Losonci Ujság, 1915 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1915-10-28 / 43. szám

2. oldal. . LOSONCI ÚJSÁG 1915. október 28. Városok élelmezési központja. A városok lakosságát legsúlyosabban érintő általános drágaság leküzdése a ható­ság legelsőbbrangu és legsürgősebb felada­tának lépett elő s az eddig alkalmazott eszközök általánosan nem váltak be. A leg­magasabb árak helyi megállapítása a requirá­­lási jog hiján, az élelmiszeruzsora büntetése mint félrendszabályok legföljebb azt a hely­zetet érlelték meg, hogy megijedt közönsé­günk titokban minden követelt árat meg­adott s ezzel a helyzetet még jobban elmérgesitette, az árukínálat meg ezen fel­bátorodva a cikkeket nem hozta piacra s igy élelmiszerhiány keletkezett. Ennek a visszás helyzetnek az átértése vezette a fel­vidék néhány városának hatóságát azon eszmére, hogy újabb kísérletet tegyen a drágaság enyhítésére olyan módon, hogy élelmiszereket hatóságilag beszerezvén, azok­nak mérsékelt áron való piacra juttatásával versenyt teremtsen, — az árakat lenyomja és ezen célból a beszerzés gazdaságos módjának megteremtése végett egyesüljön. A kisebb városok a fogyasztók számának korlátolt volta miatt részben nehezebben ju­tottak ajánlatokhoz, másrészt az ajánlati feltételek a kis mennyiség miatt kedvezőt­lenek voltak, a beszerzési és szállítási költ­ségek pedig aránytalanul nagyok. Ezen ked­vezőtlen állapotot megszüntetendő, a dr. Rosenauer Ottó Zólyom város polgármes­terének meghívására Besztercebánya, Breznó bánya, Körmöcbánya, Léva, Losonc és Zó­lyom városok megjelent polgármesterei ok­tóber hó 20-án Zólyomban megtartott ala­kuló értekezletükön kimondták az egyesülést és elhatározták, hogy a szükségleti cikkek közös és egyöntetű beszerzése céljából Zólyomban a városi polgármester vezetése alatt beszerzési központot létesítenek és ezen egyesülésüket békében is tovább kívánják fenntartani, hogy a németországi Zweksver­­bandok mintájára a lakosságnak előnyös áron és minőségben való ellátása végett közös üzemeket létesítsenek és fentartsanak. Tervbe vették, hogy a városok közötti ará­nyos elosztás mellett közös húsvágó és fel­dolgozó telepet, hizlaldát, jéggyárat, kertészeti telepét, kenyérgyárat stb. fognak felállítani. A beszerzési központ a városoknak külön rendelkezése jogának fenntartása mellett, tehát egyetemleges felelősség nélkül, minden elsőrendű szükségleti cikket fog közvetíteni, ajánlatokat beszerezni, rendeléseket le­bonyolítani. Az ajánlatokat Zólyom város polgármesterének címére fogja benyújtani, ahonnan a városok előre bejelentett szük­ségletének megfelelőleg, kedvező feltételek esetén a rendelés is meg fog történni. Ugyan­csak megfogják szervezni a városok környé­két a termelt árunak a központba való le­vezetése és irányítása végett. A piaci árakat egyöntetűen fogják megállapítani. A közérdekű kérdések megbeszélése alap­ján határozatba ment, hogy a magas kormány­hoz felirati kérvényt intéznek, hogy 1. az általános requirálást sürgősen rendelje el, 2. az elsőrendű élelmicikkek vagy ezek közül egyeseknek kivitelét tiltsa el, 3. a tüzelő­anyagnak biztosithatása végett a katonai célokra bevont s igy teljesen hiányzó fuvarok helyett katonai fuvarokat bocsásson olyan városok