Losonci Ujság, 1915 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1915-07-29 / 30. szám
X. évfolyam 30. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1915. julius 29. LOSONCI ÚJSÁG A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÄRAK HELYBEN: ■ Községek, egyesületek, tovébbí . " , JZERKESZTŐSÉÜ -pfflvrf'"* : 4 K — r ! N«Zrádmegyel Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagjai részér. ■ rés'éMlletö minden közremény^tézendö. Negyedévrs.............................................2 K — I. ■ évi előfizetési djj 5 korona ■ KIADÓHIVATAL: VIDÉKREI ■ Egyes szám ára 20 fillér. ■ Losonc, Kubinyi-tér 11 , hová az előfizeté-Egész évre.............................................10 K — V. ■ n *ek, hirdetések, mindennemű penzkuldís Feíévre . ...................5 K — J. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. « mények és a lap szétküldésére vonatkozó Negyedévre.................... . 2 K 50 f Ü fia felszólalások iritezendok. A drágaság. (Helyzettanúlmány.) III. Az általános és immár elviselhetetlen drágaságot hatósági erővel kell letörni. A gyomorra spekuláló üzéreket, lelketlen uzsorásokat el kell csukni, megbírságolni oly keményen, hogy kolduljanak tőle. Hatóságaink is sok tekintetben okai a nagy drágaságnak. A háború tíz hónapja alatt aludtak; nem törődtek az élelmezés kérdésével. Bezzeg Ausztriában az osztrák sógor dolgozott, akárcsak a birodalmi németek. Amikor megindúlt a háború, már az első hét végén meg voltak állapítva az élelmi cikkek árai. Nálunk teret engedtek a szabad harácsolásnak! Ilyen eljárás mellett nem csoda, ha az •tfeeeraárhez szoktatott kofa, falusi parasztság hajmeresztő árakat kérnek a hitvány csirkéért, sovány malacért. — Másrészt azért is oka a drágaságnak a hatóság, mert kivette az állattartó kezéből az etetéshez szükséges árpát, kukoricát. Pedig ezekből a cikkekből most is vannak még bőven készletek. Elő hát velük! Hadd lehessen libát, disznót hizlalni, hogy legyen a télre elegendő hús, szalona, zsír. Nagy bajban vagyunk az élelmezés terén! Egy 3—4 ezer korona fizetéssel bíró ember képtelén adóságcsinálás vagy félkoplalás nélkül családját eltartani. Tessék ceruzát elővenni és számoljunk csak. A család álljon öt tagból: férj, hitves, két gyermek és egy cseléd. Az évi jövedelem 4000 korona. Ebből kell a családot eltartani. Egy esztendőben (a legminimálisabb mennyiséget és árt számítva) kell: liszt, havonta 7 kiló személyenként á 50 f. 210' — hús, félkiló egy napra (személyenkét 6 deka!) á 2 kor. — — — — — — 720'— fűszer, havonta 30 kor. — — — — 360'— piacra, (zöldség, burgonya, tojás, stb.) havonta 40 kor. — — — 480'— tej, 2 liter naponta á 28 f. — — — — 204'— zsir, egy 100 kilós disznó— — — — 300'— fa, 5 öl felvágva á 70 kor. — — — — 350'— lakás— — — — — — — — — 600'— világítás— — — — — — — — 100'— ruházat — — — — — — -• — 400'— orvos, gyógyszer — — — — — — 50'— cseléd, (á 16 kor.) — — — — — 192-— Kell tehát összesen kor. 3966'— Hol marad még a sok egyéb élvezeti cikk, szórakozás, jótékonyság, életbiztosítás, stb.? És mit csináljon az a készfizetésből élő család, ahol nem 4000 korona a fizetés, hanem kevesebb és a gyermekek száma nem kettő, de 5—8? Íme, ott állunk, hogy a középosztályú hivatalnok család nem képes megélni keresményéből a mai drága viszonyok közepette. De így van ez a szegény embereknél is. És ezt látva, mit csinált eddig a hatóság? Semmit! A sok «semmi» ellenében a tisztviselői kar hazafias és önfeláldozó magatartást tanúsított. Egy ember dolgozott kettő helyett. Koplalt és remélt. Remélt akkor, amikor a belterületen foglalkoztatott katonaság jólétben dúskált; amikor a termelők ezresenként vitték a takarékba a pénzt; amikor a közvetítők pezsgőztek és a tőke megkétszereződött. A tisztviselői önzetlenség mellett csak az osztrák-magyar bank viseltetett nobilisán, egész évre 5 “„-ban állapítva meg a kamatlábat. A vidéki pénzintézetek ennek dacára 8 "A.