindama csapatokat, melyeknek keretei vármegyénk fiaiból nyernek kiegészítést s névszerint a cs. és kir. 25. és 60-ik gyalogezredek és a m. kir. 16. honvédgyalogezredeket parancsnokságaik utján és további győzedelmes küzdelmeikhez a magyarok istenének áldását kéri.

Egyúttal a vármegye közönsége ama reményének ad kifejezést a kormányhoz intézendő feliratában, vajha megteremné a magyar nemzet áldozatkészsége és hősies erőfeszítése hazánk tekintélyének, súlyának, politikai hatalmának és érvényesülésének fokozatos emelkedését oly mértékben, amint azt a monarchiának kiegyezésileg biztosított paritásos szerkezetében államérdekeink megvalósulása megköveteli, hogy ennek elérésével még inkább éreztethesse áldásos hatását a nemzet és király közötti teljes összhang és megértés és eloszoljanak a még mindég létező magyarellenes, centralisztikus vagy föderalisztikus áramlatok s a magyar nemzet általános becsüléstől, bizalomtól és tekintélytől övezve foglalhassa el azt az őt megillető helyet, amely nemcsak neki, de a Monarchia nagyhatalmi állásának is érdekében áll. Ily értelmű álláspontjának megvalósulásához kéri törvényhatóságunk a kormány hathatós közreműködését.

HÍREK

A Vöröskereszt kabaréja.

Szombaton este megtelt a Vigadó nagyterme hosszú idő után, ez évben először díszes közönséggel, hogy megnézze a Losoncon összpontosított önkéntesek élvezetes előadását, mellyel elbúcsúztak városunkból. A Vöröskereszt Egyesület helybeli fiókja javára adott kabaré műsora oly gazdag volt tartalmilag, hogy nincs helyünk annak minden

egyes pontjával külön-külön foglalkozni. Nem is tudnánk hirtelen határozni afelett, hogy a 13 pontban szereplők közül kinek adjunk elsőbbséget, amint nehéz lenne megmondani azt is, hogy melyik szám tetszett a legjobban. Elég talán annyi, hogy mindnyájan jók voitak és a búcsúzó önkéntesek sokoldalú képzettségükről és ügyességükről tettek tanúságot. Volt karének, kupié, komoly szavalat, melodráma és bár hosszú volt kissé a programm, mert féltizenkettőkor oszlottak széjjel, a közönség egy pillanatig se unatkozhatott. A műsor mindvégig élvezetes volt.

Kinevezés. A Borsod-Miskolci Gőzmalom R.-T. központi igazgatósága Ulrich Ottót helyettes igazgatóvá nevezte ki a helybeli gőzmalomnál.

Közigazgatási kinevezés. Prónay Mihály Nógrádvármegye főispánja dr. Hajós József losonci gyakorló-ügyvédet tb. szolgabiróvá kinevezte és a losonci járási főszolgabíró mellé szolgálattételre beosztotta, ugyancsak kinevezte dr. Holló Dezső balassagyarmati gyakorló-ügyvédet tb. szolgabiróvá és a balassagyarmati főszolgabíró mellé osztotta be.

Andrássy Gyula gróf a következőket irta az Uj Nemzedék február hó 28-iki számába: <• A magyar közönség figyelmét a külpolitikára, a külföld gazdasági áramlataira és helyzetére kell terelnünk. Minél kisebb az organikus és hivatalos összefüggés külföld és belföld között, annál nagyobb szerepe van az irodalomnak és a sajtónak s annál nagyobb ' szükségünk van olyan orgánumokra, amelyek európai nívón, európai kérdéseket törekszenek megismerni és megismertetni. Mivel az Uj Nemzedék ezeket a tendenciákat szolgálja s mivel egyik főcélja európai nivón a világeseményekkel foglalkozni, melegen ajánlom a közönség figyelmébe.» Az Uj Nemzedék február 28-iki száma az eddigieknél is érdekesebb és változatosabb tartalommal jelent meg. Az Uj Nemzedék szerkesztősége és kiadóhivatala: Budapest, V., Csáky-utca 49. Előfizetés negyedévre 4 korona.

Március 15-ike. A szabadság ébredésének ünnepét ez évben is a szokásos módon fogja megünnepelni a város közönsége. A rendezőbizottság tegnap délután értekezett Wagner Sándor polgármester elnöklésével és megbeszélte az ünnepség részleteit.

Sorozás. Ma megjelentek a piakátok, melyek a 37—42. éves B. alosztályu népfelkelők jelentkezését és bemutatását hirdetik. A jelentkezésnek e hó 20-ig kell megtörténni. A bemutatás jövő hó 6-tól május 6-ig lesz.

Az elesettek özvegyeinek nyugdija.

Egyre többen vannak azok a magyar aszszonyok, kiknek uruk életét adta a hazáért. A haza nem lehet hálátlan az elhunyt hősök emléke iránt s kegyeletét oly módon is iparkodik leróni, hogy az ellenség előtt elesett, vagy az ott kapott sebesülés következtében elhaltak özvegyei részére nyugdíjszerű ellátást biztosit. Az özvegy nyugdija a harcban elesett férj által viselt rangfokozat szerint változik. A közember özvegye részére évi 72 korona, — az őrvezető özvegye részére évi 96 korona, a tizedes özvegye részére évi 120 korona, a szakaszvezető özvegye részére évi 144 korona, az őrmester özvegye részére évi 180 korona van megállapítva. Ezenfelül a törvényes, vagy törvényesített gyermek -után az özvegyet a saját gondozása alatt álló minden egyes gyermek számára szabályszerű életkor eléréséig, vagyis fiuknál a 16-ik, leányárváknál a 14-ik életévük betöltéséig évi