rendelkezésére, amelyeknek termelt fájuk van, de ezt fuvarok hiján az erdőből lehozatni képtelenek. A Besztercebányai Kereskedelmi és Ipar­kamara közgyűlése. A besztercebányai kereskedelmi és ipar­kamara október hó 20-án rendes köz­gyűlését tartotta meg. Napirend előtt a közgyűlés melegen üdvözölte a kamara elnökét, Rosenauer Lajost, kir. keres­kedelmi tanácsossá történt kineveztetése alkalmából. A napirend során az elnök jelentésében reámutatott a kamarának a háború alatt kifejtett sokoldalú s napról-napra fokozódó tevékenységére, melyet a közgazdasági élet a nehéz viszonyok között megkövetel. A háború folytán szükségessé vált segély­akció céljaira eddig 68 000 korona forditta­­tott. A harmadik hadikölcsön sikere érde­kében a kamara buzdító felhívást intézett a kerület üzleti köreihez. A felmerült ál­talános panaszok orvoslása érdekében többrendbeli felterjesztés intézteiéit a kereskedelemügyi kormányhoz. Részvéttel emlékezett meg a közgyűlés Gellén Mór haláláról s érdemeit és emlé­két jegyzőkönyvileg örökítette meg. Az élelmiszerek általános drágulása ér­dekében a közgyűlés szükségesnek találta a legfontosabb szükségleti cikkek lépcső­zetesen csökkenő ármaximálását és a requirálást. Ez irányban javaslatot terjeszt elő a kormánynak. A fémtárgyak requirá­­lását elrendelő rendelet sérelmes intéz­kedéseinek kiküszöbölése iránt szintén felterjesztést intéz. A 43—50 éves nép­­fölkelőknek lehetőleg üzleti helyükön való kiképzését és szolgálati beosztását fogja kérelmezni. A hüvelyesek maximális árá­nak újabb megállapítása és a requirálás elrendelése iránt felír a kormányhoz. A Pénzintézeti központ megalkotását szük­ségesnek látja s annak a parlament elé való terjesztését szorgalmazni fogja. Bars­­vármegye által tervezett vármegyei uti­­vám engedélyezése ellen újból határozott állást foglalt a közgyűlés. A kerületbeli tanonciskoláknak a jövő évre 2200 korona segély szavaztatott meg. 3 tanulónak 100—150, illetve 200 korona ösztöndíj adományoztatok. A kamara alkalmazottai­nak háborús drágasági segélyképen a fizetés 10, illetve a kisebb javadalmazá­­suaknál 15 %-a megszavaztatott. Végül letárgyalta a közgyűlés az 1916. évi költ­ségvetést, mely 48890 korona 12 fillér be­vétellel, 48548 korona 80 fillér kiadással és 341 korona 32 fillér felesleggel zárul. Orosz hadifoglyok korcsmázása. A kassai m. kir. kormánybiztos 2437/15. számú rendelete azt mondja, hogy a kassai katonai parancsnokság területén gyakran előfordult, hogy orosz hadifoglyok korcs­mákban és vendéglőkben lerészegedtek és berúgott állapotban botrányosan viselkedtek és veszélyeztették a közbiztonságot. Ennél­fogva szigorúan utasítani kell a korcsmáro­­sokat, vendéglősöket és a kimérések tulaj­donosait, hogy hadifoglyoknak szeszes ita­lokat ki ne szolgáltassanak és ha ilyen hi­bában mégis hopponkapódnak, üzleteiket be kell zárni büntetésül. A hadifoglyok tehát csakugyan rakoncátlankodnak s nagyon jó, hogy ime, illetékes helyen is megsokallták már a keresztényi türelemnek azt a tulságát, amely az ilyesmit lehetővé teszi. De nemcsak a berugástól kellene eltiltani a derék musz­kákat, hanem egyéb, túlságosan otthonias mulatozásaiktól is és itt megint nem ma­gukhoz a muszkákhoz kellene fordulni, ahogy a berugási ügyben is a