-ot vesznek, az iratdíjról nem is beszélve. Így kapcsolódik egyik dolog a másikkal. S a drágaságnak útját komolyan senkisem akarja állni. A minisztériumok eddigi ár-maximálásai sem voltak tekintettel a fogyasztók érdekeire. Legélesebben világit erre a gabona ármaximálása olyan időben, amikor vagy 17 millió métermázsa több gabonatermésre van kilátás, mint volt az elmúlt évben. A termelő érdeke a fontc.s! Pedig a fogyasztó is valami. Ennek is lehetne talán szava ? ! Háború van most a nagy világban! Hát hadd legyen háború a közélelmezés terén is és a kizsákmányoló rendszer helyébe léptessük a háborús törvényt: a kormány foglaljon le minden élelmi cikket és állapítsa meg azok árát országszerte. Ha lehet üdvös monopólium a dohány, a só, a pálinka: miért ne lehetne üdvös a nép összességére a gabonámonopo 1 ium, a cukor-, a fa-, a hús-monopolium? — Csak meg kell csinálni! A rendeletek gombaérése van most: az élelmiszer-monopoliumért a nemzet óriási tömege örök időkre hálásan emlegetné a mostani kormányt. De addig is, mig a sok szakértekezlet, bizottság, ankét és szakszervezetek véleményei kikristályosodnak az élelmiszermonopolium tárgyában, élnünk kell, a kutyafáját! Szegények vagyunk és koplalunk! Pedig az ornág gazdag, gazdagabb, mint eddig álmodni mertük volna, miért éhezzünk hát? Az országos baj orvoslását a kormánytól kell kérnünk és várnunk. A helyi bajokon való segítés a községi, városi vezetőség kötelessége. A városi vezetőség szervezze sürgősen az élelmiszer ellátását, illetőleg helyezze azt községi üzembe, hogy ez által meg lehessen óvni a lakosságot a közvetítő kereskedelem bizonyos károsításától. A város mindenekelőtt állítson fel hatósági mészárszéket. Miért fizessünk 1 kiló húsért (egynegyede csont!) 4 kor. 80 fillért Losoncon, amikor az pld. Debrecenben csak 3 kor. 60 fillér. Vagy miért fizetünk állandóan 20 fillérrel többet kilónként Losoncon, mint az 1 kméterre fekvő apátfalusiak ? A város tartson fenn egy élelmezési boltot, amelyben a legszükségesebb tömegfogyasztási cikkek a legminimálisabb árban kaphatók legyenek. Legyen abban liszt, kenyér, zsir, burgonya, bab, dara, cukor, petroleum, stb. Ha a városi vezetőség célszerűnek látta a tengeri hal eladásának a kezelését, a bolgár zöldséges kert átvételét (noha ez most csak annyit termel, mint egy szorgalmas, de szegény kertész.-család!): akkor a még fontosabb élelmezési cikkek termelését, illetve árúsítását is vegye a kezébe, teremtsen versenyképes községi üzemeket, hogy az uzsora-árakat szorítsa le az élelmezés minden terén. De itt aztán legyen hivatalnoki pontosság és részrehajlatlanság: egyforma mérték boldog és boldogtalannak! És ha mindez kivihetetlennek látszik, mert pénz, munka, gond, és hozzáértés szükséges ide, akkor tegye meg a következőt. Állítson fel a,város egy hivatalt, amint a liszt- és kenyérutalványozásra állított, s ezzel Írassa össze a bejelentések alapján, kinek mire s mily mennyiségre volna szüksége? Vásárolja meg azt a mennyiséget lehívásra egy quantum ban s havonként ossza szét a rendelők közt készpénz fizetés ellenében.*) Ezzel egy csapásra Losoncot, az ország legdrágább piacát, nemcsak olcsóbb cikkekhez fogja juttatni, hanem egyszer és mindenkorra meg fogja oldani a drágaság kérdését. Az ilyen városi politika hozna áldást a városok polgárságára. Az ilyen eljárás nevelné a termelőt és a kereskedőt becsületesebb ármegállapításra, kereskedői tisztességre, munkára s fojtaná el a lelketlen spekulációt. Nálunk, Magyarországon, minden reform csak hivatalos úton vihető keresztül. A hatóságnak módjában áll megállapítani a termelési költségeket: a hatóság a leghivatottabb az eladási árak megszabására is. Csak tenne, csak cselekedne már valamit a polgárság könnyebb megélhetése érdekében! Minden közigazgatási épület falára rá kellene festeni a hűség, bátorság, igazságosság, szorgalom, pontosság, őszinteség, könyörületesség allegorikus képeit, hogy a köz érdekében működők az önzés terére soha le ne tévedjenek s mindig csak a közjó érdekében munkálkodnának. Minta lehetne az állam és községi szervezet tökéletesítésénél a német birodalom s annak munkás, istenfélő, legyőzhetetlen népe. Ott a mai nagy napokban sem esznek kenyérnek csúfolt kukorica-vályogot s minden állami tisztviselőnk legtöbb kérelme csak az, hogy az élelmezési tömegcikkek ára ne legyen magasabb mint a mindenkori németországi árak. Pedig Németországba nagy a kivitelünk az elsőrendű tömegfogyasztási cikkekből! Tisztességes megélhetés jöjjön el a te országod! Scherer Lajos. *) A faluzást tiltássá el az alispán útján. A behozott szárnyasokat, tojást a vámnál a város vegye át és a város árúsitsa azt, hogy a piacon most napi rendben lévő verekedések és lopások megszűnjenek.
