Losonci Ujság, 1915 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1915-07-29 / 30. szám
2. oldal. LOSONCI UJ SAG 1915. július 29 Küzdelmek. Fordítsuk tekintetünket még egyszer Németország felé! Megérdemli a szemlélődést az a titáni küzdelem, ami ott folyik fronton és front mögött egyaránt. Lankadatlan erővel, folyton növekedő energiával dúl a soha el nem képzelt méretű harc a fronton. Egy egész világ kelt fel, irigységében sárga, hogy porig alázza, megsemmisítse azt az életerős fajt, azt a termelő energiát, mely akaraterejével, aktivitásával előre jól kicirkalmazott köreiket megzavarta, mely helyet kért a világkereskedelemben, mely élni és boldogulni akart az ő egyeduralmuk rovására is. Hamis jelszavakkal, a civilizáció érdekében mozdult meg a fölfegyverzett tömeg Németország ellen, hogy állatias brutalitásával kétségessé tegye a civilizációba vetett hitünket; — leigázottnak mondott országok védőiként lépett fel azzal a szándékkal, hogy leigázzon egy másikat, egy hatalmasabbat . . . összetett erővel, gyáván, könyörtelenül. A nyers erő győzelmében való vakonbizás azonban valahogy balul ütött ki. A hódítani vágyók egy faktort nem vettek tekintetbe: a német vasenergiát. Ez az energia teszi lehétővé a harcot egyszerre az egész világ ellen, — tesz lehetővé egy fenséges, megfeszített küzdelmet, melynek gyümölcsei most érnek a Narev és Visztula lankás partjain. Egy még fenségesebb küzdelem folyik azonban ezzel egy időben a front mögött. Még fenségesebb, mert csak áldást hoz, gyász nélkül, — mert könnyeket töröl le ahelyett, hogy fakasztaná. Öntudatos magasztos küzdelem, hogy a biztosan eljövendő béke éveiben a háború alatt megritkult sorok elvesztett energiái pótolhatók lehessenek azokéval, akikre ma még számítani nem lehet, mert elerőtlenedett kezükből kihullana a nehéz pöröly. A tüdővész elleni fokozottabb küzdelmet értjük. Irgalmatlan harcot az ellen a betegség ellen, mely több áldozatot követel, mint a háború maga, mert feltűnés, észrevevés nélkül, kitartóan, könyörtelenül szedi áldozatait. Most adta ki a jelszót a német Vöröskereszt hadi népjóléti-bizottsága, hogy a tüdővész ellen a háború alatt is minden irányban, minden eszközzel, fokozottabb mértékben fel kell venni a harcot. Mert fokozottabb a veszedelem most a háború alatt, mikor a fellépő drágaság, egyes élelmicikkek természetszerű hiánya és ennek következtében a kényszerű soványabb táplálkozás a szervezet ellentálló képességét csökkenti. Pedig Németország e cél érdekében már a háború előtt is, — már évtizedek óta agitál, sőt dolgozik. Pedig Németország felállított már a háború előtt 149 tüdőgyógyintézetet a felnőtteknek, 32 intézetet a gyermekeknek, létesített 1849 tüdőbeteggondozó és 115 erdei üdülőtelepet betegei s lábbadozói számára. És Mi?! Mi még a kezdet kezdetén vagyunk. Mi még csak agitálunk. Pedig nem keilene-e nálunk is Németorországhoz hasonló kitartás, áldozatkészség, megértés? Nem kellene-e az energia fokozásáról, szunnyadó energiák feltámasztásáról gondoskodni nálunk is, hol annyi a tüdőbeteg és oly kevés a dolgos kéz??? Fordítsuk tekintetünket mégegyszer Németország felé — és gondolkozzunk! Próbaházasság. Műkedvelői előadás. Gerő Károly fenti cimü vig színművét adta elő f. hó 24-én a losonci és gépgyári iparos ifjak műkedvelő és dalköre. A részint ismert, részint ismeretlen tagokból álló műkedvelői társaság, mondhatjuk teljes sikerrel adta elő, mert a szereplők majdnem kivétel nélkül műkedvelőket felülmúlóan állották meg helyüket. A jól összeválogatott szereplők olyat produkáltak, aminőre a városi Vigadó nagytermét megtöltő közönség nem is számított. Meglátszott minden egyes jelenvolton a teljes megelégedés. Mondanunk sem kell, hogy igy aztán a kimagaslóba jobb szerepeket betöltőknek kijutott bőven a tapsból is, amivel igazán nem fukarkodott a hálás közönség. Igaz rátermettséggel állották meg helyüket nehéz címszerepükben Szepessy Ilonka (Birike), szerepét oly ügyesen és bájosan játszotta meg, hogy játékával és kellemes hangú énekével a legnagyobb ünneplést vívta ki magának, melyért sok tapsot, előadás után a megelégedett hálás közönség részéről sok gratulációt kapott. Méltó partnere volt Sóváry Ferenc (Berci), ki szintén hasonló ünneplésben részesült. Kromholcz Kurta Gyula (Szikora), Egri Annuska (Rozália), Palkovics Pál (István bácsi), Benkó Etelka (Zsuzsánna néni) szintén elismerést érdemelnek, ügyesen megjátszott szerepükért és alakításukért. Lupták János (Alajos cselédszerző), aki úgy alakításával, mint játékával — szerepéhez képest, — állandóan derültségben tartotta a közönséget. A többi szereplők is