vendéglősök kaptak üdvös intést, hanem szintén azokhoz, akik a többi kirugaszkodásokat lehetővé teszik: a gazdákhoz kellene intő rendelet, hogy a fogoly mégse járhat szabadon és nem lehet őt boltba küldeni és szabadjára hagyni s aki orosz fogoly munkásokat kapott, az, ha emberségesen is, de bizonyos katonás szellemben köteles kezelni őket. Már csak azért is, mert a foglyok egyszer vissza men­nek a táborokba és ha ilyen nagy úri életet élnek kint, odabent majd baj lesz a fegye­lemmel s épen a fegyelem folytonossága miatt kell gondot fordítani arra, hogy a ki­adott foglyok el ne rakoncátlankodjanak. A hadsereg nem adhat őrt olyan számban, hogy ez a fegyelem a gazdák szigorú közre­működése nélkül is fenntartható legyen, meg kell tehát értetni az emberekkel, hogy ők mintegy katonai parancsnokságot kaptak, mikor katona-foglyokat bíztak rájuk és soha el nem szabad feledkezniük arról, hogy a hadseregnek szereznek bajt, ha nem ehhez képest kezelik a foglyokat. Nagyon szedett­­vedett nép ez a muszka; kirgiz, csuvasz, cseremiz, mongol, burját van a csak vala­mivel kulturáltabb nagy orosz masszában s maguk az oroszok sem éppen olyanok, akik maguktól fegyelmet tartanak, annál kevésbé, mert otthon ugyan krudélis fegyelmező eszközökhöz szoktak. Műveletlenségük és a kancsuka körletéből való hirtelen kiszaba­dulásuk következtében egész természetes, hogy a szabadságokat szabadságokra hasz­nálják ki és volt már arra is eset, hogy magános, sétáló hölgyek menekülni voltak kénytelenek a szabadon kódorgó és udva­rolni kész muszkák elől. Nagyon üdvös tehát ez a rendelet s elkelne több ilyen és érdekes is, dokumentumként megőrizni ér­demes, hogy majd a háború után lássa a világ, milyen az a magyar barbárság, amiről annyit hazudtak ellenségeink. Alig valószínű, hogy az orosz hatóságok kénytelenek volná­nak rendeletet kiadni a fogoly magyarok túlságos vigadozása ellen, sőt az angol és francia bánásmód se igen adhat ilyen ren­deletre sok alkalmat és hogy nálunk ilyen rendelet szükséges, az tulajdonképen a mi emberségünk dicsérete. (Közigazgatási Közlöny.) i hírek Halottak napja a hősök sírjánál. November 1-én, halottak estélyén kegyelettel kell gondolnunk halottaink mellett különösen azon elhunytakra, kik a harctéren szerzett sebeikben vagy betegségükben Losoncon a kórházakban haltak hősi halált és távol szeretteiktől városunk földje őrzi poraikat. A losonci tanitóképezde növendékei halot­tak estéjén kivonul testületileg e sírokhoz és félhatkor ünnepi beszéd és gyászdalok éneklése mellett fogja a kegyelet és hála adóját leróni azoknak, kik életüket áldozták hazájukéit. Halottak estélyén felvirágozzuk szeretteink sirhantját. Tegyük meg. De emellett gondol­junk azokra is, kik véreznek értünk és aki­ken fillérjeink juttatásával segítve, szebbet cselekszünk, mintha drága virágerdővel borítjuk a kihűlt rögöket. Juttassuk fillér­jeinket koszorumegváltás címén a Vörös­­keresztnek és ezzel nagyobb jót cselekszünk! Kitüntetett ügyvéd. Dr. Oilier János ügyvéd mint önkéntes huszártizedes ment a harctérre, honnan most rövid szabadságra zászlósi rangban tért vissza. Mellét a II. o. ezüst vitézségi érem disziti, de már fel van terjesztve az I. o. ezüst vitézségi éremre is.

Next

/
Thumbnails
Contents