Losonci Ujság, 1915 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-28 / 43. szám
X. évfolyam 43. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losonc, 1915. október 28. iiiír A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN: ■ Községek egyesületek toTábbá a " SZERKESZTŐSÉG: u f m Községek, egyesületek, tovaooa > ■ Losonc, Jókal-utca 4-, hová a lap szellemi ffuvre^ *’*;’*’**SS£_£ J IMfrAdmegyel Tanítók és Körjegyzők Egyesület« tagjai részén részét Illető minden közlemény Intézendő. Negyedévre 1...................................2 K — f. ® évi előfizetési dl] 5 korona. KIADÓHIVATAL i Egész évn V,DÉKRE’ lOK-f ! Egye. szém ér. 20 ««ér. ■ ^ÄeY.'^n^ena^ö'S^rJt Negyedévre' f ' ! ! ' j ! j j £ 5p É j Hirdetőnk Jutényos érőn vétetnek tel a kiadóhivatalba.. , Hadikölcsönre jegyezni hazafias kötelesség. a békére mindenki gondol, ^ | az természetes; aki kimondja ezt a szót, hogy háború, beléje mondja azt is, hogy: béke — a béke gondolata együtt született a háborúval és minthogy a háború nem öncél, hanem a békének, a jó békének, a becsületes békének, hogy úgy mondjuk, a békét biztositó békének a kivivója, természetes, hogy mindenütt gondolkoznak róla. Ha nálunk, ha Németországban a békéből beszélnek, az nem azt jelenti, hogy a békét sürgetik és legkevésbbé jelenti azt, hogy bármi néven nevezendő olyan békét akarna akárki is, amely nem tartalmazza a győzelmes béke minden föltételeit. A békét mi a harcterekről várjuk, ezt nem lehet elégszer hangoztatni és egy pillantás a harcterekre megmondja, hogy milyen béke az, amelynek majdan el kell következni. És egy pillantás a harcterekre és egy pillantás az ellenséges államok belpolitikai, gazdasági, társadalmi, erkölcsi életébe megmondja azt is, hogy miért rettegnek ők olyan nagyon a békétől, miért kapkodnak, miért buknak meg a kormányaik, miért rendülnek meg a parlamentjeik. Egy pillantás a harcterekre és megértjük, miért tartják a német közvélemény két leghatalmasabb szárnyán — a liberális és a konzervatív törekvések sajtójában —aktuálisnak ezt a békevitát. Amikor a mindeneken diadalmas német nép körében a békéről disputáinak, a béke nincs messze. ígymásután két hivatalos bla" mázst rendezett az entente keleten. Az első tisztán katonai szégyen volt: a Dardanelláknál saját lapjaik bevallása szerint a franciák és angolok százötvenezer embert temettek el s minden eredmény nélkül kénytelenek megretirálni. A második expedíciójuk a Balkánon diplomáciai és fegyveres csapatokkal most közeledik a szégyenletes bukás felé. Az entente diplomatái sok milliót áldoztak a bujtogatásra, de a vérrel, úgy látszik, már kezdenek spórolni. Oly kevés katonát s oly későn küldtek a Balkánra, hogy ezek legfeljebb sorfalat állhatnak Szerbia díszes temetésénél. A könnyelmű franciák voltak itt is a balekok. Szalonikiból Szerbia segítségére csupán francia csapatok vonultak át a görög határon, ezek már ki is kaptak a bolgároktól. S az angolokról azt jelentik, hogy csapataikat egyelőre Szalonikiben tartják. Legfeljebb egy pár angol hadihajóról jegyezheti föl a história azt a kevésbbé dicsőséges tényt, hogy a meg nem erősített bolgár kikötőnek, Dedeagacsnak polgárait s asszonyait lődözte agyon biztos távolból. Ha igy sietnek ellenségeink Szerbia segítségére, akkor még megtörténhetik, hogy a magyar és német csapatoknak nem is lesz szerencséjük entente-katonákkal találkozhatni a Balkán-félszigeten. Nagyszerűen bavált a harctéren küzdőknél és Altatóban mindenkinél mint legjobb fájdalomcsillapító bedörzsölés meghiléa, rheums, köszvénv, Influenz», torok-, m«U- és hátf&j&a sth. eseteiben Dr. Hichter-féle Horgony-Liniment. Horgony-Pain-Expeller pcuéka. üvegje K —•», 140, 1—. Kapható gyógyszertárakban vagy közvet- a lenül az „Arany oroszlánhozr‘ címzett Dr. Richter-féle gyógyszertárban. a I a Prága I, Elisabethstr. 6. » Naponkénti szétküldés. Monogramm- és színes selyemhímzést a legprecízebb kivitelben elvállal ifj. Csizmadia Lajosné, Tugár-tér 16. sz. alatt. Bérbe kerestetik egy pionino vagy rövidebb zongora. — Ajánlatok zárt levélben a kiadóhivatalba küldendők „Zongora“ jeligére. eapsici compos Széljegyzetek. Ketten ültek szemben az asztalnál, vélnéd, hogy nyájas jóbarátok, poharazó cimborák, szelíden évődők. Pedig a betyár ül ott szemben a pandúrral, az üldözött zsivány és a zordon üldöző, csakhogy közöttük van a két vármegye határa, éppen az asztal közepén megy át a határ és ezt az imaginär vonalat áthágni lehetetlenebb, mint a Faust mágikus boszorkányjelét. Régi kép a régi jó időkből és a régi rend nosztalgikusainak bizonyára vigasztalás, hogy ez a kép ma is látható még, csupán a szereplők neve változott: tulfelől ott ül a zsir és innen ül Boda Dezső főkapitány és köztük, épp az asztal közepén, húzódik át Budakesz és a székesfőváros áthághatatlan határa. A zsir megvan Budakeszen és egyebütt, csak éppen a székesfővárosban nincs zsir és Boda Dezső főkapitányt igazán nem furdalhatja a lelkiismeret, hogy nem végzett teljes munkát, — ellenkezőleg, óh, meglátta ő a zsírt, egészen közel volt hozzá, de mágikus boszorkányjelként akadályozták a zsirhozjuthatását hatáskörének áthághatatlan határai. Az olasz sajtó üvölt, hogy itt az idő, most vagy soha, avanti, avanti, itt az ideje, hogy az egész világ legyűrje, kicserezze és ezüsttálcán a latinság olasz virágának felszolgálja Ausztriát és a Balkánt s nem lehetetlen, hogy titokban fel vannak háborodva, mert mi nem akarjuk egész lélekkel az olaszba koncentrált latin kulturideál győzelmét. Boldogan üvöltik, hogy Olaszország az ántánt lelke, a szive, a mája, a tüdeje és a hólyagja s Olaszország dönti el a világháborút s az olasz offenziva a mintája minden offenzivának, ilyenbe lépjen a többi is, mert lám, már öt hónapja offenziváznak s az ellenség alig vett el tőlük egy talpalatnyi területet. Olaszország dönti el a világháborút, mondják, énekelik, sípolják és dudálják s mi szent kárörömmel nézzük ezt és emlékezvén tapasztalatainkra abból a korból, mikor Olaszország még nekünk volt szövetségesünk, csak árra kérjük az Istent, hogy ellenségeinknek eszükbe ne jusson, hogy Olaszországgal csakugyan el lehetne dönteni a háborút, úgy, hogy visszarugnák hozzánk szövetségesnek.