mind jól játszottak. Az előadást a jelenlévő fiatalság kívánságára tánc követte, amely emelkedett jó hangulatban a reggeli órákig tartott. Az est zavartalan lefolyásáért a rendezőséget illeti a legnagyobb elismerés. M-y J—ő. Magyar nők a békéért. Irta: Perczelné Kozma Flóra. Szinte megilletődéssel vesszük kezünkbe a tollat, midőn arról teszünk jelentést, hogy a mi magyar asszonyaink törekvése nem merül ki az ápolás és jótékonykodás másodrangu s csak a meglevő sebeket kötöző munkájában, hanem öntudatra és felelősségérzetre ébredve, magán a baj gyökerén kíván kötelességtudóan dolgozni. Tudvalevőleg a hágai nőkongresszusból kifolyólag nálunk is megalakult az Állandó Béke Magyar Bizottsága, melyhez bizalommal várjuk minden lelkiismeretes magyar asszony csatlakozását. Bármennyire méltányoljuk azt az önfeláldozó szamaritánus munkát, melyet a főrangú világtól kezdve egész a legalsó rétegekig végez ma — különféle alakban — minden igaz honleány, érezzük, hogy elérkezett az idő (igazán «most vagy soha») a gyökeres és alapvető asszonyi munkára! A mi ápolásunk, sebkötésünk és jótékonykodásunk magában véve még egyetlen egy felebarátot sem ment meg a halál torkából és még kevésbé akadályozza meg a jövendő vérfürdőjét. Már pedig korunk egy legnagyobb humanistája és szónoka írásban és beszédben fanatikusan hirdeti, hogy a legjóhiszemübb és legbuzgóbb munka sem igazán embermentő cselekedet, ha egyúttal nem a fejlettebb jövőt szolgálja! íme ennek a rettenetes világháborúnak kellett jönnie, hogy megkínzott és összezúzott lelkű asszonyaink tömegesen megérezzék ezen jövendőért folytatott komoly és célhoz vezető munka hiányát az egész világon! Belátták, hogy immár a nagy, fele emberiséget képviselő női tábor nem nézheti passiv magatartással a világ vérben gázoló «haladás»-át, nem töltheti idejét pusztán házi dolgokkal vagy az emberiség nagy és égbekiáltó sebeinek aprólékos kezelésével és foltozásával, hanem bármilyen vád, kigúnyolás vagy félreértés dacára is minden erejét és talentumát igazán p közjóért áldozza. Hogy ezúttal csak a bennünket legérzékényebben érintő meggondolatlan vádra feleljen: mi magyar asszonyok nem «hazafiatlanságból» kívánunk lelkünk egész erejével, szivünk legmelegebb érzésével az emberiség egyetemes békéjéért dolgozni, hanem mert ösztönszerüen érezzük, hogy magyar hazánk is csak akkor lehet igazán nagy és igazi kultur ország, akkor várhatjuk reá Istennek megérdemelt áldását és igazságos Ítéletét, ha áthatva a testvériség krisztusi gondolatától az egyetemes békéért való kultur-háborura fordítja összes harci erejét. Mikor mi ezt az egész emberiség boldogitására célzó ideális eszmét hirdetjük — melyet úgy szeretnek a felületesen gondolkodó emberek nemzet-ellenes eszmének nevezni —, akkor mi szent meggyőződéssel érezzük, hogy első sorban szeretett hazánk emelésén, sőt felmagasztosulásán dolgozunk ! Vájjon ki merné félteni nemzetét legelső péidaadónk: Jézus Krisztus minden embert boldogítani kívánó testvériséget hirdető tanaitól?! Ki merné bizalmatlanul hallgatni az evangélium szavait s félteni ettől a nemzeti érzést ? ! S vájjon a mi béketörekvésünk nem evangéliumi programm-e, mely csak újjászületést eredményezhet minden irányban?! Nyugodt lelkiismerettel sőt jóleső áhítattal bontjuk ki tehát hófehér zászlóinkat, mely szimbolizálja az összes színek együttes voltát, vagyis a mi esetünkben minden nemzet érdekét. Nem rég olvastam egyik ismert napilapunkban, hogy a magyar nemzet egy, a nobilitás fogalmával!! Nos hát lehet-e nagyobb nobilitás a világon, mint a testvérgyilkolás ellen irányuló köteles küzdelem! Magyar társadalmunkban való rendíthetetlen hittel várjuk az Állandó Béke Magyar Bizottságához való tömeges és lelkes csatlakozást, e bizottság arra lesz hivatva, hogy a hatalmak közötti hivatalos béketárgyalások alkalmával 20 hivatalos képviselőt és 10 helyettest küldjön a hely színére, az egész világ asszonyainak ott tartandó kongresszusára — melynek feladata a béketárgyalásokat az — állandó béke érdekében befolyásolni. , f * * Az Állandó Béke Magyar Bizottsága folyó hó 30-án pénteken d. u. 6 órakor tartja alakuló nagygyűlését Budapesten, a régi képviselőház termében. A gyűlés napirendjén a következő előadások szerepelnek: Kultúra és Háború gróf Teleki Sándorné. Miért kívánják a békét az asszonyok? Groák Ödönné (Nyíregyháza). Az anyák és a háború: Perczelné Kozma Flóra. Hogyan óvjuk a jövő nemzedéket? Glücklich Vilma. A bizottság tagja lehet minden nő- és férfi, aki magáévá teszi e 2 alapelvet. 1. A nemzetek közötti mindennemű vitás kérdések jövőben békés eszközökkel intézendők el.
